Szép bogár, de mivel hatalmas tömegekben fordul elő, soha nem vesszük szemügyre alaposabban. A nagy mennyiség megnyugtatólag hat ránk, lesz bodobács holnap is, nem kell félni, majd legközelebb megnézzük. Repülni sem tud, úgyhogy tényleg ráérünk.
Mediterrán lény, Skandináviában igen ritka, Indiában viszont dúsan tenyész. A bodobácsok expanziójának legújabb állomása Costa Rica - hogy Tom Sawyer és Huckleberry Finn valóban bodobáccsal játszottak-e a hittanórán ("...de ez egy korai bodobács"), az már Mark Twain sírba vitt titkainak egyike - fire bug vagy red bug néven elég sok amerikai rovar fut. Az éghajlat döntő szerepet játszik a bodobács serdülőkorában: egy izraeli mintában 36 százalék volt az ivarérett bodobácsok aránya, míg a hűvös cseh klíma csak 1,3 százaléknyi párzásérett bodobácsot nevelt. Télen mindenesetre a kifejlett állat a föld alá bújik, és megpróbálja kibírni tavaszig, de hogy milyen élettartamot várhatunk házi bodobácsunktól, nem tudtam kideríteni. Petéiket a laza földbe vagy az avarba rakják, és júniustól kezdve látható a lárvák vidám rajcsúrozása.
A kifejlett rovar háta olyan, mint egy
zulu pajzs;
a fekete és a sötétvörös a pánafrikai színek skálájáról van, de a két kör + homokóra-kombináció is erősen afro-népművészeti jellegű. A bodobács a többi poloskához hasonlóan kifejlődéssel ér a felnőttkorba, tehát kihagyja a bábozódást, fokozatosan egyre nagyobb lesz, és a vedlések során mintázata is változik. Tinédzserkorában érdekes módon inkább európai jelenség: a torlemezéről mintha csokornyak-kendő fityegne, potrohfedelén pedig három gomb sorakozik - közelről igen kackiás látvány. Főleg, ha nem szaladgál összevissza, és nyugodtan meg tudjuk nézni. Kora tavasztól késő őszig a fák és falak tövében sütkérezik, erre utal a Rovarkalauz meglehetősen gyanús etimológiai magyarázata: verőköltő poloska = a bodobács a verőfényre kijőve költi a tavasz hírét, khm, khm, higgye, aki akarja.
Egyike a kevés városi állatnak, amelyre nem kártevőként tekintünk. Legrosszabb esetben is csak dögevő: beteg, kómába esett vagy már elhalálozott rovarok, csigák, hernyók tetemeit fogyasztja. Eszik korhadó növényi részeket is, de elsősorban a hársfa és a mályvafélék termését szereti. Mályva híján
megeszi a papsajtot,
elél továbbá akácon, cokorrépán, padlizsánon, földiepren és rebarbarán, de állítólag a mezővédő erdősávok közelében észlelték már szívogatását a csővégi kukoricaszemeken. Úristen!!! Ezt persze a Rovarkártevők kalauzából tudom, és azok kedvéért, akik ritkán jutnak effajta csemegéhez, idézek két mondatot az említett szakkönyvből:
"Mivel nagyon közönséges rovar, ez a tény önmagában is arra utal, hogy komoly jelentősége nem is lehet, mert ha lenne, tömeges jelenléte miatt az már régen feltűnt volna. A védekezés alapelvei nincsenek kidolgozva, mert eddig nem volt szükség rá."
Egyéb népi nevei: szabóbogár, botbonák, boda, tűzi poloska, katóféreg, napféreg, büdöspanna, papbogár, katonabogár. Hát igen, a botbonák és a boda is elég erősek. Futott még: bödecske, halálfő, istenbogárkája, kokiverő, misemondó bogár, vörösbogár - és egy farmerdzsekis néprajzos a Művészetek Völgye bármely kocsmapultjánál tudna még legalább hármat. A legérdekesebb a boda bácsi változat, ebből már minimális változtatással kijön a mai bodobács hangalak. Nála több magyar neve kevés állatnak van, azt már látjuk, ugyanakkor a tudomány bűnösen elhanyagolja; alig van magyar szakirodalma. A külföldi tudósok sem kényeztetik el,
túl közönségesnek tűnik
ahhoz, hogy falrengető tudományos szenzációt várjanak tőle. Nincsenek internetes bodobács fan clubok, pedig, mint emlékezetes, a csótányosok nagyon nyomulnak a neten, de még az ezüstös pikkelykéről is több információ kering a világhálón, mint szegény bodobácsról.
Hússzoros nagyításban az arca megváltozik, továbbra is joviális figura, de így már látjuk, nagyobb ormánya van, mint egy afrikai elefántnak, beér egészen a mellkasáig, már ha rovarnak van ilyen. Dülledt, de aránylag kicsi a szeme, szép, a fejhez közel tört csápjai és csinos potrohlemezei miatt még felnagyítva sem változik szörnyeteggé. Ménkű ormányával rejtélyes módon az ember bőrét nem tudja átszúrni, de szerintem lehet, hogy csak nem akarja, hiszen a mályvamag sem olyan puha, hogy egy erőtlen ormánnyal át lehetne döfni.
Kiváló
bodobácsszakértőnk,
dr. Vásárhelyi Tamás, a Poloskák búvárzsebkönyv szerzője egyszer megfigyelte egy bodobácsrokon hímpoloska szexuális teljesítményét. A hím - nevezzük az egyszerűség kedvéért Józsefnek - másfél órán át gyakott egy nőstényt. Utána néhány perc után József már egy másik nőstény után nézett: azt már tizenöt perc alatt intézte el. De József gyorsan regenerálódott, és kisvártatva - talán levezetésként, hogy izomlázat ne kapjon, talán azért, mert miután kiélte magát, már csak a pedofília izgatta fel -, szóval még megpróbált meghágni egy lárvát.
A tudományos munka lényege az információk ellenőrzése. Fogtam hát a mályvabokron két kifejlett bodobácsot - szabad szemmel egy élő bodobács nemét meghatározni lehetetlen, így csak reménykedhettem, hogy eltérő ivarúak. Tudom, hogy kisgyermekes szülők körében nem leszek népszerű, de a teljesség kedvéért raktam melléjük egy lárvát is. A bodobács békés rovar benyomását kelti, még egy dunsztosüvegben összezárva sem bántják egymást vagy a lárvát. De fél óra múlva a két felnőtt már el is kezdte a párzást - hogy a lárva megvolt-e, arról sajnos lemaradtam, mert dolgom volt. A kísérlet négy napig, Bonnie és Clyde szökéséig tartott. Kihasználták, hogy a légáramlás kedvéért csak lazán tettem a fedelet a dunsztosüvegre, és kereket oldottak. Az azonban megállapítható, hogy a bodobács is imádja félálomban kezdeni a szexet; a hajnali erekcióval cserkészi be a lompost, a párzókampók összeakadnak, aztán megy a tolatás fél óráig.
A bodobács átvitt értelemben sem tűri a beskatulyázást: szégyenteljes nemi élete mellett a lelke mélyén mintha
családcentrikus
lenne. Szereti a nagy társaságot, úgy él, mint az ősmagyarok: együtt a nagycsalád, a nemzetség egy-egy hársfa napsütötte oldalán. A csapatos megjelenés a jó hangulat mellett biztonságot is jelent. Nem szúr, nem csíp, nem harap, és poloska létére igazán szép tőle, hogy sem alapjáraton nem büdös, sem ijesztés hatására nem ereget undorító szagú nedveket. A legtöbb poloska elég szigorú, a málnát már az is élvezhetetlenné teszi, ha egyetlen büdösmargit sétált rajta keresztül. A poloskánál a tömeges megjelenés fokozott biztonságot jelent: egy poloskás növényt le sem legel a tehén: az egyéni szagok összeadódnak. A bodobács ezzel szemben emberi mércével gyakorlatilag szagtalan, szépsége, joviális természete mellett ez is házi tartása mellett szól.
A laboratóriumokban
a 30-as évek óta tölti be a kísérleti patkány szerepét. Hamar felfedezték, hogy szexmániája révén fogságban is könnyen tenyészthető. Elég neki egy vizes vattacsomó, amiből ihat, és ha nincs mályva- vagy hársmag, összetört szotyolabélen is tartható. Nem kell neki fedett terrárium, a bodobács nem madárpók, hogy a végsőkig fokozzuk a páratartalmat. Fedél nélkül viszont kimászik; jól kapaszkodik a sima üvegfalon. A laboratóriumi gyakorlatban az üveghengerek peremét vazelinnel kenik be, így, ha felmászott, a vazelinben nem tud továbbhaladni, és szépen visszacsúszik. Ha gátlásaink vannak a patikában, mert, mint tudjuk, a vazelinről minden épeszű gyógyszertárosnak az análszex jut eszébe, ne hebegjük, hogy bodobácsnak lesz: az anált már megszokták, és ki tudja, mire gondolnának a bodobácsról.
Az emberiség a bodobácsnak köszönheti az
alternatív rovarirtók
feltalálását. Egy amerikai tudós újságpapírral almozott a laborbodobácsoknak. Idővel észrevette, hogy a lárvák nem fejlődnek ivarérett felnőttekké: a vedlésekkel csak egyre nagyobb lárvák, rovarértelemben vett óriáscsecsemők lesznek. A kiterjedt vizsgálat megállapította, hogy az a fa, amelyből az illető újság készült, olyan növényi hormont tartalmaz, ami az örök fiatalság elixírjének bétaverziója: gátolja az öregedést. Azóta már számos rovarirtó, például hangyacsapda működik ezen az elven: nem öli meg az állatokat, csak az új generáció nem fejlődik ki. Sok rovar ellen ez is hatásos, mert kifejlett állapotban nem élnek soká, így, ha késik a következő nemzedék, hamar kipusztul a mérgezett populáció.
A laboratóriumi bodobácsok képviselik a rovarokat azokban a kísérletekben, melyekben mondjuk egy új vegyszert tesztelnek. Szomorú közgyűlés: egy emlős, egy kétéltű, egy puhatestű, egy rovar (a bodobács) és még sokan mások - fordított Noé bárkája.
Winkler Róbert
