még a XIX. században
szoktak rá a fővárosi Duna-szakaszra, amikor gyakrabban fagyott be a folyó, a hídpillérek viszont feltörték a jeget, és mindig volt esélyük, hogy megfogjanak egy-egy lelassult kishalat. Szóval meg akartam határozni, milyen sirály, egyszer például azt olvastam, hogy a kormos varjú, a dolmányos varjú nyugat-európai színváltozata soha nem lépi át a Lajtát, aztán egyszerre csak láttam, ott kapirgált az is a csónakház mellett. És ha a madarászok még nem vették esetleg észre, enyém a dicsőség. Például hogy felfedezzek Budapesten egy új sirályfajt, mondjuk az amerikai kacagót, ha már az ausztrál bukó sirály nem is jön össze. Megjegyeztem a fő külső jegyeket: fekete farktollak, világosszürke hát, kis, sötét folt a fül tájékán. Otthon aztán elő a Magyarország madarai című alapművet, melyben nemcsak nálunk élő, költő, átvonuló, nyaraló/telelő madarak vannak, hanem valamennyi szárnyas, aki valaha véletlenül, önszántából erre járt.
Az én sirályomat nem találtam.
Remélhetek?
Még a Feröer-szigeteken honos lunda is benne van a könyvben; 1862-ben Hódmezővásárhelyen kért politikai menedékjogot egy téli tollruhás példány, 1949-ben pedig a szegedi Fehér-tavon figyeltek meg egy fiatal egyedet.
Az én sirályom halál ritka lehet, ritkábban jár erre, mint a lunda, csak nehogy valaki felfedezze előlem. Végül is Büki úrnak, a Madártani Intézet könyvtárosának arcizma sem rezdült, amikor elmeséltem neki az ismeretlen, de viszonylag tömegesen mutatkozó sirályt.
Dankasirály, a téli ruhájában.
Na ja, túl szép volt, hogy igaz legyen. És nem csak az évszak számít: tök máshogy néz ki a fiatal dankasirály, mint az első teles példányok, akik aztán nyárra már első nyarasok lesznek, még kevesebb kendermagos mintázatú szánytollal - nem a dankasirállyal kell kezdeni a madármegfigyelést. Mindegy, majd legközelebb. Madagaszkáron csak felfedezek egy új fajt: a világ madarászai évente átlagban három-négy, addig ismeretlen új madarat írnak le. Bárkire rámosolyoghat a szerencse.
A városokba az utóbbi évtizedekben költöztek be. Sok ember észre se veszi, hogy a hagyományos értelemben is belvárosinak számító részeken vagy a panelházak gyűrűjében sirályok köröznek, mások fejcsóválva Csernobilra fogják: tényleg furcsa látvány egy multikulturális sirályokból, vetési és dolmányos varjakból álló csapat. Az étrendjük viszont megegyezik, és
mindnyájan szeretik
a nagy társaságot, úgyhogy szemlátomást jól elvannak együtt. Brehm papa még azt írta, csak a többi sirályfajt tűri meg maga körül, más madarakat elkerget, de úgy látszik, azóta a dankasirályokat is elérte a liberális végzet. A sirály táplálékát olyannyira nehéz volna felsorolni, hogy a Guinness állatrekordok könyve a mindenevési világranglistán a varjúfélékkel megosztva a második helyre rangsorolja (győztes: észak-amerikai cankó). Persze a sirály biztos javítana egy helyezést, ha végre beengednék a kínai étterembe.
A varjakkal együtt tehát szinte mindent megesznek: a minap megvizsgáltam egy varjú/sirály-legelőt: ott én ehetőt nem találtam. Koszlott fűcsomók, ágdarabkák, kavicsok. Aztán ahogy távoztam, a varjak és sirályok visszatértek, és tovább lakmároztak.
A tudomány mai állása szerint a sirály fogyaszt halakat, ikrát, rovarokat, kisemlősöket, lótetűt - a fiókáit főleg rovarokkal neveli. Csőre a vízben lebegő rovarok kikapkodására a legalkalmasabb, de szinte bármilyen táplálékkal elboldogul. Eszik kommunális és ipari hulladékot, tiszavirágzáskor kérészt, elgázolt állatok tetemeit; a Fertő-tónál megfigyeltek egy dankacsapatot, mely kifejezetten az elütött békákra specializálódott, de élő békára nem vadásztak. Nagy náluk az összetartás, így például ha egy sirály észrevesz a Margit hídon egy perechajigáló embert, azonnal értesíti a többieket, és percek alatt annyi sirály köröz a víz felett, hogy pereces legyen a talpán, aki győzi.
Már a XIX. században is bevett eljárás volt az agráriumban, hogy az eke mögött varjú-sirály vegyes karok járták a szántást. A régiek ennek még annál is jobban örültek, mint a kizárólag varjakból álló tisztogatóknak. A sirály
alaposabb munkát végez,
talán mert sokkal kevésbé tart az embertől, mint a varjak, és nem stíröli állandóan fél szemmel a traktorost.
Költöző madár, de költözési szempontból nem túl következetes. A magyar dankasirályok többsége leutazik az Adriára vagy a Mediterráneum valemelyik kellemesebb pontjára. Sokuknak megfelel, ha télire a tóról átköltöznek egy folyó mellé. A legtalányosabb telelők Csehországba mennek, és bár a Moldva Prágánál télen valóban gyönyörű, kap egy tábla csokit, aki megmondja, miért kell egy nálunk is hidegebb helyen telelni.
Arra, hogy a városi sirályok lefosnák a köztéri szobrokat, tudtommal még senki sem panaszkodott. A sirályok zajártalomban utaznak. Kevés kellemetlenebb hang van, mint a panelházak homlokzatai között felerősödő sirályvijjogás, még annál is szörnyűbb, mint amikor Naseem Hamed meccs előtt fejhangon imádkozik. Rémisztő, ahogy a tetőről többedmagukkal vetődnek alá szörnyű csatakiáltással, és akkor még nem is említettük a sarkkör táján élő rablósirályt, aki zuhanórepülésben csap le a fészkéhez közelítő emberre, és tiszta erőből vágja fejbe a csőrével. Jó, halálos sirálytámadást még nem jegyeztek fel, és lapzártáig az egyetlen, madár általi emberölést strucc hajtotta végre, de akkor is. Persze nem csak a sirályokon múlt:
több repülőtéren
is okoztak már katasztrófa közeli helyzetet, megrongálva a gépek hajtóműveit. A sirályok persze sokkal jobban megrongálódtak, elvégre a Boeingnél fagyasztott pulykákkal tesztelik a turbinákat.
Visszatérve a sirály hangjára, kicsit olyan, mintha a varjúkárogást játszanák le 78-as fordulatszámon. Hasonló gyanúval illették egykor Kylie Minogue-ot és Rick Astleyt, ugyanolyan tökéletes hangja volt mindkettőnek, és állítólag ha lelassítottuk a Locomotiont, szakasztott, mintha Rick Astley búgta volna.
A sirály "a madarat tolláról"-szabály alóli
ritka kivételek
egyike, a sirály ugyanis maga a madáretológiai iskolapélda. Vannak teljesen sirálykinézetű, sirályéletmódot folytató madarak, bizonyos albatrosz- és sirályhojszafajok, melyek azonnal lebuknak, ha a veleszületett viselkedésekre terelődik a szó. A sirályt ugyanis nem a fehér toll, az úszóhártyás láb vagy a fülsértő vijjogás teszi, hanem a fajtársakkal szembeni, viszonylag egységes viselkedésmódok.
A dankasirály sötét fejfoltja ugyancsak az etológusok kedvence. A párválasztás lázas időszakában megkönnyíti a fenyegetőzést (a világosabb fejfoltú dankasirályokat statisztikailag kimutathatóan több támadás éri), a halfogást azonban igencsak megnehezíti: mintha a kommandósok UV-lila festékkel kennék be az arcukat az éjszakai bevetés előtt. Ezért a nyári szezonban fekete fejű dankasirály nem is halászik, mert a halak messziről kiszúrnák, ilyenkor jár a kommunális hulladékra és az őszi szántásra. A sirálygyerekeknek közel egy év kell, hogy megszabaduljanak a kendermagos játszóruhától, és a hasuk rendesen kifehéredjen: a legtöbb sirályfajnál a fiatalok nem halásznak a nyílt vízen, csak a parti hulladékot szortírozzák.
Az intelligensebb madarak közé tartozik, fiókáit a varjakhoz hasonlóan felnevelhetjük. Amikor megtanul repülni, egyre többet jár el a haverokkal, de a potya kaja és az érzelmi kötelékek gyakran hozzák vissza gondozójához. Brehm szerint idővel a sirálycsapat több tagját is rábeszéli, tartsanak vele, így egyre nagyobb sirályfalka állít be vacsorára. Nem lehet kellemes az az iszonyú visítozás, amit rendeznek, de végül is több százezer honfitársunk Zámbó Jimmy-lemezeket vásárol, pénzért, úgyhogy biztos meg lehet szokni.
Winkler Róbert
