Pride 2025 – avagy a félelem vége

  • Janisch Attila
  • 2025. június 29.

Publicisztika

A tegnapi menet jóval több volt, mint a valaha szervezett legnagyobb Pride: figyelmeztetés is volt arra, hogy Orbán aljas, társadalmat nyomorító rendszere eljutott a tűréshatárig, ahonnan már nincs tovább.

Az erőszakos, elnyomó, diktatórikus, önkényuralmi hatalmak – amilyen Orbán rendszere is – mind a félelemre építenek. És minél erősebb, minél artikuláltabb a társadalomban a félelem, ezek az emberellenes hatalmak annál erősebbek lesznek. Az ilyen hatalmakat csak a félelem megszűntével lehet felszámolni. Amikor már mindenki fél, az az igazi diktatúra.

Amikor senki sem fél, az a diktatúra vége. 

A félelem önteremtő folyamat. Amikor egy társadalom tagjait már meg tudja a hatalom félemlíteni, onnantól a félelem vírusként, fertőzésként terjed, egyre inkább mindenkit rabul ejtve. Csakhogy a félelem következtében nem lesz semmi jobb, ám rosszabb annál inkább. A félelem lassan ölő méreg. A félelemből betagozódás nem mentesít senkit a hatalmi erőszak pusztító hatásától, csak ez a hatás esetében lassabban bontakozik ki, de végül mindenkit elér és egyre pusztítóbb lesz.

Orbán a megfélemlítés sunyi, mert nem de facto erőszakot alkalmazó, hanem az egyént egzisztenciálisan fenyegető eszközeivel építette ki rendszerét és erősítette meg hatalmát. Ennek folyamatát lehetett megélni Magyarország elmúlt tizenöt évében. De a sunyi politikai erőszak nyomorából sem az talál kiutat, aki fél, hanem az, aki nem fél szembeszegülni a hatalommal. 

Remélhetően jövőre véget tudunk vetni a magyar társadalmat félelemben és rabságban tartó, antidemokratikus önkényben tobzódó orbáni hatalomnak. A tegnapi esemény – a Budapesti Pride többszázezres szelíden vonuló tömege – is azt mutatta, hogy a hatalom által gerjesztett félelem foszlóban van és már nem a társadalomnak, nem a szembeszegülőknek kell félniük, hanem az ország állampolgárait elnyomó hatalomnak.

A tegnapi menet éppen ezért jóval több volt, több lett, mint a valaha szervezett legnagyobb Pride, mert

ez volt (lett) az eddigi legnagyobb figyelmeztetés Orbán számára, hogy tudja, itt a vége az önkényuralmának;

figyelmeztetés arra, hogy aljas, társadalmat nyomorító rendszere eljutott a tűréshatárig, ahonnan már nincs tovább. Ezért, ha nem akarja a most ilyen nyíltan, ilyen nagy erővel megmutatkozó akaratnak a haragját még jobban magára vonni, ne manipulálja a jövő évi választást, mert ha mégis ezt teszi, akkor nagyon sokszor ennyi, tőle már nem félő, a saját jogaiért bátran kiálló ember fog az utcára menni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.