Pride 2025 – avagy a félelem vége

  • Janisch Attila
  • 2025. június 29.

Publicisztika

A tegnapi menet jóval több volt, mint a valaha szervezett legnagyobb Pride: figyelmeztetés is volt arra, hogy Orbán aljas, társadalmat nyomorító rendszere eljutott a tűréshatárig, ahonnan már nincs tovább.

Az erőszakos, elnyomó, diktatórikus, önkényuralmi hatalmak – amilyen Orbán rendszere is – mind a félelemre építenek. És minél erősebb, minél artikuláltabb a társadalomban a félelem, ezek az emberellenes hatalmak annál erősebbek lesznek. Az ilyen hatalmakat csak a félelem megszűntével lehet felszámolni. Amikor már mindenki fél, az az igazi diktatúra.

Amikor senki sem fél, az a diktatúra vége. 

A félelem önteremtő folyamat. Amikor egy társadalom tagjait már meg tudja a hatalom félemlíteni, onnantól a félelem vírusként, fertőzésként terjed, egyre inkább mindenkit rabul ejtve. Csakhogy a félelem következtében nem lesz semmi jobb, ám rosszabb annál inkább. A félelem lassan ölő méreg. A félelemből betagozódás nem mentesít senkit a hatalmi erőszak pusztító hatásától, csak ez a hatás esetében lassabban bontakozik ki, de végül mindenkit elér és egyre pusztítóbb lesz.

Orbán a megfélemlítés sunyi, mert nem de facto erőszakot alkalmazó, hanem az egyént egzisztenciálisan fenyegető eszközeivel építette ki rendszerét és erősítette meg hatalmát. Ennek folyamatát lehetett megélni Magyarország elmúlt tizenöt évében. De a sunyi politikai erőszak nyomorából sem az talál kiutat, aki fél, hanem az, aki nem fél szembeszegülni a hatalommal. 

Remélhetően jövőre véget tudunk vetni a magyar társadalmat félelemben és rabságban tartó, antidemokratikus önkényben tobzódó orbáni hatalomnak. A tegnapi esemény – a Budapesti Pride többszázezres szelíden vonuló tömege – is azt mutatta, hogy a hatalom által gerjesztett félelem foszlóban van és már nem a társadalomnak, nem a szembeszegülőknek kell félniük, hanem az ország állampolgárait elnyomó hatalomnak.

A tegnapi menet éppen ezért jóval több volt, több lett, mint a valaha szervezett legnagyobb Pride, mert

ez volt (lett) az eddigi legnagyobb figyelmeztetés Orbán számára, hogy tudja, itt a vége az önkényuralmának;

figyelmeztetés arra, hogy aljas, társadalmat nyomorító rendszere eljutott a tűréshatárig, ahonnan már nincs tovább. Ezért, ha nem akarja a most ilyen nyíltan, ilyen nagy erővel megmutatkozó akaratnak a haragját még jobban magára vonni, ne manipulálja a jövő évi választást, mert ha mégis ezt teszi, akkor nagyon sokszor ennyi, tőle már nem félő, a saját jogaiért bátran kiálló ember fog az utcára menni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.