Melegfelvonulás. Akinek így tetszik: buziparádé. Senki nem sajátítja ki a meleg büszkeség menetét, még csak kölcsön sem veszik a kormány mélyen tisztelt heteroszexuális ellenfelei, hogy elmondhassák, mocskos Fidesz, Orbán takarodj. Bizonyára elhangzanak majd effélék, meglehet, záporozni is fognak, és helyesen záporoznak majd. De az egész mégsem lesz más, mint egy melegfelvonulás. Vessen számot ezzel mindenki, aki eljön, és legyünk csak minél többen. Legyünk sokan.
A Pride mint rendezvény eddig is jócskán túlmutatott önmagán, túlmutatott a világban, túlmutatott nyugaton, ahol igazi parádézás folyt (azt üzente, így kell ezt, szabadon, felszabadultan), túlmutatott önmagán Magyarországon is, ahol előbb az út széléről, majd a rácsokat rázva, buszmegállókban emberkedve fröcsögtek azok, akik most betiltották.
Betiltották, mert valami beteges hülyeség folytán azt hitték, hogy megtehetik. Hogy hatalmukban áll. A hatalom, amint puszta hatalomként, uralkodásként tekint rá az ember, meghülyít, gátlástalanná tesz, egy olyan spirálba kényszerít, melyből nincs kiszállás ép ésszel, ép lélekkel, ép testtel. De a büszkeséget nem lehet betiltani, sem a meleget, sem a hideget, sem a semmilyet. Szétverni egy felvonulást persze lehet – sokan megcsinálták már, és sokan fogják még próbálni is. Gyávaságból legjobbára, mint ahogy meghátrálni is gyáváságból szokás. Akik itt most azt csinálják, amit… ne köntörfalazzunk, nekimennek azoknak, akikről úgy gondolják, hogy ők lesznek az utolsók, akiket a társadalom megvéd, azok a gyávák gyávái. Az utolsók.
Lám, még az erőszakot is kiszervezik a legszorosabb alvállalkozóiknak, kihajtják az utcára az 364 Vármegye, mi hazánk a Nagy-Magyarország vagy az Annál is nagyobb Magyarország nevű truppok szerencsétlenjeit – hőzöngeni. Lefoglaltatják velük az egész várost, és még az M0-s körgyűrűt is. Mögéjük bújnak, hogy akkor majd biztos lesz valami balhé, s az eddig csak a területfoglalási papírjaikat pecsételő és aláíró rendőrség majd jól közbeléphet.
Magyarország miniszterelnöke, aki már ott tart, hogy a Tienanmen téren egyedül a tankok elé álló fiatalemberként gondol magára (miközben a sameszai új és még újabb kölcsönökért kuncsorognak a nagyfal mögött), nos, ez az ember azt mondja: ,,a rendőrség oszlathatna, van ehhez joga, de Magyarország civilizált világ, nem szoktuk bántani egymást, a jogkövetkezmény nem érheti el a fizikai bántalmazás szintjét…’’
Persze, benne van ebben a közibük is lövethetnék teljes elborultsága, de akkor is csak szimpla, üres fenyegetőzés. Odakinn rendőrök szerelik a kameráikat az oszlopra: le lesztek kamerázva, meg lesztek büntetve, elvesszük a pénzeteket. S nyilván lesznek olyanok, akiket ez visszatart, és olyanok is, akiket felpaprikáz. De komolyan már egyre kevesebben veszik.
S ettől Pride a Pride, ezért van az, hogy idén már nem csak túlmutat, de túl is nő önmagán. Mert éppen a meleg büszkeség hívei mondják ki, hogy nem, nem leszünk Minszk, nem leszünk Moszkva, nem a sztánokhoz tartozunk. hanem Európához.
S nem pusztán földrajzilag tartozunk Európához, hanem azért is, mert nem akarjuk, hogy a hatalmat élethosszig gyakorolja felettünk valaki, hanem szabad választásokat akarunk négyévente. Mert a hatalmat csak úgy lehet örökétig birtokolni, hogy a társadalmat gondosan apró cafatokra szaggatjuk, s ezáltal cselekvésképtelenné tesszük. De mi egyek vagyunk. Hideg, meleg, langyos.
Szombaton Budapesten tényleg összeforr valami. Az ilyen-olyan kis társadalomcafatok – ugyancsak elnyomott, ugyancsak az üldöztetés változatos módozatainak kitett vagy odavetett egységek – összeforrnak. S történetesen épp meleggé lesznek, a melegek meg mindenféle mássá, úgy, hogy mindenki megmarad önmagáénak. Szombaton senki nem ad fel magából semmit. S ez bizony joggal tesz majd büszkévé minden résztvevőt.
Menjünk el minél többen, nagyon jó érzés lesz, olyan érzés, amilyenről például a Nemzeti dal szól.
S aki ezért meg akar büntetni, annak a napjai, órái meg vannak számlálva, mert ahol büszkeség van, ott nincs örök hatalom. Onnan elillan a gonosz. Szombaton Pride lesz, fusson, aki gyáva.
