Nagyvárosi természetbúvár: Ezüstös ősrovar

szerző
Winkler Róbert
publikálva
2000/36. (08. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Gyakorlatilag senki sem tudja, melyik az ezüstös ősrovar. Az is rejtély, milyen állat szaladgál kétségbeesetten a kád aljában, amikor váratlanul felkapcsoljuk a villanyt a fürdőszobában. Vékony, hosszúkás, mintha csillogna egy kicsit, de nagyon sérülékeny: ha megpróbáljuk kimenteni, valószínűleg szétlapítjuk, bármennyire óvatosan nyúljunk is hozzá. A titokzatos idegen a legtöbbször a lefolyóban végzi.

Gyakorlatilag senki sem tudja, melyik az ezüstös ősrovar. Az is rejtély, milyen állat szaladgál kétségbeesetten a kád aljában, amikor váratlanul felkapcsoljuk a villanyt a fürdőszobában. Vékony, hosszúkás, mintha csillogna egy kicsit, de nagyon sérülékeny: ha megpróbáljuk kimenteni, valószínűleg szétlapítjuk, bármennyire óvatosan nyúljunk is hozzá. A titokzatos idegen a legtöbbször a lefolyóban végzi.

A bodobácsot azért hanyagolja el a tudóstársadalom, mert túlzottan közönséges. Lehet ebben valami, de nem ez az egyetlen ok. Az ezüstös ősrovar legalább olyan közönséges városi állat, mint a bodobács, sőt: szinte minden lakásban szaladgál néhány példány. Közönséges tehát, ennek ellenére tengernyi róla a szakirodalom. Hogy miért? A zoológia is úgy működik, hogy amiben van lóvé, arról van információ. Hogy miért van lóvé az ezüstös ősrovarban, és miért nincs a bodobácsban? Egyrészt természetesen a szabadkűművesek miatt. Másrészt mert a multik irányítják a kutatást. És mi fontos a multiknak? A "káros" állat. Az ezüstös ősrovar pedig káros, így az irtására szánt kemikáliák milliárdos bizniszt hozhatnak.

Az ezüstös ősrovar név csak a szakmában használatos - a legtöbben ezt az állatot

nem is hívják sehogy

Amatőr természetbúvárok néha ezüstös pikkelykének mondják, ami, tekintve, hogy rendszertanilag a pikkelykék közé tartozik, nem nagy kihágás. A Pallas Nagy Lexikonban viszont a hétköznapi használatra igen alkalmas, de általam még soha nem hallott "cukormoly" címszó alatt szerepel - a századelő Del Medico Imréi eksztatikus örömmel írhattak be a szerkesztőségbe, hogy a cukormoly helytelen, mert az ősrovar nem is moly stb. stb., a pikkelyke pedig a sertefarkú rovarok alosztálya, pikkelykék csoportja, lift után balra a második ajtó.

Úgy tartják, trópusi eredetű, ennek megfelelően fontos neki a meleg, a magas páratartalom pedig létszükséglet. Az se mindegy, mekkora a meleg és a páratartalom: 50 százalékos relatív páratartalomnál (normál magyar szobaállapot), 22-27 fokos hőmérsékleten kelnek ki a peték, de 30 fok táján már 75 százalékos páratartalom kell nekik, ez nagyjából egy teli mosógépnyi ruha kiteregetése után jön össze.

Az ezüstös ősrovar (Lepisma saccharina) bármennyire törékeny,

a kártevés hihetetlenül széles spektrumán

üzemel. Az alapfok, hogy bár alapjában véve növényevő, bármilyen emberi élelmiszeren elél. Főleg a fehérjében és szénhidrátban dús ételeket szereti, de ez korántsem jelenti, hogy válogatós volna. Imádja a keményítőt, a keményítő alapú ragasztókat (tapétaragasztó!), megeszi a szépen keményített stafírungot, vészhelyzetben a keményítetlen vásznat, gyapjút. A hagyományos kártevők általában békén hagyják a szintetikus anyagokat, ezt várnánk egy ilyen konzervatív lénytől is, mint az ősrovar, de az ősrovart az elvárások nem hozzák zavarba. Rágó szájszervében békés egyetértésben tűnnek el műszálas anyagok és keményítővel ragasztott papíráruk. A keménytáblás szépirodalmat, Balzacot, Goethét és Dosztojevszkijt egyenesen az ezüstös ősrovarnak találták ki. A tapétázásról nem is beszélve. Néha annyira kieszik a tapéta alól a ragasztót, hogy egész négyzetméterek válnak le a falról, de ez inkább elméleti jellegű veszedelem, ilyet még senki sem látott, legfeljebb hallott vagy olvasott róla. Ha meglátunk egy ősrovit a kádban tekeregni, felesleges olyasmiket vizionálnunk, hogy egy regiment ősrovar holnapra kicsomagolja a lakást. Pánikra semmi ok: az ezüstös ősrovar nem fáraóhangya, a lakás meglehetősen lassan ősrovarosodik el. Szaporodásának tempója kifejezetten megfontolt. A nőstény napi egy-két petét rak.

A kis ősrovar sokkal lassabban fejlődik, mint a legtöbb ismert háziállat. A felnőtté válás csak ideális esetben zajlik le 3-4 hónap alatt, a legtöbbször a siralmas körülmények két-három évig is elodázhatják a felnőtté válást. Az ősrovarnál nincs bábozódás; a lárva nagyon hasonlít a kifejlett rovarra, csak kisebb, és az 1-3 hetenkénti vedlések során lesz az állat egyre nagyobb.

A rovaroktól eltérően

felnőtt (imágó) korában is folytatja a vedléseket, egy ezüstös ősrovar életébe akár ötven vedlés is belefér. Ami jó dolog: ha a teste bármilyen károsodást szenvedett (leszámítva persze a malpighi edény-rákot és a többi belső betegséget), a vedléssel könnyen regenerálódhat. Ezt a modern rovarok már nem tudják, tehát ha a légynek letörött a szárnyából egy darab, annak már mindörökre lőttek. Más ízeltlábúak, például a madárpókok (csak a nőstények) viszont ugyanígy vedlenek az ivarérés után, hasonlóan regenerációs okból.

A számos párhuzam miatt - meleg, nedvesség, táplálkozás, éjszakai életmód, trópusi eredet, ősiség - egyszerre tesztelték a csótányirtó szereket csótányokon és ősrovarokon, mindkettőn kielégítő eredménnyel. Az egyetlen lényeges különbség, hogy az ősrovar elleni gyilkot felesleges mindenhová kihelyezni, mert a végén mi esszük meg; elég csak azokba a repedésekbe, üregekbe passzírozni, ahol az ősrovar él.

Nem kell persze feltétlenül megmérgezni egy ilyen szép kis állatot, amelyik a családfája régisége alapján simán köszönhetne "hahó, öcsi"-vel a dinosaurusoknak és a csótánynak. Az egyik lehetőség megegyezik az alternatív csótánytalanítással - élelmiszer-maradékok alapos porszívózása, csöpögő csapok felszámolása, hipócseppentés az éjszakára nem kiszárítható lefolyókba stb. Sajnos a rendrakást sem úszhatjuk meg, vagy ki kell dobni a spájzból a halomban álló, régi, kedves Metal Hammereket, vagy elvinni végre rendesen beköttetni. Ellenkező esetben az ősrovar a hűvös spájzban, ahol a szellőzőakna miatt a páratartalom is kellemes, boldogan él az újsághalmok alatt.

Izgalmas dolog csapdával menni az ősrovarra: ez már valósággal Verne Gyula. A csapdázásnál az ősrovar talán legnagyobb fogyatékosságát használjuk ki: függőleges, sima felületen nem tud mászni. Ezért is reked mindig a kádban.

´srovarcsapda

lehet egy kis dunsztosüveg, akár bébiételes is, amit kívül ragtapasszal tekertünk be, hogy az ős fel tudjon kapaszkodni, ha azt hiszi, a sáncon túl csak rá vár a Pallas Nagy Lexikona, amiből majd szépen kieheti az enyvet. Aztán, ha túljutott a gerincen, mohó bátorságával átalveti magát rajta, bepottyan, és vége a dalnak: onnak ki nem jön. Kicsit talán illúzióromboló - az ember szívesen tervezgetne különböző rafinált ősrovarcsalikat -, de csali az ősrovarhoz nem kell, mert a modernebb rovarokkal ellentétben nagyon rossz a szaglása. A csapdát az ismert vagy feltételezett ősrovar-útvonalakra tesszük, a fal mellé vagy valamelyik sarokhoz, nyugovóra térünk, aztán reggel megnézzük, eredményes volt-e a vadászat. Az ős igazi dzsungel-fenevad, villámgyorsan tekergőzik és szaladgál, és bár testéhez képest a lábai aránytalanul rövidnek tűnnek egy ilyen manőverhez, elképesztő sebességgel csinál hátraarcot.

Az ősrovartalanítás hosszú távon erőteljes porszívózást is feltételez: egy tuningolt 1.6-os GTI-porszívóval már ki lehet rántani a petéket a repedésekből. De azt hiszem, az egész ősrovarirtásos hisztéria csak a multik műve: ha már egyszer a bodobácsra nem tudták ráhúzni a vizes lepedőt, az ősrovarból csináltak bűnbakot. Csótány - mélységes sajnálatukra - nincs mindenhol, az ősrovar viszont a legtöbb polgári háztartásban megtalálható. A rovarirtót el kell adni, nincs irgalom.

Winkler Róbert

szerző
Winkler Róbert
publikálva
2000/36. (08. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...