Nagyvárosi természetbúvár: Lapostetű

szerző
Winkler Róbert
publikálva
2001/9. (03. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Már az egyiptomi múmiáknak is volt, hogy melyiknek, azt sajnos nem tudom, de II. Ramszeszre gyanakszom. Európában a római kori sírokból kerültek elő lapostetű-maradványok, de a 8. századi Izrael sem panaszkodhatott tetűhiányra. A perui múmiákról nem is beszélve. A lapostetű a vérszívó tetvek rendjébe (Anoplura) tartozik, és az, hogy az embert rögtön három tetűfaj veszi kezelésbe, kivételes eset. A vérszívó tetvek kizárólag az emlősállatokon élősködnek, és minden állat kifejlesztett magának egy konkrét tetűfajt. Azzal, és csak azzal aztán ragaszkodnak is egymáshoz. Nem úgy a csélcsap, háromtetves ember - még egy remek példa természetünk mértéktelen mohóságára. A tetvek tehát ugyanúgy ragaszkodnak a gazdaállat fajához, mint például a kutyabolha, mely csak akkor csíp a bokánkba, ha Burkus épp házon kívül tartózkodik. (Na jó, egy esetben, 1951-ben találtak lapostetűt egy francia-kongói csimpánzon, khm, szerintem ne firtassuk, hogy került oda.)

Már az egyiptomi múmiáknak is volt, hogy melyiknek, azt sajnos nem tudom, de II. Ramszeszre gyanakszom. Európában a római kori sírokból kerültek elő lapostetű-maradványok, de a 8. századi Izrael sem panaszkodhatott tetűhiányra. A perui múmiákról nem is beszélve. A lapostetű a vérszívó tetvek rendjébe (Anoplura) tartozik, és az, hogy az embert rögtön három tetűfaj veszi kezelésbe, kivételes eset. A vérszívó tetvek kizárólag az emlősállatokon élősködnek, és minden állat kifejlesztett magának egy konkrét tetűfajt. Azzal, és csak azzal aztán ragaszkodnak is egymáshoz. Nem úgy a csélcsap, háromtetves ember - még egy remek példa természetünk mértéktelen mohóságára. A tetvek tehát ugyanúgy ragaszkodnak a gazdaállat fajához, mint például a kutyabolha, mely csak akkor csíp a bokánkba, ha Burkus épp házon kívül tartózkodik. (Na jó, egy esetben, 1951-ben találtak lapostetűt egy francia-kongói csimpánzon, khm, szerintem ne firtassuk, hogy került oda.)

Bónusz nincs:

a lapostetű fertőző betegséget nem terjeszt, nem úgy, mint a ruha- és fejtetvek, melyek elsősorban tífusz- és volhíniailáz-ügyben illetékesek. Elsősorban nemi érintkezéssel terjed, ami nem is csoda, ha elképzelünk egy nemi érintkezést a lapostetű szemszögéből: az ember hirtelen nem is tudja, melyik szőrszál az övé. Egy lelkesebb orgia során megtelepedhet bajuszon, szakállon, barkón, sőt szemöldökön és szempillán is, ami már tényleg több mint súlyos. Egyébként, ha nem zaklatják, és élőhelyét nem dörzsölik hosszan és erősen össze egy másik potenciális élőhellyel, akkor holtáig ragaszkodik gazdájához. Mint láttuk, még a múmiát is elkíséri végső útjára, ami emberekre csak olyan szélsőséges esetekben jellemző, mint a Rómeó és Júlia.

Hogy miért szereti épp a fanszőrzet tövéből nyerhető vért, nem tudni, de az is tény, hogy a gyerekeket a nemi érés kezdete előtt a lapostetű nem háborgatja. A fejtetűhöz képest lassúbb tempóban szaporodik, a nőstény egy nap alatt két-három petét présel ki magából, egész életében se nagyon lépi át az ötvenes határt. Petéit, melyeket - talán hogy még undorítóbbak legyenek - serkéknek hívnak, a szőrszálak tövére helyezi el. A lárvák egy hét után kelnek ki, és úgy egy hónap, illetve három vedlés után csaphatnak büszkén a mellükre: kész, ivarérett lapostetű vagyok! Ilyenkor aztán két mellső végtagjukkal kis gödröt vájnak a bőrbe, abba fúrják szívó szájszervüket.

Az éhezést rosszul bírják, naponta 6-12 alkalommal kell vért szívniuk, tehát a fertőzés hamarabb észrevehető, mint a tripper, ami esetleg már másnap reggel csíp, ahogy azt a Sex Action zenekar empirikus vizsgálataiból tudjuk.

Tévedés, hogy vécéülőkéről

is felszedhető lenne, ez az elmélet, hasonlóan a pohárról kapott tripperhez, a rangon aluli nemi élet mismásolására szolgál. Az is tévedés viszont, hogy kizárólag nemi érintkezéssel terjedne. Lacika például egy különösen nagyszájú harcos volt a szombathelyi laktanyában, ami a szívén, az a száján. Egyszer aztán a gyengélkedőre ment, mint lapostetű-gazda. A doktor azonnal a városban fellelhető szexuális partnerei után érdeklődött, hogy a Kádár-korszak önkényuralmi lehetőségeit is igénybe véve intézzék el a fertőző gócokat egyszer s mindenkorra, Lacika azonban épp az ő nagy szája miatt gyakorlatilag egyáltalán nem hagyhatta el a laktanyát. Halmazati büntetésként pedig igen gyakran osztották be telephelyügyeletbe, hát ott, a pusztulatos portásfülke gyanús állapotú vaságyától kapta Lacika a lapostetűt, anélkül, hogy bármilyen nemi aktusba bocsátkozott volna.

Egy másik volt katonatársam lapostetűügyi megfigyelését is szeretném közkinccsé tenni, ha már eddig várnom kellett az értékes információ közlésével. Tehát az ügyvéd úr, aki meglehetősen szerteágazó és a partnerek személyével kapcsolatban kissé nonkonform elvárásokat támasztó nemi életet élt, esküdött rá, hogy mindhárom alkalommal, amikor lapostetűben részesült, finom, ápolt úrinőtől kapta. Ezzel szemben a kocsisor jellegű helyeken, gyanús, szakadt-ápolatlan-borzalmas partnerektől nem kapott lapostetűt, még trippert is csak egyszer. Feltételezem, hogy az ügyvéd úr nemi élete nélkülözi a tudomány által megkövetelt egzakt adatszerzési módszereket, de tudjuk, hogy gyakran az effajta műkedvelő gondolkodók viszik előre az emberiség fejlődését.

Könnyen elpusztítható

a gyógyszertárakban kapható klasszikusokkal (Ergo és a modernebb Nittyfor), irtásának legfeljebb az szab határt, hogy elég gáz a gyógyszertárban Ergót vagy Nittyfort venni, mert az bizony csótány vagy egér ellen nem igazán jó, és előfordulhat, hogy a patikus, mire megtalálja a polcon a megfelelő dobozt, megkérdezi: "melyik úr kérte a tetűirtót?" - így aztán hallottam már olyat, hogy valaki egyszerűen alsógatyává alakított egy skálás nejlonzacskót, és befújt alá fél flakon Chemotoxot. A bőre idővel rendbejött, a tetvek viszont nem élték túl. A tetű egyébként sem túl ellenálló lény, puszta izomereje már elégtelen, ha bekerül a mosásba. A ruhatetű egyébként az állatvilág egyik legjelentősebb erőművésze: ha rendesen rögzítette magát karmos fogólábaival, akkor súlyának kétezerszeresét bírja el.

A második világháborút megelőző időszakban az emberek tetvetlenítése drága és vesződséges eljárás volt, a két világháború közt kifejlesztett metilbromid alapú füstölő a tetű valamennyi fejlődési stádiumát elpusztította, de az emberre sem volt veszélytelen. A modernebb tetűirtó vegyszerek kevésbé radikálisak, és csak a kifejlett rovart pusztítják el, ezért aztán az ellenálló peték kikelése, tíz nap után meg kell ismételni a kezelést.

Különös, de mindaz, amit el lehet mondani a tetvekről, annyira undorító, hogy még a Csótány vagy Pincebogár Fan Club elnöke is öklendezve hallgatja. Hát még, ha kép is van hozzá! Fúj!!! Kis jóindulattal egy rajz alapján még mondhatjuk, hogy van bennük némi transformerjáték-szerű, de a fénykép már egy egyedülállóan ocsmány figurát mutat, akihez képest a Csillagok Háborújában megismert Jabba valóságos Jávor Pál.

A lapostetűt azonkívül, hogy hol is találtuk, könnyen megkülönböztethetjük a másik kettőtől. Első lábai sokkal finomabbak, a hátsó kettő viszont rettentő vastag, hasonlóan a hüvelykujjszerű karmok, melyek a szőrszálak szilárd fogását segítik. A potrohuk pedig rövidebb és szélesebb, hogy még aránytalanabbak és - amennyiben emberileg és sportszakmailag ez egyáltalán lehetséges - még ocsmányabbak legyenek.

Winkler Róbert

szerző
Winkler Róbert
publikálva
2001/9. (03. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...