Hát, öregem, ezt a Félix se gondolta komolyan - összegzi szakmai értékelését Füzesy Zoltán, Zoli (és Gatto) edzője. Mindez annyit jelent, hogy kissé elégedetlen az ellenfél gyengeségével: ha valakiben látnak fantáziát, fokozatosan terhelik egyre erősebb ellenfelekkel. Ennek a szisztémának kissé túlzásba vitt változatát figyelhettük meg Kokó menedzselésénél. Erdei Madár ellenfelei egyelőre tökéletes ívet képviselnek: az első nevetségesen nézett ki, és nem tudott bokszolni, a második már a jó kötésű, bár közel negyvenéves McDonalds, a harmadik bizonyára egy átlagos versenyző lesz és így tovább, ez volna a normális.

Hát, öregem, ezt a Félix se gondolta komolyan - összegzi szakmai értékelését Füzesy Zoltán, Zoli (és Gatto) edzője. Mindez annyit jelent, hogy kissé elégedetlen az ellenfél gyengeségével: ha valakiben látnak fantáziát, fokozatosan terhelik egyre erősebb ellenfelekkel. Ennek a szisztémának kissé túlzásba vitt változatát figyelhettük meg Kokó menedzselésénél. Erdei Madár ellenfelei egyelőre tökéletes ívet képviselnek: az első nevetségesen nézett ki, és nem tudott bokszolni, a második már a jó kötésű, bár közel negyvenéves McDonalds, a harmadik bizonyára egy átlagos versenyző lesz és így tovább, ez volna a normális.

Zolinak meg egy hiperkemény, Lelkes Attila nevű srácot hoztak, akiről annyit lehetett tudni, hogy korábban thai bokszban versenyzett, azok pedig többnyire nem ütnek igazán jól. Nem úgy Lelkes Attila.

- Miért? Szerintem nem volt olyan jó a srác. Kemény volt, de nem ütött pontosan - véli Rácz Félix menedzser.

- Hát...

- Jó, jó, tényleg durva volt, de nem tudtam, hogy két utcaiharc-kupát is nyert. Bokszban egy árva amatőr meccse sem volt, most mit csináljak? Mindegy, a fő, hogy ki lehetett hozni döntetlenre.

Zoli egyébként edzésen tizenvalahány meneteket szokott bokszolni, a legtöbbet Gálfi Andrással. Okkal feltételezték, hogy négy menet alatt végképp nem lehetnek erőnléti problémái. A legjobban a franciás falbontó stílus megy neki: ragad az ellenfélre, és folyamatosan üt. A számításból az alkalmi herevédő maradt ki, ami váratlanul szorosnak bizonyult. Az illető felszerelést szemérmesen "mélyütésvédő"-nek hívják, de ezen a meccsen a védelmező funkció kissé háttérbe szorult, és a cucc inkábbb összeszorított vasmarokként viselkedett. Na, erre mondják, hogy a frissen profik közé igazolt bokszolóknak eleinte "szokni kell a félmeztelent", azaz a trikó és fejvédő nélküli ringbe kászálódást, az üvöltő közönséget, meg hogy az eredményhirdetés után számottevő összegekért kell a kasszához fáradni.

Matolcsi József,

a magányos hős

bevonuló zenéje valahogyan elkeveredett, és később Kacsa jött be a nevezetes harmonikázásra, de Matolcsi változatlanul az egyik legreményteljesebb magyar sztárjelölt. Már külsőre is: kedvesen elszánt tekintet, nem a pénzbehajtó-frizura, hanem valahogy sportosan rövid, a nadrágja meg külön tanulmány. Sima fekete szatén, mint Tysonnak, semmi szponzorembléma, egyik szárán kis magyar címer, a másikon kis piros Matolcsi-felirat, de olyan betűkkel, amilyeneket a falusi temetéseken, a koszorúk szalagjain használnak. Ha kicsit be lenne barnítva a fekete-fehér felvétel, el lehetne adni 40-es évekbeli amerikai bokszolónak, valahonnan a középnyugatról. Nehéz percek várnak rá, svéd ellenfele, Mike Nielsen technikás és kemény arc, nyolcból hat győzelemmel, szintén az Unió színeiben: a magyar menedzsment most már szándékosan kemény próbatétel elé állítja Matolcsit. Az igazság pillanata a harmadik menet vége felé érkezik, Matolcsi bevisz egy irgalmatlan balhorgot, amilyet kevesen tudnak, a hatás nagyjából olyan, mint a Tom és Jerryben, amikor Jerry a kredenc mögül váratlanul képen törli Tomot egy hatalmas serpenyővel. A svéd versenyző már a levegőben fekszik, és kb. egy méter magasról fekve esik a szőnyegre. Ez csúnya volt. Fel tud kelni, de senki se várja tőle, hogy ezután még bokszoljon is. Örülünk, hogy él.

Van pár látványosan jó

magyar női bokszoló,

a legeredményesebb Pataki Viktória, aki három szülés és két világbajnoki címmeccs után is úgy néz ki, mint egy végzős diák a számviteli szakközépből. Február óta Európa-bajnok, ezt a címét védi egy felkészült, meglehetősen kislányos bukaresti versenyző ellen négy, elég látványos menetben.

Bognár László, aki, egy ideig úgy tűnt, Kokóval is bokszol egyet, anyázgatták is egymást a bulvársajtón keresztül, szóval Bognárnak idén csak két meccse volt. Ez a harmadik csak valami karácsony előtti stresszoldó, az ellenfél is hálásan fogadja, amikor a bíró előzékenyen technikai K. O.-t hirdet.

Kalocsai Zoltán ugye a Volt egyszer egy vadnyugatra vonul be, neki azért nem sétagalopp az este, ellenfele a belga bajnok, Pascal Montulet, aki ahhoz képest, hogy a harci szellemét csak egy jelentős gázsiemeléssel sikerült annyira felkorbácsolni, hogy mégiscsak eljöjjön, keményen helytáll. Kacsa nincs csúcsformában, viszont ha lesz egyszer boksztudományi főiskola, ott ő fogja tanítani a menekülési útvonalak lezárását; azt nála jobban kevesen csinálják. Valahogy zsigerből érzi, merre indul az ellenfél a következő másodpercben, és már előtte odalép, a maga nagypapás mozgásával. Eleinte nagyon szorongatja a belgát, aztán végigcsordogál a nyolc menet.

Nem panaszképpen mondom, illetve de igen, panaszképpen: méltatlan, hogy néhány jó meccs kedvéért három órát kelljen autózni, és ebből egy óra húsz perc Budapest elhagyása. Mert az Unió pénteken rendezi a gálákat, tekintve, hogy az Universum szombaton, és így könnyebb bekerülni a napi hírrovatba. A szisztéma működik, mert tényleg gyakran látni a magyarok eredményeit a nagy netes szaklapokon, viszont a pénteki csúcsforgalomban kivergődni a fővárosól túl kemény büntetés.

A magyar tévéknek továbbra sem kell a profi boksz, ha nem ingyen van, mint Kokó és Madár az RTL-nek. Illetve két tévének igen, a paksinak meg a szekszárdinak, de azokkal én nem vagyok kisegítve. A színvonalas magyar profi labdarúgás, az igen, azért még licitálnak is a nagyok, de a bokszolóink még akkor sem kellenek nekik, ha bejutottak a vb-döntőbe. Közel tízmillió ember él e hazában úgy, hogy nem lát egy rendes Matolcsi-féle kiütést. Gálfi jövő évi vb-címmeccsét (a Paulo Robert-Arman Krajnc győztesével) is csak a boldog műhold-hackerek nézhetik majd valamikor áprilisban.

Winkler Róbert