Ez valami új, hogy egy autót úgy hívjanak, mint egy mexikói bokszolót: Julio Cesar Chaves, három néven. Azt gondoltam, egyszerű félreértés, két szónál többel jelölni egy autót tök fölösleges, de akkor kiderült, a pizza-elv jegyében a Citro‘nnél a gyalog Xsara padlólemezére rányestek egy kicsit hosszabb, de lényegesen nagyobbnak tűnő kasznit. Én el nem hittem volna, de a citro‘nesek szentül állítják, úgyhogy akkor igaz kell legyen. Három név ide vagy oda, a C. X. P. jó kis autó, el is fogyott egy hónap alatt a kontingens, amit a franciák nekünk szántak.

Állítólag vannak, akik teljesen rágyógyultak a Picassóra, és széltében-hosszában zengik dicséretét, amit egész addig kétkedve hallottam, míg meg nem tudtam a lényeget: a Pici vagy egy millióval olcsóbb, mint a konkurencia, alig több mint hárommillióért ilyenről még senki se hallott.

Kívülről egy kicsit vízicsibor jellegű, ahogy domború hátával méltóságteljesen billeg az úton. Belül legalább annyira egyedi. A modern belsőépítészet térhódításaként például átvették a korszerű konyhák legfontosabb elemét, a főzőszigetet. A függetlenített, tűzhellyel kombinált kredencelem a Picassóban nem körbejárható, de hatásában és funkcionalitásában

egyértelműen

főzősziget:

innen irányítjuk a hűtést-fűtést, a rádiót, magnót, CD-t, villanyablakot, ablakfűtést, itt zárjuk magunkra az autót gombnyomással, és nem utolsósorban itt váltunk sebességet.

A váltó a kedvenc Picasso-alkatrészem, félúton egy repülőszimulátor joystickje és egy kisteherautó váltója között. Egyrészt mint dizájnelem mutat jól (főzősziget), másrészt kényelmesen lehet vele kapcsolgatni még lehajtott karfával is. Harmadrészt a feng-shui eszmerendszerének megfelelően, megkönnyíti a csi vagy micsoda áramlását, és mivel nem a padlóból áll ki, könnyebb az autóban fogócskázni, a szexről nem is beszélve.

A Renault Twingóból ismerős, középkonzolos, digitális kilométeróra ellenben még mindig határeset. Ha valaki sokat szállít brit piacra, biztosan ökonomikus konstrukció, mert a jobbkormányos változat ugyanazzal a műszerfallal fut (igazából persze nem), ránézni viszont kényelmetlenebb, mint ha ott lenne a helyén, a kormány mögött. És a nagy, digitális sebességkijelző egyfolytában azt az érzést kelti, mintha az ember egy traffipaxon keresztül nézné saját magát. A magasan imbolygó karosszéria meglepően stabil, lehet vele elegánsan szlalomozni, de a kényelmes, hátradőlős-terpeszkedős, enyhén teherautós-limuzinos közérzet szerencsére mind a gyorshajtás ellen hat. A legjobb választás valószínűleg a kétliteres HDi-motor - maga a HDi egyszerűen turbódízelt jelent, de a TDi-jelölés a Volkswagen konszern tulajdona. A Picasso motorja viszont alighanem ugyanonnan jön, ahonnan a köztudottan zseniális Peugeot-dízelek. Lehet pörgetni, bár sportos teljesítményre igazából képtelen, ugyanakkor egy 140-es sztrádai döngetést beleszámítva is kibír egy balatoni fordulót öt- literes fogyasztással.

A Picasso nemcsak kívülről emlékeztet cethalra:

Jónás hozhatja

az egész pereputtyát, a hátsó üléssoron három ivarérett ember is tisztességesen elfér. Kettő pedig még Narvikig is kényelmesen snapszlizhat a középső ülés előredöntött, pohártartós támláján; ideális turnébusz, már ha ez a kifejezés mond még valakinek valamit. A cethal csomagtartója akkora, hogy egy öttagú család motyója is elfér benne, nem beszélve a sok titkos rekeszről, melyekbe akár 15-20 kiló heroint is elrejthetünk. A sok speedre jól csúszik az ásványvíz: a csomagtartó tartozéka egy rögzíthető, nagy teherbírású, összecsukható kerekes láda, amelyben elfér két karton másfél literes szénsavas Kékkúti, de az is a nagy utakra való készülődést jelzi, hogy az első ajtókon levő tartót is másfél literes bambira méretezték.

Nagy, laza, kényelmes, sok benne a zseb, nem túl elegáns, de mindenképpen stílusos: négykerekű kertésznadrág. Ha nagycsaládos lennék, és ennek dacára lenne pénzem, ilyet vennék. Főleg, ha lehetne kapni.

Winkler Róbert

Árak (Citro‘n Hungária):

SX 1.6i: 3 350 000

SX PLUS, 1.8i 16 V: 4 200 000

SX PLUS 2.0 HDi: 4 600 000