Orbán végre kimondott egy nagy igazságot a Pride-ról

Narancsblog

A miniszterelnök szerint a szombati Pride jól mutatta, milyen lenne az ország, ha nem ő irányítaná. Ebben épp igaza van: ránézésre elég jó.

Nyilván van abban valami kéjes öröm, amikor a NER erre tartott emberei elkezdik értelmezi, miért is volt Orbán Viktor érdeke, hogy egy általa betiltani kívánt felvonuláson alaphangon 200 ezer ember vegyen részt úgy, hogy a végére már Budapest főpolgármesterét fenyegette börtönnel az igazságügyi miniszter. Külön kiemelném a semmiféle választott pozícióval nem rendelkező, cserébe a kormány celebjeként 15 fős marxista csoportoktól rettegő Orbán Balázst, de azért a lényeg mégis az, amit Orbán Viktor mond.

Orbán pedig a nagyközönség előtt nyilván semmit nem mondott azonnal, hiszen ha a jobbközéptől egészen a szélsőbalig üzeni egyszerre nagyon sok ember érthetően azt, hogy „elmész te a bús picsába”, azt azért elég nehéz mással kommentálni, mint hogy „ada, adadada, ad adad”.

Az utcai harcos Orbán új központi terepén, egy zárt online csoportban a legfantatikusabb rajongóinak válaszolt először: nyilván nem azt, hogy „hát uraim, talán a gyülekezési joggal nem kellett volna szemétkednem”, vagy legalább azt, hogy „na, most vesztettem”. Hanem amolyan igazi orbánviktori fordulattal átvette , amit a már említett Orbán Balázs is próbált elmondani korábban: hogy ez a Pride bizony arra példa, hogy mi lenne, ha nem ők kormányoznának, pontosabban ha nem ő maga kormányozna – mellesleg meg Brüsszel utasítására mentek ki az utcára egy-másfél békemenetnyien.

Idézném pontosan is, megőrizvén arra az időre is, amikor a Harcosok Klubjának minden nyomát eltörlik majd: „Brüsszelben kiadták az utasítást, hogy Budapesten Pride-nak lennie kell. A bábpolitikusaik az utasítást végrehajtották.

Ez a bizonyíték arra, milyen lenne az életünk, ha az ország élén nem a szuverenitásunkat védő nemzeti kormány állna.”

Ez egy nagyon szép – bár kissé a saját hatását túlértékelő – gondolat, és Orbánék szerint bizonyára rettentő lenne, ha nem ők lennének kormányon, de hát valóban épp a harmincadik Pride (vagyis első Budapest Büszkeség menete, de végülis mindegy) adott csattanós választ arra, hogy „milyen lenne az életünk, ha az ország élén nem a szuverenitásunkat védő nemzeti kormány állna”. Röviden összefoglalva: jó. 

Orbán Viktor egy olyan párhuzamos világot akar eladni sötét nyomortanyának, ahol ezek szerint:

  • süt a nap;
  • sok a vidám ember;
  • még a tűző napon órák óta álló harminc nácit is megtapsolják mutogatás helyett;
  • nem pécéznek ki vagy ugrasztanak egymásnak különféle kisebbségeket;
  • nem cseszeget senki senkit veleszületett tulajdonságok miatt;
  • politikai vezető nélkül is képes egy tömeg kiállni valami neki fontosért;
  • nem egy ember holdkóros világmagyarázata dönti el, mit csinálhatunk és mit nem. 

Hát komolyan, hova lesz így a szabadságunk, amit a Pride elvesz? A szabadságunk arra, hogy rühelljük a szomszédot, lenézzük a gyengét, életünkre törő veszedelemként tekintsünk bármi szokatlanra? Mi a következő, már egy jót buzizni sem lehet majd a családi asztalnál, esetleg ciki lesz zsidó világösszeesküvésről beszélni?

Ha arra a szellemi polgárháborúra büszke Orbán, amit az elmúlt 15 évben folytatott, akkor persze tényleg nagy baj lehet számára, hogy ha rövid időre is, de kipukkadt a lufi. A saját teljesítményéről az mond el a legtöbbet, hogy június 28. egyelőre inkább kivétel, mint szabály a 2010 óta elszenvedett rendszerben, és most tömegesen lepődtek meg rajta, hogy végül is lehet ezt az egész világot békében, vidáman és empátiával élni. Furcsa épp ezeket a dolgokat nem akarni, de ez is egyfajta politikai ajánlat. Ahogy persze az épp általa bedobott űrbelövés is az másik oldalról, még ha elég radikális is.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.