Alaptörvény, hogy a primer molyirtó a taps. Molyhoz nem tartunk légycsapót, mert kevésbé idényjellegű állat, mint a légy. Felesleges volna állandóan elöl tartani, ugyanakkor mire elővennénk a gyilkot, még képes, és eltűnik a látómezőnkből. És rovarirtót sem fújunk rá, legfeljebb, ha tapssal nem sikerült megölni.
Na jó, igazságot az asszonyoknak: a minap egy hímnemű barátom is különös kegyetlenséggel ölt meg egyet. Bekergette az edzett üveg ajtajú videoszekrénybe, aztán rácsukta az ajtót, hogy gyönyörködhessen a haldoklásában. A moly a kezdeti kétségbeesés után megtalálta az ajtó alatti rést, és el is kezdett kimászni, viszont Zsiga már várt rá a kezében egy Képes Autó Expresszel.
A moly világpolgár,
gyakorlatilag mindenhol él, ahol ruhásszekrény van széles e földön. Változatosságára jellemző, hogy csak Magyarországon 2000 molyfaj él, a Trianon előtti, etelközi és sumer molydiverzitásba pedig jobb bele se gondolni.
A ruhamoly az egyik legdallamosabb latin nevű kártevő: Tineola biselliella. A Tineidae (ruhamolyok) családjába azonban vagy 30 faj tartozik, köztük olyanok, mint például a raktári gabonamoly (Nemapogon granellus), amelynek már a világon semmi köze a textiliparhoz.
Nagy telepeket tud létrehozni háborítatlan ruhásszekrényekben. A karitatív aranyszabály (azt a ruhadarabot, melyet két éve egyszer sem vettünk fel, bármennyire jó állapotban van is, adjuk a szegényeknek) nemcsak a lelki üdvösségnek tesz jót, hanem a molyoknak is rosszat. Ami két éve nem volt rajtunk, az tényleg nem is lesz, és a mosások-tisztítások során törvényszerűen legalulra kerül, a végén meg már egy Schliemann Henrik kell, hogy feltárja a legalsó réteget.
A molylepke lárvája igazi hátizsákos turista: csőszerű hálózsákot sző magának, amit mindenhová magával visz, és esténként szépen belebújik. A peték és lárvák alig észrevehető méretűek, nem úgy, mint a kártételük: túlzás, hogy négyzetméternyi tarrágásokat hajtanának végre, de a ruha már csak olyan dolog, amit egy parányi folytonossági hiány is komikussá tesz. A molyok petéit és lárváit nem csak a kemikáliák ölik meg: ha a ruhákat napon szellőztetik, a moly minden fejlődési formája elpusztul. A vámpírszerű életvitel a kifejlett molyokra is jellemző: csak este repülnek.
A molyokat testalkatuk alapján külön csoportba rakták a lepkék rendjén belül. A megkülönböztetés fő elemei, hogy szárnyuk keskeny, a szárnycsúcs hegyes. Összecsukott szárnyakkal különlegesen gyors, agresszív röptű rovarnak néz ki, és csak a Mikoja-Gurjevics tervezőiroda szakértői tudnák megmondani, miért lesz röpte
oly esetlen,
hogy még egy szélesre tárt ajtajú barokk szekrénybe is csak harmadszori próbálkozásra talál bele. Alighanem a hajtómű a gyenge: ez a forma csak hangsebesség felett előnyös, az alatt valóságos légi vesszőfutás. A molylepkék csoportján belül a ruhamolyok családjára bozontos, klasszikus Limahl-frizura jellemző, de a "ruhamoly" mint családnév nem feltétlenül jelent ruhával táplálkozó molyt, a tanulókat gonosz tesztkérdésekkel szívató biológiatanárok mérhetetlen örömére. Hétköznapi használatra mindenesetre elegendő információ, ha a szalmasárga molyt hívjuk ruhamolynak: ő ugyan nem, de a gyerekei biztosan megrágnak majd valamilyen textíliát. Bizony, döbbenetes fordulat, de a kifejlett moly egyetlen Gucci kosztümöt sem tud megrágni. Szájszerve még a legendásan hitvány kínai alsógatyával sem birkózna meg. Ennek ellenére meg kell adni, a háziasszonyok ösztönösen érzik, miért kell lecsapni a molyra: ritkán merészkedik elő, ha világos van, de sokat röpköd, ha petézhetnékje támad.
A terrorbombázás
mint stratégia már a második világháborúban is súlyos kudarcot vallott, nem beszélve a szőnyegbombázásról. A rovarirtózásnál is gyümölcsözőbb az Öböl-háborúban megismert modern eljárás, az ún. sebészi beavatkozás. Tehát ne az egész szőnyeget bombázzuk, hanem derítsük fel a terepet, tegyük odébb a bútorokat, mert az ágy-, szék-, asztallábak alatti résekbe nagyon szívesen petéznek a molyok. A peték meghatározásával törődni már tényleg csak az ínyenceknek érdemes: ha fehér gombóckák vannak ott, azonnal küldjük Mr. Wolfe-ot, a porszívót. A rovarirtók használatát korlátozzuk a szekrényre - épelméjű ember nem állíthat olyat, hogy az embernek nem árt, ha idegmérges levegőben él.
A rovarirtómentes védekezés legfontosabb része, hogy a vegytisztítható ruhákat időnként vegytisztíttatjuk, a moshatókat mossuk - épp ezért fontos a már említett karitatív aranyszabály: a nem hordott ruhákat képtelenség kimosni, épp elég azokat, amiket hordunk.
Mosás után a ruhákat vagy a sokfelé kapható cipzáros műanyag zsákba, vagy jól záró ládába kell rakni. A legbiztosabb az egész szekrény szisztematikus átzsilipelése: a zárt helyre mindig csak a mosott cuccok kerülnek. Azt persze mindenki maga döntse el, mely ponton megy át az alapos ruhakaranténozás paranoiába.
Ha repülő molyt látunk, korántsem biztos, hogy a gardróbot keresi: a ruhamoly nagyon ragaszkodik a sötéthez, igen ritkán repül világosban. A fényben szárnyaló moly nagy valószínűséggel valamilyen élelmiszermoly lesz; ezt abból is sejthetjük, ha szárnyai nem arany/szalmasárga színűek. Az "élelmiszermoly" gyűjtőnév megszámlálhatatlan molyfélét takarhat, olyanok ők, mint a floridai héja, mely kizárólag a Pomacea nemzetségbe tartozó ajtóscsigákat fogyasztja. Na jó, a molyok kicsit engedékenyebbek.
Az aszalványmoly kakáját értelemszerűen az aszalt szilva-, barack-, almafüzéreken fedezhetjük fel. A kamramoly és a lisztmoly lárvái (szakszerűtlenül: a kukacok) lisztben, darában, egyebekben hagyják kis pókfonalszerű szálaikat, melyek
nagy biztonsággal jelzik,
hogy az adott élelmiszer-ipari kiszerelés azonnal kidobható. Nőstényeik közvetlenül a tápanyagra rakják a petéiket, melyek kikelésük után, már lárvalétük hajnalán csomókba rendezik az ennivalót, mondjuk a darát, és undorító fonalaikkal rögzítik. Másfél-két hónapos fejlődésük után kimásznak a bödönből, és a tápanyagforrást elhagyva, egy félreeső helyen, repedésben, sarokban, plafonon vagy egy kartondoboz oldalán bábozódnak be. Ahogy a kifejlett ruhamoly a ruhát, úgy a felnőtt élelmiszermoly sem tudja már károsítani az élelmiszert, így a repülő moly a kamrában is csak peterakási veszélyt jelent.
Mivel az emberré válást megelőzően nem volt sem kamra, sem liszt, az ezekhez tartozó molyok valószínűleg később alakultak ki, mint az első városias települések (például Catal Hüyük - 9000 év). A fejlődés meg nem áll, a kromoszómaláncolatok útvesztőiben már készül a mutáció, mely létrehozza a banáncsipsz-, a pilótakeksz- és a nutellamolyt.
Az élelmiszermolyok nagyra értékelik az egyenletes hőmérsékletet, a félhomályt és a ritka szellőztetést: ha ezekkel a paraméterekkel adnának fel albérletkereső hirdetést, alighanem mindenki a spájzot kínálná nekik, tíz rugóért, bútorozva.
Winkler Róbert
