Magyar Narancs: Februárban ön azt nyilatkozta a zámolyi ügy befejezésével, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) bebizonyította társadalmi szükségességét. Sokan viszont az OCÖ-t teszik felelőssé, hogy a lakásépítéssel magára vállalta a helyi önkormányzat feladatát, veszélyes precedenst teremtve. Zámoly után a többség bármikor a segítőkész kisebbségi szervezetekre háríthatja saját feladatait.Farkas Flórián: Az OCÖ Zámolyon modellértékűen megoldotta azt a kérdést, amelyet se a települési önkormányzat, se más cigány civil szervezetek, beleértve Krasznai Józsefet, nem tudtak megoldani. Nem is lett volna ebből ügy, ez a lakásépítés is ugyanúgy befejeződött volna, mint 184 másik településen, ha nem lettek volna más motivációk a háttérben.
MN: Mire gondol?
FF: Mindenféle durva, befolyásoló akciókra a háttérben. A családokkal kezdetben érthetetlen okokból alig lehetett kommunikálni. Rengeteg bonyodalom volt: a telket elvette az önkormányzat, amit adtak, az meg a családoknak nem felelt meg.
MN: Mégis, kik manipulálták ön szerint a zámolyiakat?
FF: Hogy pontosan kik és milyen formában, még ma is rejtély. Ha az OCÖ nem lép, az ügy még rosszabbul végződhetett volna. Soha nem lett volna házuk ezeknek az embereknek, a szülők pedig már nem ismernék a gyerekeket. Egy határozat szerint elvették volna őket a szülőktől. Ekkor hoztuk el éjszaka a családokat Zámolyról, amit különböző jogvédők élesen kritizáltak, hogy embertelen körülmények között tartjuk Budapesten a zámolyiakat. Sok véletlenszerű és szándékos manipuláció is közrejátszott az ügyben, az egyik legfőbb baj azonban a kormányzat passzivitása ebben az ügyben. Az OCÖ-től nem idegen a lakásépítés, mert kht.-ja részben ezzel foglalkozik. Miután a szociálpolitikai kedvezmény a zámolyiak esetében adott volt, ezt a kérdést meg lehetett volna oldani, ha mindenki egyet akart volna érteni, és korrektül viselkedett volna.
MN: Önök azonban késtek ígéretük betartásával: ´98-ban a közelgő önkormányzati választások előtt ön kissé kampányfogásízűen jelentette be, hogy megoldja a zámolyiak ügyét. Megvették a telket, aztán egy évig semmi se történt.
FF: Ennek semmi köze nem volt a választáshoz, mert ez azelőtt két évvel volt, tehát ez a vád nevetséges.
MN: Önök úgy kezdtek bele a házépítésbe, hogy közben kiderült: törvénytelen volt az önkormányzat lebontási határozata. Miközben az OCÖ 500 ezer forintot utalt át a zámolyi önkormányzatnak telekvásárlás céljából, az önkormányzat azt állította: nincs eladó telek a községben. Később kiderült: volt, csak nem a romáknak. Az OCÖ-nek nem inkább e konkrét jogsértések ellen kellett volna fellépnie ahelyett, hogy építkezik?
FF: Ön nem kellőképpen informált Zámoly-ügyben, az a problémám. Amikor ugyanis jogsértésről beszélünk, akkor már eltelt két év. Ha áttanulmányozta volna az ombudsman dossziéját, láthatta volna benne a különböző szervezetek szerepét: az akkori Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, a települési önkormányzat, a Roma Polgárjogi Alapítvány, a Fejér Megyei Független Cigányszervezet, mindenki benne volt az ügyben. És eltelt két év, és senki nem csinált semmit, a családok még mindig a művelődési házban laktak, és senki nem nézett rájuk, még Krasznai József se. Az OCÖ pedig csak akkor lépett a képbe, amikor már a gyerekeket el akarták vinni.
MN: Gyakran úgy tűnt, mintha az OCÖ is a családokat hibáztatná. Babai János, az OCÖ egyik tagja például kijelentette: "nem fenyegeti veszély a zámolyi romákat". Önnek is volt néhány, a többség ízlésének megfelelő kijelentése, hogy például nem vesznek részt az építkezésben.
FF: Nem volt egyszerű az együttműködés. Az egyik család kitalálta, hogy nem járul hozzá, hogy a másiknak lakást építsünk, aztán nem járul hozzá, hogy a telek az ő nevére kerüljön. Három telekvásárlási akció bonyolódott le, és az OCÖ ezt végigcsinálta.
MN: Még mindig azt kérdezem, nem lett volna-e olyan eszközük, amivel rábírhatják a helyi önkormányzatot törvényben foglalt kötelességének betartására, vagyis hogy gondoskodjon a családokról.
FF: A helyi önkormányzat egyértelműen kijelentette, hogy nem hajlandó ez ügyben semmit sem tenni. Az ombudsman és a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal törvénysértéseket megállapító vizsgálatai után sem történt semmi. A kérdés az volt: továbbra is a művelődési házban maradjanak-e a családok, és engedjük elvinni a gyerekeket, vagy az OCÖ elindítja a lakásépítési programot. A legnagyobb áldozatot hozó szereplő tehát az OCÖ volt.
MN: Mennyire szerencsés az, hogy az OCÖ többségi feladatokkal foglalkozik politikai érdekérvényesítés helyett?
FF: Hogy definiálja ön egy kisebbségi önkormányzat feladatát?
MN: Nem én definiálom, hanem a törvény.
FF: A törvény nem mond semmit. Egy önkormányzat eldöntheti, hogy adminisztratív önkormányzat lesz-e, jól elvan, muzsikál meg kannázik, vagy valóban olyan feladatokat lát el, amelyek a cigányságot érintik. Mert miközben a cigánysággal kapcsolatos teendők lényegesen eltérnek más kisebbségekéitől, a cigány kisebbségi önkormányzat jogköre ugyanakkora, mint a többi kisebbségi önkormányzaté. Fordíthatja borítékvásárlásra is a működési költségvetését, de programosíthatja és intézményesítheti magát. Mi az utóbbit választottuk. Miközben az országos önkormányzat, használjuk ezt a szép kifejezést, érdekérvényesít, közben komoly háttérintézményeket hoz létre. Rengeteg család soha az életben nem jutna szociálpolitikai kedvezményhez, mert nincs meg a 35 százalék saját ereje, kht.-nk segítségével azonban úgy juthat ehhez hozzá, hogy közben nem adósodik el a hitelek miatt. Kérdés, hogy a cigányság felvállalja-e saját sorsának az irányítását, vagy átadja az egészet másnak, hagyja, hogy úgy bánjanak vele, ahogy akarnak. Kiderült, hogy ez nem működik: az állam ne vonuljon ki a cigányügyből, de ne is államosítsa. Vagy odaadja a feladatot az országos önkormányzatnak, vagy az országos önkormányzat veszi el és hajtja végre. Amíg a cigányok nem voltak bevonva sorsuk irányításába, csak adminisztratív intézkedések voltak.
MN: 1998-ban ön óvta a romákat a kivándorlástól: azt mondta, felelőtlenség, árt a cigányságnak és az országnak. Most viszont úgy nyilatkozik: azonosulni tud a zámolyiak elkeseredettségével. Mi változott az elmúlt két évben?
FF: Ellentmondásos az ön kérdése: az előbb azt mondta, az OCÖ ne vállaljon feladatokat, most meg számon kéri, hogy mi változott. Amit a magyarországi cigányság megtehetett, azt megtette: intézményesült, 760 településen van önkormányzata. Más kérdés, hogy a több tíz éves, már-már determinált szegénységgel egyetlen szervezet se tud mit kezdeni állami segítség nélkül. Egyébként az elmúlt három percben nem lettem kormányfő, ezt tehát a kormányzattól kellene megkérdeznie.
MN: Kitől? Dávid Ibolyától, aki a kormányzati hierarchiában a cigányügyek felelőseként be se tette a lábát a cigányügyi koordinációs tanács ülésére?
FF: Nem tudom, ki ma a cigányügyek valódi felelőse: a kormányzat nem nyilvánul meg egyértelműen ez ügyben. Egy biztos: minden magyar állampolgárnak Magyarországon kell megtalálnia a megélhetését, a cigány származású magyaroknak is. Ez a helyzet nem most vált ilyen komollyá, csak most került olyan szintre, hogy a külföld is ránk figyel.
MN: 1999 júliusában ön minden idők legsikeresebb cigányügyi találkozójának nevezte Orbánnal való megbeszélését. A kormány alakulásakor pedig nem felejtette el kinyilvánítani, hogy a romák mindig is polgárok voltak. Ezek kormányzatkonform vagy megalkuvó megnyilvánulások voltak. Legutóbb viszont nem ment el a hosszú távú intézkedési csomag ülésére, mert azt mondta, nem történt semmi érdemi lépés.
FF: Valamit magára adó érdekérvényesítő szervezetnek legalább kétirányú feladata van. Egyrészt szakmai-politikai nyomást kell gyakorolnia a kormányra, illetve ellensúlyt kell képeznie, másrészt az általa képviselt csoport érdekében együtt is kell működnie a hatalommal. Ezt minden esetben a csoport társadalmi integrációjának építése érdekében kell tennie, úgy, hogy ezért az általa képviselt csoport ne szenvedjen hátrányt. A miniszterelnökkel való találkozóról ma is azt gondolom, mint akkor, és állítom, hogy a miniszterelnök részletesen és objektíven nem tud arról, ami cigányügyben történik.
MN: Hogyhogy nem tud? Megyünk az EU-ba, vagy nem? Horn Gyula is elment a Lungo Drom szolnoki ülésére többedmagával. Igaz, cigányozott is.
FF: Biztos vagyok benne, hogy eljönne Orbán Viktor is. Az, hogy a cigányügyi tárcaközi bizottság ülésén felsorakoznak az unió és az Európa Tanács jobbnál jobb cigányszakértői, és hogy 4,2 milliárd van cigányügyre, megtévesztő kommunikáció a miniszterelnök felé. Azért nem mentem el a legutóbbi ülésre, hogy a miniszterelnök megértse: itt valami más történik. Az én demonstrálásom bebizonyította, hogy nem lehet hosszú távú intézkedési csomagban gondolkodni addig, míg a középtávúnak nincs konkrét, kézzelfogható eredménye. Vissza is tértek erre: beszámoltatták a tárcákat, és kiderült, semmi konkrét eredményről nem beszélhetünk. Ezért is kértem találkozót a miniszterelnöktől. Ami a konformizmust, vagy ahogy ön fogalmazott, a megalkuvást illeti, ez optikai csalódás. A hazai cigányság polgárosodni szeretne, csak nincs meg hozzá az eszköze.
MN: Arról beszélek, hogy a polgári kormány megalakulásával a hazai cigányság is hirtelen polgári lett. A szocialisták alatt pedig az MSZP mögött álltak. Legalábbis az ön megnyilvánulásai alapján.
FF: Fordítsuk ezt meg. Hol itt a probléma? Nem az-e az igazi partner, aki szakmailag-politikailag is tud tárgyalni az adott kormánnyal? Az OCÖ professzionálisan végzi feladatát, összességében pedig a hazai cigánypolitika a világon is az egyik legfelkészültebb.
MN: Még utoljára a konformitásról: amikor Horn elhatárolódásra szólította fel a romákat a köztük levő bűnözőktől, meg azt mondta, csak segélyből élnek, a Lungo Drom és ön megvédték, hogy nem tett rasszista kijelentéseket, ami egyesek szerint azért volt, mert Horn anyagilag is támogatta az ön szervezetét. Orbánék pedig nem cigányoznak nyíltan, de nem is pénzelik túl az OCÖ-t.
FF: Hornék sem támogatták, ezt ön rosszul tudja.
MN: A ´98-as választások előtt pályázat nélkül 100 milliót kaptak a Területfejlesztési Tanácstól.
FF: Most már illenék felkészülni, kisasszony. Soha egy forintot a Területfejlesztési Tanácstól nem kaptunk. Horn Gyula pedig ilyen kijelentéseket nem tett, ezek apró csúsztatások.
MN: 1997-ben, amikor a parlament nem oldotta meg a kisebbségek parlamenti képviseletét, ön bejelentette, hogy a cigányok pártot csinálnak. Most ugyanezt nyilatkozta: az MSZP szavazóbázisának megfelelő méretű tömegek megmozgatásáról beszél. Ki és kiknek csinálna pártot?
FF: Önnek is. Nem öröm, és nem mindenáron elsődleges érdeke a cigányságnak, hogy önálló politikai mozgalomba tömörüljön, de a jelenlegi helyzetben ezt is meg kell fontolni. A cigányság soha ilyen szervezett nem volt, megérett arra, hogy legmagasabb szinten is politizáljon, de nem mindenáron. Nem biztos, hogy kizárólag a pártosodás változtathatja meg a helyzetet, lehet, hogy a cigányság szavazataival egy tömböt alkotva, abba fog beleszólni, hogy ki alakítson kormányt. De hogy kormányzati tényező lesz, az biztos.
MN: Most arra gondol, hogy ha a Fidesz nem elég jó fiú, akkor egy másik párt tálcán kapja a roma szavazatokat? Valamiért nekem erről az MSZP jut az eszembe. Pedig a romák ugyanannyira megosztottak politikailag, mint a többség.
FF: A megosztottság már a múlté, ez a mindenkori politikai elit sikeres eszköze volt, de elmúltak azok az idők.
MN: Egyeztetett ön más roma politikusokkal?
FF: A cigányság nagy része egy helyen van, egy helyen is fog maradni, akár pártstruktúrában, akár szavazati tömböt alkotva fogja kifejteni politikai erejét. Bármelyik utat választjuk is, senki nem fog kimaradni, mert ugyanaz az érdekünk.
MN: Ez azt jelenti, hogy önök már egyeztettek a háttérben?
FF: Maradjunk annyiban, hogy fogunk. Megállapodtunk, hogy cigányügyi sorskérdésben közösen lépünk fel.
MN: Horváth Aladár szerint az etnikai alapú pártosodás a szegregáció elfogadását jelentené.
FF: Ezekről természetesen lehet vitatkozni: a világban sok etnikai párt van, de ez nem etnikai alapon szerveződne.
MN: Gondolja, hogy akad olyan gádzsó, a legcsóróbbak közül is, aki a cigányok pártjára szavazna?
FF: Ezt kell meggondolni.
MN: Ön többször nyilatkozta, hogy ez a kormány szegényellenes. Az előző - Bokros-csomagostul - tán nem volt az?
FF: Ez a kormány nem szegénybarát. De egyetlenegy kormány sem folytatott olyan politikát, amely elősegítette volna a cigányság integrációját.
MN: Mondjuk a körülbelül 600 ezer romából van 300 ezer szavazókorú. A MIÉP 1998-ban ennél valamivel kevesebb szavazattal jutott a parlamentbe. Lát-e ön esélyt arra, hogy ennyi roma szavazzon?
FF: Számokról magára valamit adó politikus nem beszél. A cigányság eddig is bebizonyította önszervező képességét.
MN: Odaállnak-e olyan párt mellé, amely szegénybarátabb politikát folytat?
FF: Nem beszélnék pártokról vagy pártházasságról. Politikai meggyőződésről beszélek, amely kimutatja, hogy a cigányság mennyire szervezett, és mennyire politizál tudatosan. Végeztünk ez irányú felméréseket, és nem állunk rosszul, de erről nem beszélnék.
MN: A tavaly júliusi Orbán-találkozókor ugyanolyan világos volt, mint ma, hogy a Fidesz nem a legszegényebbeknek akar kedvezni. Világos volt, hogy nem érdeklik különösebben a romák.
FF: Pedig mi is itt élünk. Lehet, hogy a mienk más világ, de nem más ország.
MN: Mit gondol ön a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalról (NEKH), amelynek vezetője, Doncsev Tosó szerint minden nagyszerűen megy cigányügyben, aki szerint a zámolyi ügy "kommunikációs zavarok" miatt jutott ide. Sajátos kifejezés ez arra, hogy valakire rágyújtják a házát, és folyamatosan megakadályozzák a lakhatásában.
FF: A NEKH sem politikailag, sem szakmailag nem képes arra, hogy feladatát ellássa, újra kell gondolni működését.
MN: Az oktatási tárca két kollégiumot hoz létre, 100 milliót biztosít ösztöndíjakra. A többi tárca szinte semmit nem csinált. Az Egészségügyi Minisztérium a cigányság egészségi állapotát felmérő vizsgálat előkészületein kívül nem tud mást felmutatni.
FF: Nem kell már vizsgálni semmit, már mindenki tud mindent. Egyértelmű politikai döntés és megfelelő garanciák kellenek.
MN: Mit fog ön kérni Orbántól?
FF: Arról most nem beszélnék. Nagyon komoly és nagyon sürgős lépéseket várunk cigányügyben.
MN: A Juharos-törvény óta mindennaposak a kilakoltatások, ez ügyben viszont az OCÖ hallgat, a Roma Polgárjogi Alapítvány viszi ezeket az ügyeket.
FF: Nem az a gond, hogy mi lesz az önkényesekkel, hanem az, hogy mitől válik valaki azzá. Azok is önkényessé válnak, akik önhibájukon kívül kerültek a helyzetbe. A kormánynak sürgősen kompenzációs programot kell elindítania, másrészt az OCÖ-vel együtt olyan kommunikációs programot kidolgozni, amely a kivándorlásról ad objektív képet.
Varró Szilvia
