Winkler Róbert

Már az egyiptomi múmiáknak is volt, hogy melyiknek, azt sajnos nem tudom, de II. Ramszeszre gyanakszom. Európában a római kori sírokból kerültek elő lapostetű-maradványok, de a 8. századi Izrael sem panaszkodhatott tetűhiányra. A perui múmiákról nem is beszélve. A lapostetű a vérszívó tetvek rendjébe (Anoplura) tartozik, és az, hogy az embert rögtön három tetűfaj veszi kezelésbe, kivételes eset. A vérszívó tetvek kizárólag az emlősállatokon élősködnek, és minden állat kifejlesztett magának egy konkrét tetűfajt. Azzal, és csak azzal aztán ragaszkodnak is egymáshoz. Nem úgy a csélcsap, háromtetves ember - még egy remek példa természetünk mértéktelen mohóságára. A tetvek tehát ugyanúgy ragaszkodnak a gazdaállat fajához, mint például a kutyabolha, mely csak akkor csíp a bokánkba, ha Burkus épp házon kívül tartózkodik. (Na jó, egy esetben, 1951-ben találtak lapostetűt egy francia-kongói csimpánzon, khm, szerintem ne firtassuk, hogy került oda.)

Rákból rengetegféle van, a félelmetes ollócsattogtató szörnyetegektől egészen a planktonnak minősülő alacsonyabb rendű rákokig. Az ászkák, így a pinceászka is számos ráktulajdonság hordozója, fejükön két pár csáp van, továbbá három pár szájszervük (rágók, felső és alsó állkapocspár). Ezzel nagyjából ki is merítettük a hasonlóságokat, már csak egy lépés van hátra az ászkafelismerő képesség maradéktalan elsajátításához. Megtanultuk, hogy

is tudnának jó élve-boncolós kutya-történeteket mesélni azoknak, akik irtóznak a korai elalvástól. A nagyközönség számára a szeméttárolókban talált nyúzott kutyák esete

Az egész földön elterjedt, és mivel liszt a természetben csak elvétve fordul elő, leggyakrabban az ember közelében él. Elvileg fényes sötétbarna vagy csillogó fekete a háta, hosszanti barázdákkal, de a csillogást általában eltakarja a ráragadt lisztréteg.

Hát, öregem, ezt a Félix se gondolta komolyan - összegzi szakmai értékelését Füzesy Zoltán, Zoli (és Gatto) edzője. Mindez annyit jelent, hogy kissé elégedetlen az ellenfél gyengeségével: ha valakiben látnak fantáziát, fokozatosan terhelik egyre erősebb ellenfelekkel. Ennek a szisztémának kissé túlzásba vitt változatát figyelhettük meg Kokó menedzselésénél. Erdei Madár ellenfelei egyelőre tökéletes ívet képviselnek: az első nevetségesen nézett ki, és nem tudott bokszolni, a második már a jó kötésű, bár közel negyvenéves McDonalds, a harmadik bizonyára egy átlagos versenyző lesz és így tovább, ez volna a normális.

épp befejezi az internetcsatlakozást,aztán becsukódik egy rozsdás zsanérú ajtó.

Néhány éve a téli kutyasétáltatások alkalmával elhatároztam, kiderítem végre, milyen sirályfaj egyedei köröznek a Dunán. A téli hónapokban igencsak pezseg az élet a Duna 1650. folyamkilométere, a Margit-sziget környékén, az Árpád hídtól északra, fel egészen a Rákos-patakig, ahol a szennyvíz siet anyja kebelére meg tovább, a téli kikötő felé. Az Árpád hídtól délre valahogy nem szeretnek ereszkedni; az Északi vasúti hídtól lassan csordogálnak lefelé, aztán a legalsók folyamatosan, de nem túl lelkesen szárnyra kapnak, és egy-két méteres magasságban visszaszállnak a sor elejére. Így telik a tél. A szennyvízbeömlő meleg párájában számos állat keres eleséget, a tőkés récéken kívül elsősorban sirályok. Valószínűleg

Tényleg lenyűgöző. Ahol Norbi tudománya véget ért, és a háziasszony még a fokozott lelki terror hatására sem hajlandó több törzsdöntést csinálni, ott a moly puszta megjelenésével, esetlen röptével csodákat művel. A kutyákra-farkasokra-ragadozókra mondják, hogy a sérült, beteg állat látványa váltja ki belőlük az üldözési hajlamot, de valljuk be, az ember is elsősorban azért nem tud a molynak ellenállni, mert könnyű prédának látszik.

Gyakorlatilag senki sem tudja, melyik az ezüstös ősrovar. Az is rejtély, milyen állat szaladgál kétségbeesetten a kád aljában, amikor váratlanul felkapcsoljuk a villanyt a fürdőszobában. Vékony, hosszúkás, mintha csillogna egy kicsit, de nagyon sérülékeny: ha megpróbáljuk kimenteni, valószínűleg szétlapítjuk, bármennyire óvatosan nyúljunk is hozzá. A titokzatos idegen a legtöbbször a lefolyóban végzi.

Ez valami új, hogy egy autót úgy hívjanak, mint egy mexikói bokszolót: Julio Cesar Chaves, három néven. Azt gondoltam, egyszerű félreértés, két szónál többel jelölni egy autót tök fölösleges, de akkor kiderült, a pizza-elv jegyében a Citro‘nnél a gyalog Xsara padlólemezére rányestek egy kicsit hosszabb, de lényegesen nagyobbnak tűnő kasznit. Én el nem hittem volna, de a citro‘nesek szentül állítják, úgyhogy akkor igaz kell legyen. Három név ide vagy oda, a C. X. P. jó kis autó, el is fogyott egy hónap alatt a kontingens, amit a franciák nekünk szántak.

Hívják verőköltő poloskának, tűzoltó bogárnak, suszterbogárnak, pyrrhocoris apterusnak, de a legtalálóbb népi elnevezés: baszóbogár. Mert verni, költeni, tüzet oltani vagy cipőt javítani aligha látta valaki. A bodobácsok kora nyári orgiái viszont valamennyiünket elgondolkoztattak már, hol húzódik a szexuális teljesítőképesség határa.

Nincs itt még kultúrája a profi boksznak. Pedig a nők, ha tudnák, mi folyik egy mérlegelésen, ezrével tódulnának. Így meg csak néhány, a shoppingolásból idetévedt vásárló nézeget a Pólus Center (jégmentes) műjégpályája körül. A mérlegelés a profi bokszban különleges dolog. Igazi jelentőségét nem a dekák adják, hiszen a nehézsúlyban nincs is súlyhatár, és ott vannak a legnagyobb hírértékű mérlegelések. De pehelysúlyban is érdektelen a mérleg: ha már összetrombitálták a résztvevőket súlyos milliókért, senkit sem fognak hazazavarni egy kis fölösleg miatt. Persze ha mérkőzésről mérkőzésre kilóg a mutató, rászólnak, ugyan, mennyé má följebb egy súlycsoporttal.