Pride 2025 – avagy a félelem vége

  • Janisch Attila
  • 2025. június 29.

Publicisztika

A tegnapi menet jóval több volt, mint a valaha szervezett legnagyobb Pride: figyelmeztetés is volt arra, hogy Orbán aljas, társadalmat nyomorító rendszere eljutott a tűréshatárig, ahonnan már nincs tovább.

Az erőszakos, elnyomó, diktatórikus, önkényuralmi hatalmak – amilyen Orbán rendszere is – mind a félelemre építenek. És minél erősebb, minél artikuláltabb a társadalomban a félelem, ezek az emberellenes hatalmak annál erősebbek lesznek. Az ilyen hatalmakat csak a félelem megszűntével lehet felszámolni. Amikor már mindenki fél, az az igazi diktatúra.

Amikor senki sem fél, az a diktatúra vége. 

A félelem önteremtő folyamat. Amikor egy társadalom tagjait már meg tudja a hatalom félemlíteni, onnantól a félelem vírusként, fertőzésként terjed, egyre inkább mindenkit rabul ejtve. Csakhogy a félelem következtében nem lesz semmi jobb, ám rosszabb annál inkább. A félelem lassan ölő méreg. A félelemből betagozódás nem mentesít senkit a hatalmi erőszak pusztító hatásától, csak ez a hatás esetében lassabban bontakozik ki, de végül mindenkit elér és egyre pusztítóbb lesz.

Orbán a megfélemlítés sunyi, mert nem de facto erőszakot alkalmazó, hanem az egyént egzisztenciálisan fenyegető eszközeivel építette ki rendszerét és erősítette meg hatalmát. Ennek folyamatát lehetett megélni Magyarország elmúlt tizenöt évében. De a sunyi politikai erőszak nyomorából sem az talál kiutat, aki fél, hanem az, aki nem fél szembeszegülni a hatalommal. 

Remélhetően jövőre véget tudunk vetni a magyar társadalmat félelemben és rabságban tartó, antidemokratikus önkényben tobzódó orbáni hatalomnak. A tegnapi esemény – a Budapesti Pride többszázezres szelíden vonuló tömege – is azt mutatta, hogy a hatalom által gerjesztett félelem foszlóban van és már nem a társadalomnak, nem a szembeszegülőknek kell félniük, hanem az ország állampolgárait elnyomó hatalomnak.

A tegnapi menet éppen ezért jóval több volt, több lett, mint a valaha szervezett legnagyobb Pride, mert

ez volt (lett) az eddigi legnagyobb figyelmeztetés Orbán számára, hogy tudja, itt a vége az önkényuralmának;

figyelmeztetés arra, hogy aljas, társadalmat nyomorító rendszere eljutott a tűréshatárig, ahonnan már nincs tovább. Ezért, ha nem akarja a most ilyen nyíltan, ilyen nagy erővel megmutatkozó akaratnak a haragját még jobban magára vonni, ne manipulálja a jövő évi választást, mert ha mégis ezt teszi, akkor nagyon sokszor ennyi, tőle már nem félő, a saját jogaiért bátran kiálló ember fog az utcára menni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.