Levezetés (Évzáró Unió Bokszgála, Paks)

  • Winkler Róbert
  • 2000. december 21.

Sport

Hát, öregem, ezt a Félix se gondolta komolyan - összegzi szakmai értékelését Füzesy Zoltán, Zoli (és Gatto) edzője. Mindez annyit jelent, hogy kissé elégedetlen az ellenfél gyengeségével: ha valakiben látnak fantáziát, fokozatosan terhelik egyre erősebb ellenfelekkel. Ennek a szisztémának kissé túlzásba vitt változatát figyelhettük meg Kokó menedzselésénél. Erdei Madár ellenfelei egyelőre tökéletes ívet képviselnek: az első nevetségesen nézett ki, és nem tudott bokszolni, a második már a jó kötésű, bár közel negyvenéves McDonalds, a harmadik bizonyára egy átlagos versenyző lesz és így tovább, ez volna a normális.
Hát, öregem, ezt a Félix se gondolta komolyan - összegzi szakmai értékelését Füzesy Zoltán, Zoli (és Gatto) edzője. Mindez annyit jelent, hogy kissé elégedetlen az ellenfél gyengeségével: ha valakiben látnak fantáziát, fokozatosan terhelik egyre erősebb ellenfelekkel. Ennek a szisztémának kissé túlzásba vitt változatát figyelhettük meg Kokó menedzselésénél. Erdei Madár ellenfelei egyelőre tökéletes ívet képviselnek: az első nevetségesen nézett ki, és nem tudott bokszolni, a második már a jó kötésű, bár közel negyvenéves McDonalds, a harmadik bizonyára egy átlagos versenyző lesz és így tovább, ez volna a normális.

Zolinak meg egy hiperkemény, Lelkes Attila nevű srácot hoztak, akiről annyit lehetett tudni, hogy korábban thai bokszban versenyzett, azok pedig többnyire nem ütnek igazán jól. Nem úgy Lelkes Attila.

- Miért? Szerintem nem volt olyan jó a srác. Kemény volt, de nem ütött pontosan - véli Rácz Félix menedzser.

- Hát...

- Jó, jó, tényleg durva volt, de nem tudtam, hogy két utcaiharc-kupát is nyert. Bokszban egy árva amatőr meccse sem volt, most mit csináljak? Mindegy, a fő, hogy ki lehetett hozni döntetlenre.

Zoli egyébként edzésen tizenvalahány meneteket szokott bokszolni, a legtöbbet Gálfi Andrással. Okkal feltételezték, hogy négy menet alatt végképp nem lehetnek erőnléti problémái. A legjobban a franciás falbontó stílus megy neki: ragad az ellenfélre, és folyamatosan üt. A számításból az alkalmi herevédő maradt ki, ami váratlanul szorosnak bizonyult. Az illető felszerelést szemérmesen "mélyütésvédő"-nek hívják, de ezen a meccsen a védelmező funkció kissé háttérbe szorult, és a cucc inkábbb összeszorított vasmarokként viselkedett. Na, erre mondják, hogy a frissen profik közé igazolt bokszolóknak eleinte "szokni kell a félmeztelent", azaz a trikó és fejvédő nélküli ringbe kászálódást, az üvöltő közönséget, meg hogy az eredményhirdetés után számottevő összegekért kell a kasszához fáradni.

Matolcsi József,

a magányos hős

bevonuló zenéje valahogyan elkeveredett, és később Kacsa jött be a nevezetes harmonikázásra, de Matolcsi változatlanul az egyik legreményteljesebb magyar sztárjelölt. Már külsőre is: kedvesen elszánt tekintet, nem a pénzbehajtó-frizura, hanem valahogy sportosan rövid, a nadrágja meg külön tanulmány. Sima fekete szatén, mint Tysonnak, semmi szponzorembléma, egyik szárán kis magyar címer, a másikon kis piros Matolcsi-felirat, de olyan betűkkel, amilyeneket a falusi temetéseken, a koszorúk szalagjain használnak. Ha kicsit be lenne barnítva a fekete-fehér felvétel, el lehetne adni 40-es évekbeli amerikai bokszolónak, valahonnan a középnyugatról. Nehéz percek várnak rá, svéd ellenfele, Mike Nielsen technikás és kemény arc, nyolcból hat győzelemmel, szintén az Unió színeiben: a magyar menedzsment most már szándékosan kemény próbatétel elé állítja Matolcsit. Az igazság pillanata a harmadik menet vége felé érkezik, Matolcsi bevisz egy irgalmatlan balhorgot, amilyet kevesen tudnak, a hatás nagyjából olyan, mint a Tom és Jerryben, amikor Jerry a kredenc mögül váratlanul képen törli Tomot egy hatalmas serpenyővel. A svéd versenyző már a levegőben fekszik, és kb. egy méter magasról fekve esik a szőnyegre. Ez csúnya volt. Fel tud kelni, de senki se várja tőle, hogy ezután még bokszoljon is. Örülünk, hogy él.

Van pár látványosan jó

magyar női bokszoló,

a legeredményesebb Pataki Viktória, aki három szülés és két világbajnoki címmeccs után is úgy néz ki, mint egy végzős diák a számviteli szakközépből. Február óta Európa-bajnok, ezt a címét védi egy felkészült, meglehetősen kislányos bukaresti versenyző ellen négy, elég látványos menetben.

Bognár László, aki, egy ideig úgy tűnt, Kokóval is bokszol egyet, anyázgatták is egymást a bulvársajtón keresztül, szóval Bognárnak idén csak két meccse volt. Ez a harmadik csak valami karácsony előtti stresszoldó, az ellenfél is hálásan fogadja, amikor a bíró előzékenyen technikai K. O.-t hirdet.

Kalocsai Zoltán ugye a Volt egyszer egy vadnyugatra vonul be, neki azért nem sétagalopp az este, ellenfele a belga bajnok, Pascal Montulet, aki ahhoz képest, hogy a harci szellemét csak egy jelentős gázsiemeléssel sikerült annyira felkorbácsolni, hogy mégiscsak eljöjjön, keményen helytáll. Kacsa nincs csúcsformában, viszont ha lesz egyszer boksztudományi főiskola, ott ő fogja tanítani a menekülési útvonalak lezárását; azt nála jobban kevesen csinálják. Valahogy zsigerből érzi, merre indul az ellenfél a következő másodpercben, és már előtte odalép, a maga nagypapás mozgásával. Eleinte nagyon szorongatja a belgát, aztán végigcsordogál a nyolc menet.

Nem panaszképpen mondom, illetve de igen, panaszképpen: méltatlan, hogy néhány jó meccs kedvéért három órát kelljen autózni, és ebből egy óra húsz perc Budapest elhagyása. Mert az Unió pénteken rendezi a gálákat, tekintve, hogy az Universum szombaton, és így könnyebb bekerülni a napi hírrovatba. A szisztéma működik, mert tényleg gyakran látni a magyarok eredményeit a nagy netes szaklapokon, viszont a pénteki csúcsforgalomban kivergődni a fővárosól túl kemény büntetés.

A magyar tévéknek továbbra sem kell a profi boksz, ha nem ingyen van, mint Kokó és Madár az RTL-nek. Illetve két tévének igen, a paksinak meg a szekszárdinak, de azokkal én nem vagyok kisegítve. A színvonalas magyar profi labdarúgás, az igen, azért még licitálnak is a nagyok, de a bokszolóink még akkor sem kellenek nekik, ha bejutottak a vb-döntőbe. Közel tízmillió ember él e hazában úgy, hogy nem lát egy rendes Matolcsi-féle kiütést. Gálfi jövő évi vb-címmeccsét (a Paulo Robert-Arman Krajnc győztesével) is csak a boldog műhold-hackerek nézhetik majd valamikor áprilisban.

Winkler Róbert

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.