Pride 2025 – avagy a félelem vége

  • Janisch Attila
  • 2025. június 29.

Publicisztika

A tegnapi menet jóval több volt, mint a valaha szervezett legnagyobb Pride: figyelmeztetés is volt arra, hogy Orbán aljas, társadalmat nyomorító rendszere eljutott a tűréshatárig, ahonnan már nincs tovább.

Az erőszakos, elnyomó, diktatórikus, önkényuralmi hatalmak – amilyen Orbán rendszere is – mind a félelemre építenek. És minél erősebb, minél artikuláltabb a társadalomban a félelem, ezek az emberellenes hatalmak annál erősebbek lesznek. Az ilyen hatalmakat csak a félelem megszűntével lehet felszámolni. Amikor már mindenki fél, az az igazi diktatúra.

Amikor senki sem fél, az a diktatúra vége. 

A félelem önteremtő folyamat. Amikor egy társadalom tagjait már meg tudja a hatalom félemlíteni, onnantól a félelem vírusként, fertőzésként terjed, egyre inkább mindenkit rabul ejtve. Csakhogy a félelem következtében nem lesz semmi jobb, ám rosszabb annál inkább. A félelem lassan ölő méreg. A félelemből betagozódás nem mentesít senkit a hatalmi erőszak pusztító hatásától, csak ez a hatás esetében lassabban bontakozik ki, de végül mindenkit elér és egyre pusztítóbb lesz.

Orbán a megfélemlítés sunyi, mert nem de facto erőszakot alkalmazó, hanem az egyént egzisztenciálisan fenyegető eszközeivel építette ki rendszerét és erősítette meg hatalmát. Ennek folyamatát lehetett megélni Magyarország elmúlt tizenöt évében. De a sunyi politikai erőszak nyomorából sem az talál kiutat, aki fél, hanem az, aki nem fél szembeszegülni a hatalommal. 

Remélhetően jövőre véget tudunk vetni a magyar társadalmat félelemben és rabságban tartó, antidemokratikus önkényben tobzódó orbáni hatalomnak. A tegnapi esemény – a Budapesti Pride többszázezres szelíden vonuló tömege – is azt mutatta, hogy a hatalom által gerjesztett félelem foszlóban van és már nem a társadalomnak, nem a szembeszegülőknek kell félniük, hanem az ország állampolgárait elnyomó hatalomnak.

A tegnapi menet éppen ezért jóval több volt, több lett, mint a valaha szervezett legnagyobb Pride, mert

ez volt (lett) az eddigi legnagyobb figyelmeztetés Orbán számára, hogy tudja, itt a vége az önkényuralmának;

figyelmeztetés arra, hogy aljas, társadalmat nyomorító rendszere eljutott a tűréshatárig, ahonnan már nincs tovább. Ezért, ha nem akarja a most ilyen nyíltan, ilyen nagy erővel megmutatkozó akaratnak a haragját még jobban magára vonni, ne manipulálja a jövő évi választást, mert ha mégis ezt teszi, akkor nagyon sokszor ennyi, tőle már nem félő, a saját jogaiért bátran kiálló ember fog az utcára menni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.