A szocializált kutya kultúrlény, amelynek gazdag kapcsolatrendszere lehet a gazdájával, amire emlékszik, a maga módján meg tudja fogalmazni fájdalmát, örömét, és iszonyúan fáj neki, ha a szeretett emberek "tartós fájdalommal járó krónikus kísérletbe" vetik. A szerencsétlen tenyésztett kutya egy elbutult állat, amely mindezen nem gondolkodik, és azt hiszi, hogy ha felvágják a hasát, az az élet természetes rendje. Ha magának választania kellene, melyik ötéves kisgyereket menti meg a biztos haláltól, és csak az egyiket lehet, akkor melyiket választja:
1. Petike ötéves, még nem beszél, mert egész életében nem foglalkoztak vele, csurog a nyála, állandóan becsinál, szeme kifejezéstelen, nem közeledik senkihez, csak a kajára veti rá magát mohón.
2. Palika ötéves, tökéletes nyelvismerete van, és korát messze meghaladóan ismeri a környezetét, a családját, a mamáját, aki minden este mesél neki, a papát, aki minden héten kirándulni vitte, a testvéreit, akikkel sokat játszott. Mindegyik játékot el tudja sorolni, maga is sok mesét tud. Most valakik elkapták, egy sötét ketrecben tartják, és vagy elengedik, vagy nagy fájdalommal járó krónikus kísérletet hajtanak rajta végre, ami természetesen a halálával jár.
És ha lehet kóbor kutyát is felhasználni, akkor lopni fogják a szocializált kutyákat. Mert ez a legegyszerűbb pénzszerzési lehetőség, és nem vidéken, hanem a városokban, ahol az átvevőhelyek vannak.
A magyar törvény is tiltja
a befogott kóbor állatokon végzett kísérleteket, de a magyar modell szerint kivéve, ha netán mégis befogott kóbor állaton akarnánk kísérletezni. Az uniós törvényben nincs kivétel, ott tilos, és kész. Mielőtt elkezdenénk alaposabban kiskapuzni, nézzük, milyen kísérleteket végeznek nálunk a kutyákon. A legnagyobb kutyafelhasználó a gyógyszeripar. A multik képviselői következetesen tagadják, hogy kóbor kutyákat használnának, és ezt általában el is hiszik nekik. A gyógyszerkísérleti kínzókamrákban történetesen Snoopy kutya, azaz a beagle sínylődik százával. Mint falkavadász kutyák, annyira békések, hogy nem marakodnak össze még akkor sem, ha embertelen zsúfoltságban tartják őket. A gyógyszergyáraknak megéri tenyészteni: a kísérleti eredmények értékelhetetlenek lennének egy ismeretlen múltú kutyán.
Más kérdés, hogy
miért épp a kutyán
kell kísérletezni, amikor sokszor teljesen máshogy reagál a kemikáliákra, mint az ember. Az ELTE etológiai tanszéke egyszer már azt is ajánlotta a gyógyszergyáraknak, kísérletezzenek halakon, mert a központi idegrendszerre ható anyagokra az emberhez hasonlóbban reagálnak. Vagy legalábbis nem különbözik a reakciójuk nagyobb mértékben, mint a kutyáké. A gyógyszergyárak azonban ragaszkodnak a kutyákhoz. Nem mintha a kutya annyira hasonlítana az emberhez, még akkor sem, ha régóta együtt van a gazdájával, és ugyan-olyan buldogarcuk lett. A kutyakísérletek folytatásának fő oka, hogy eddig is kutyán kísérleteztek, és bár a kutya máshogy reagál a vegyi anyagokra, mint az ember, legalább mérhető a különbség a többi kutyához képest. Egyszóval még annál is nehezebb váltás, mint átállni Macintoshról PC-re.
Bizonyos dolgokra alkalmasak más állatok is. Dr. Magyari Zoltán, az Országos Traumatológiai Intézet főorvosa eddig nem is hallott kóbor kutyákon végzett kaszabolós jellegű kísérletekről.
- Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek ilyenek, de nem tartom valószínűnek, hogy
sebészek kóbor kutyákon
gyakorolnának. És egyrészt nem egészen értem, miért ér többet egy kóbor kutya, mint egy tenyésztett, másrészt, aki be akarja szüntetni az ilyen kísérleteket, az előbb képzelje el, hogy levágott végtaggal, mondjuk levágott kézzel kerül be a műtőbe. És a sebész, aki majd vissza fogja varrni a kezét, most csinál ilyet először. Az érsebészetet ugyanis nem lehet halotton gyakorolni, ahogy például a veseátültetést sem. Az élő szövet teljesen máshogy viselkedik. Nálunk az orvosok az ilyen műtéteket patkányon és hörcsögön tanulják, de természetesen ezek az állatok altatásban vannak, és abban is maradnak.
Rodics Katalin, a Természetvédelmi Hivatal osztályvezetője, aki maga is aktívan részt vett az állatvédelmi törvény megalkotásában, kizártnak tartja, hogy az Illatos útról kutyákat exportálnának Németországba, már csak az ottani szigorú uniós szabályozás és ellenőrzés miatt sem.
- A kóborkutya-kérdés igen érdekes etikai probléma, tíz évig vitattuk a törvény megszületése során. Csányi professzornak is elmondtam már, hogy nem érzek erkölcsileg lényeges különbséget, hogy kóbor kutyákat használnak-e fel vagy erre a célra tenyésztett kutyákat, az utóbbiakat még egy kicsit jobban sajnálom, mert azoknak még kevesebb normális, boldog perc jut az életükben, mint azoknak, amelyek legalább egy darabig emberek között éltek. Csányi professzor véleménye pedig ezzel szemben az, hogy az utóbbiak már szocializáltak, és jobban szenvednek a kísérleti körülmények között. Lehet, hogy így van, de mi az erkölcsi alapja annak, hogy egy állatot egész életén keresztül szenvedtetek, mert kísérletre tenyésztem, és egy szocializációra igényes állatot tartok nem megfelelően és "hozok létre" százszámra, míg a már amúgy is halálra ítélt kóborokat nem használom fel, kiváltva ezzel néhány életet? A kísérleti körülményeket kell nagyon szigorúan szabályozni, hogy lehetőleg sem a kóbor, sem a nem kóbor ne szenvedjen, illetve, ha elfogadjuk, hogy a kutya annyira intelligens és szocializált, hogy már "majdnem ember", akkor talán ezzel a fajjal már nem kellene kísérleteket folytatni. És a főemlősökkel sem.
A magyar
kóborkutya-exportról
Dvorszky Csilla Fehér Kereszt-aktivista sem tud, de legalább villámgyorsan beparázik. A kóbor kutyákat példás körülmények között menedzselő Fehér Kereszt ugyanis foglalkozik kutyakivitellel, de kicsit másképp: Hollandiában például olyan magas a lakosság kultúrszintje, hogy ott kifejezetten hiánycikk a kóbor kutya. Ilyenkor a magyar fél segít, és küld néhányat.
- Egyszer hallottam, hogy Németországba kísérleti célra adtak el kóbor kutyákat. Jézusom, de mit mondott a Csányi, hová? (Utólag derül ki, hogy a müncheni egyetemre, tehát nem az a régió, ahová a Fehér Kereszt küldött néhány transzportot.) Talán három éve jött ez a hír, azóta sem tudom, hogy igaz-e, de azonnal szóltam a német állatvédő szervezetnek, amellyel kapcsolatban állunk.
Személy szerint is megbíznak bennük, de azóta, ha kimegy egy rakomány kutya, a németek mindig küldenek fotókat: a magyar kutyák még épp a felismerhetőség határáig elhízva, kiglancolva terpeszkednek a hülye német befogadó bőrgarnitúrájában. Csilla szerint Magyarországon nem mehet ez különösebben nagyban, sokkal jelentősebb a spanyol kóbor kutyák szürke importja Németországba: a német nyaralók megsajnálják az állatot, és hazaviszik.
A Blikk nemrég egy
rottweilerbundát kínáló hirdetőt
hívott fel, s mint kiderült, gyakorlatilag várakozási idő nélkül kapható a nevezett ruhadarab. A magyar állatvédők szerint jelentős a vizsla és beagle alapú szőrmegyártás, a két kutyafajta a fókabunda hamisításának bázisa. A fókavadászatról hallottunk eleget: a szigeten vagy jégtáblán kiugrik a csónakból egy kommandó, és az ártatlan, rajzfilmfigura-tekintetű fókákat botokkal verik agyon. De hogyan ölik a vizslákat? Már maga az alapinformáció is hülyeségnek hat, hiszen egy vizsla, bármily kövér is, nem hasonlít fókára, a beagle ráadásul foltos. A bőripar azonban már a múlt században is csodákra volt képes, Svejk meg még élő kutyákat is teljesen hitelesen tudott átalakítani más fajta kutyákká.
A bőripar nem ismer lehetetlent, főleg, hogy fókából a kereslet mesze-messze meghaladja a kínálatot - a legtöbb fókafaj már felkerült a védett állatok CITES-listájára. Fókabundát persze Magyarországon is kapni. A Szaknévsorban is megtalálható Hungaropellnél a telefonban egy rövid,
kis méretű fókabundát
kínáltak kétszázezerért. A belvárosi klasszikusnál, a Liska Szalonban azt mondták, évek óta nincs. Más helyeken viszont általában használtat ajánlottak, de ezeken nem nagyon látszik, használtak-e, mert nem kopnak. Ezért is népszerű a fókabunda. A Narancs által megkérdezett preparátor szakértő szerint festeni a szőrmét is lehet, akárcsak a női hajat, bár vizslából készített fókabundáról még nem hallott: a szőrzet fajonként változó, a fókáé dúsabb, puhább és a struktúrája is más. Az is tény persze, hogy aki kevésbé ismeri a különböző fókafajtákat, mint egy múzeumi preparátor, az minden további nélkül vehet egy szép vizslabundát. A lehetőségek száma végtelen. Leopárdfoltokat például elég macerás festeni, de ha valaki nagyipari szinten csinálja, nyomott mintával, akkor már megtérülhet a befektetés. A régiek szerint a nemesi kutyabőr azért készült eredetileg valóban kutyából, mert a kutyabőr vízállósági jellemzői kiválóak, ez azonban nem olyan egyszerű - minden a feldolgozástól függ. Megfelelő cserzéssel széles skálán mozoghat a bőr puhasága, egy öreg vizslából is lehet puha bébifóka, ha bőven adagolják a kénsavat. A kénsav hátránya, hogy a puhaságból öt-tíz-tizenöt év elteltével szakadozás lesz, a kénsav másik előnye azonban, hogy tíz év múlva nem viszik vissza a bundát reklamációs céllal.
Winkler Róbert
Fókakutya jogilag
Megkérdeztem a Narancs jogi szakíróját, Somos Andrást, igaz-e balsejtelmem, mely szerint az állatvédelmi törvény alapján tökmindegy, ki rakta kukába a nyúzott kutyákat, mert ma nálunk jogilag szabad kutyákat akár bunda céljára is tenyészteni. Ezt válaszolta:
Az állat életének kioltása rész azért érdekes, mert valóban: teljesen legálisan lehet prém termelése céljából kioltani az állat életét - persze kábítás után. Szerintem egyébként megnyúzni a prémkutyát legálisan csak akkor lehet, ha azt vágóállatként sorolja fel a 13. §-ban említett külön jogszabály, ennek, bevallom, nem néztem utána. E részben figyelemre méltó az is, hogy nem kell kábítani a háztartásban élelmezési célra levágott baromfit, nyulat, vagy abban az esetben más állatot sem, ha megölésére azért kell sort keríteni, mert annak elmaradása jóval nagyobb kárt okozhatna (szükséghelyzet). A törvény értelmező rendelkezése ugyanakkor azt mondja, a háztartásban élelmezési céllal levágott sertést, juhot, kecskét még 2003. január 1-jéig kábítani kell, és csak úgy szabad megölni. Hogy mi indokolja egy állatvédelmi törvény esetében azt, hogy két év múlva már kevésbé védjék ezen állatokat, nem értem.
A kábítás nélküli állatvágás esetén az állatot levágás előtt úgy kell lefogni, hogy az megkímélje minden elkerülhető fájdalomtól (17. §). Próbáld elképzelni, én is próbálom. Az állatkísérlet szabályozása alapján elmondható: a jogalkotó úgy döntött, lehet állatot kínozni. A "humánus állatkísérlet" megteremtése lehetett a célja, melyet a szigorúnak szánt engedélyezés, jogi és etikai szabályok megalkotásának kötelezettsége, külön bizottság létrehozása és a kísérleti eljárások (beleértve az állatok tartását) felügyelete is jelez a szövegben. Ezzel a szabályozási törekvéssel ellentétes és morálisan tarthatatlan, hogy abban az esetben lehet érzéstelenítés, fájdalom tompítása, sokkolás nélkül állaton kísérletet végezni, ha úgy dönt egy kutató, jobb esetben egy bizottság, hogy "ezek alkalmazása a kísérleti állat számára nagyobb megterheléssel járna, mint mellőzésük, illetőleg a kísérlet eredményét értékelhetetlenné tenné" (28. § [1]).
Probléma az "illetőleg" szó jelentése, amit írni akartak, szerintem az "illetve" szó. A szöveg értelmezése alapján nem lehet a kívánt és feltehetően az emberiség számára nélkülözhetetlen eredmény érdekében szenvedtetni az állatot, csak ha a kutató úgy gondolja: az érzéstelenítés, fájdalomtompítás stb. jobban megterhelné az állatot, mint az ezek elmaradásával végzett kísérlet. Magyarul: az eredmény elérése érdekében soha nem maradhatnának el ezek a fájdalomcsillapítások. Ami így kivételként leírva tök értelmetlen.
Az állatvédelmi törvény egy államigazgatási jogi speciális jogszabály. Ezt jelzi a szankciórendszer. Ha az állatvédelmi törvény valamely rendelkezését megsérti valaki, akkor az állat-egészségügyi hatóság állatvédelmi bírságot szab ki vele szemben (államigazgatási szankció).
A törvény azt mondja, hogy ez a szankció nem mentesít más következmények alól. Ez azt jelenti, hogy az eset (törvénysértés) súlyától függően elképzelhető, hogy a bírság kiszabása mellett indul a törvénysértő ellen szabálysértési, kirívó esetben büntetőeljárás. E két utóbbi csak akkor, ha e törvényekben szerepel olyan tényállás, amely a törvénysértésre ráhúzható. A 44. § alapján az ügyész, ha észleli (tudomására jut: feljelentés, bejelentés más hatóság közlése vagy saját eljárása közben), hogy bűncselekmény alapos gyanúja merül fel, akkor nyomoztat, majd vádat emel a Büntető törvénykönyv alapján. A Btk.-ban e bűncselekmények a közbiztonságot védő normák között találhatók.
Összefoglalva: a törvény nem igazán lehet hatékony. Gyakran előfordul, hogy a részletszabályok pont ellentétesek a célokkal, és épp a kivételek felsorolása a törvényhozók célja. Ez egyébként a jogelmélet tanítása szerint a jogtalan jog megoldása: a norma nem lehet ellentétes a szabályozási céllal.
- w -
(Az állatvédelmi törvény többek között a Rex Alapítvány honlapján is hozzáférhető: http://www.rex.hu/hut/protection/laws/ouraplaw/1998.XXVIII/)
