A duó formáció optimális ehhez, mert a zenét mint nyelvet használja a kommunikációhoz, de olyan jelrendszerként, aminek a szabályait mindig az aktuális helyzet szabja meg. A zenészeknek ez komoly nehezítés, és csak akkor működik, ha nagyon tudnak zenélni, és a teljes személyiségüket beleteszik.
Kathy-Horváth Lajosról Szabados György Esküvő című albuma óta tudjuk, hogy nagy hegedűs. Azóta megjárta Franciaországot, Yehudi Menuhin asszisztense volt, s bár a kilencvenes években inkább a hazai közéletben mozgott, most úgy tűnik, viszszatalált a zenéhez.
Lőrinszky Attila a magyar dzsesszélet megátalkodott kívülállója, szenvedélyes, egyéni hangú bőgős, aki előnyben részesíti a vonós játékot. Játszott Binder Károllyal Szabados Györggyel, és gyakran kirándul az irodalom területére.
Közös albumuk kapcsán lehetne Bartókozni, de nem szükséges, saját jogán is megáll a lábán. A legjobbat hozzák ki magukból - és társukból - mindketten. Kathy-Horváth Lajos tónusa átütő, Lőrinszky Attila pedig beérett, megtanult figyelni a másikra. Teljes odaadással, ugyanakkor méltó alázattal vannak jelen.
A háromtételes vázlatokat egy-egy szóló darab követi, és egy ráadás, Arabos címmel.
Az anyag fájdalmasan szép, kicsit egyhangú, de benne van az egész kelet-európai szenvedéstörténet.
A másik levegővételben Kathy-Horváth Lajosnak Szakcsi Lakatos Béla a partnere. A hegedűs itt is nagyon jó, a zongorista viszont nem találja el a hangzást, így elmarad a csoda. A zenének megvan a füle, a farka, van eleje, vége, mégsem működik a dolog. Kellemes, kulturált kortárs improvizációkat hallunk, de a zenészek vagy nem fogtak ki jó napot a felvételkor, vagy a belőlük áradó hullámok nem találkoztak.
Ez a történet frappánsan illusztrálja a zene misztériumát. A két - formailag alig különböző - lemezt egymás után hallgatva, az egyiken a zene inkább maszatolásnak, a másikon igaznak, hitelesnek tűnik. És csak a jóisten tuggya, mér.
Czabán György K.
X-Produkció, 2001; BMC, 2001
