"Világszínvonalú az ügyészségek munkája" - állította a közelmúltban Polt Péter legfőbb ügyész annak kapcsán, hogy ötvenszázalékos fizetésemelést szeretne kiharcolni az ügyészeknek - ha már a bírók apanázsáért Bárándy Péter igazságügyi miniszternek oly hatékonyan sikerült lobbiznia. A Várhegyi-perben mutatott ügyészi teljesítmény világszínvonala viszont erősen kétséges.Tíz embert fogott perbe a Pest Megyei Főügyészség összesen 22 rendbeli bűncselekmény vádjával még 1996 decemberében, s alig hat évvel ezt követően már jogerős ítélet is született az ügyben. Kilenc fő bűnösségét - a vádirat alapján - a bíróság nem látta minden kétséget kizáróan bizonyítottnak; úgy is fogalmazhatunk, hogy őket ártatlanul hurcolták meg. Az egyetlen elmarasztaltat - Várhegyi Lajos Attilát - a jogerős bírói ítélet szerint különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt egy év-két évre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélték. A hatályos büntető törvénykönyv (Btk.) különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés esetében 2-8 év szabadságvesztés kiszabását írja elő. Dr. Czine Ágnes, a Pest Megyei Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője kérdésünkre elmondta: a cselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni, ami jelen esetben az enyhébb rendelkezéseket tartalmazó büntető jogszabályok alkalmazását jelentette. Ebben az 1995-ben kezdődő perben például még nem volt hatályban a középmértékes büntetéskiszabás; a hatályos enyhítő szakasz alkalmazása lehetőséget adott arra is, hogy a 2-8 évig terjedő büntetési tétel akár egyévi szabadságvesztésre csökkenjen. "A bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a cselekmény elkövetése és elbírálása között eltelt igen hosszú időt, a kár egy részének megtérülését, valamint azt, hogy Várhegyi három kiskorú gyermeket nevel, továbbá hogy az elsőfokú, tehát nem jogerős ítélet kihirdetése után lemondott államtitkári posztjáról" - ismertette a szempontokat dr. Czine Ágnes.
A másodfokú ítélet kihirdetése után Várhegyi azonnal lemondott országgyűlési mandátumáról (más választása nem is igen volt, bár jellemző, hogy egyes fideszes nyilatkozatok azt sejtették: Várhegyinek nem feltétlenül kell ezt meglépnie), ugyanakkor a Fidesznek továbbra is ő a pártigazgatója. Pedig Várhegyi a másodfokú ítélet óta köztörvényes bűnözőnek számít - és e minősítést nem annullálja, hogy a volt államtitkár felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz. Ha az ítélet akár csak egy fél évvel korábban születik meg, akkor Várhegyi eleve nem lehetett volna 2002-ben honatya, mert ahhoz büntetlen előélet szükségeltetik.
Lemondásának gyors bejelentése tehát taktikai lépés volt csupán. A rendszerváltást követően ő az első parlamenti képviselő, aki azért kényszerül elhagyni az Országházat, mert a bíróság jogerősen elítélte szándékos bűncselekmény miatt. A Fidesz amúgy nem nagyon finnyás Várhegyi ügyében: amikor az elsőfokú ítélet kihirdetése után lemondott államtitkári posztjáról, a párt választmányi elnöke maradt. (Ezt a körülményt információink szerint nem vette súlyosbító tételként figyelembe a bíróság.) A jelek szerint tehát egy nem jogerős elmarasztaló ítélet is sok egy minisztériumi tisztség vállalásához, a legnagyobb kormánypárt választmányi elnökekének azonban nem elégséges ok a búcsúra.
A pártigazgatói tisztséget a fennálló jogszabályok szerint nemcsak rovott múltúak, hanem rovott jelenűek is betölthetik. Szüksége is van állásra, hiszen Várhegyi - legalábbis a 2001. november 9-i elsőfokú ítélet pillanatában - nem volt túlzottan gazdag ember. A bíróság akkor úgy tudta, hogy mindössze 4,56 millió forintos lakásvagyona van, és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkáraként 220 ezer forintos havi átlagjövedelmet húz. Ezzel szemben a 2001 tavaszán érvényes képviselői vagyonbevallásában még 420 ezer forintos államtitkári fizetést említ, egy 82 négyzetméteres szolnoki társasházi lakás tulajdonjogával büszkélkedik, 4 darab említésre méltó értékű festmény birtokosa, 2 NN Student életbiztosításban 5,6 millió forint megtakarítási érték van feltüntetve, s 1,2 millió forint készpénzzel is rendelkezik. Arról a mellékes körülményről, hogy 1998 tavasza óta parlamenti képviselő, s ebbéli tisztségében havi több százezer forint jövedelme van, szintén elfelejtette értesíteni a bíróságot.
A Pest Megyei Főügyészség Várhegyi 1994-1995 közötti szolnoki polgármesteri működését vizsgálva
két "témakörben" emelt vádat
Az elsőben - dióhéjban - arról van szó, hogy 1994-ben Várhegyi Attila újraindult az önkormányzati választásokon a polgármesteri székért, de sovány volt a buksza, mint ahogy az akkor még ellenzékben működő szolnoki Fidesz-szervezet sem dőzsölhetett. Tőkére volt szükség, de sürgősen. A vádirat szerint a másodrendű Simó József, a Fidesz közelinek mondott Mahír Szolnok Kft. sebtiben kinevezett ügyvezetője érdekes módon a szolnoki Fidesz választási kampányfőnöke lett, s azt a megbízást kapta, hogy hangolja össze és technikailag bonyolítsa le a kampány "gazdasági részét". Az ügyészség hosszas vizsgálódás után azt állapította meg, hogy a kampányhoz szükséges pénz előteremtésének feladatát Várhegyi magára vállalta. "Várhegyi Attilla vádlott az egyes cégvezetőkkel folytatott előzetes megbeszélésükre hivatkozva utasította (sic!) II. r. Simó József vádlottat, hogy az őt támogató gazdasági társaságoknak a támogatás gyanánt átadott, illetve átutalt összeg ellenében bocsásson ki a Mahír Szolnok Kft. cégneve alatt számlát. II. r. Simó József vádlott az utasításnak megfelelően minden esetben elkészítette a Mahír Szolnok Kft. nevében a számlát. A kibocsátott számlákon az >>1994. évi reklámtevékenységez hat cég felsorolása a vádiratban - F. P.) vezetőivel előzetes megbeszélést nem folytatott, és a II. r. vádlott nem az ő utasítására bocsátott ki ezen cégeknek az átutalt összegek fejében a Mahír Szolnok Kft. nevében - el nem végzett reklámtevékenység fejében - számlákat. (Ez a II. r. vádlott saját elhatározása alapján történt.)" - szól a bírósági verdikt. Az ügyész vádbeszédében a vádirati tényállást nem módosította, de
váratlanul úgy nyilatkozott,
hogy nem bizonyítható a cégvezetők és Várhegyi "jogellenes alapon nyugvó" érdekkapcsolata, ezért e vonatkozásban valamennyi vádlott felmentését indítványozta, bizonyítottság hiányában. Ez is történt. Az ítélet szerint tényként csak az volt megállapítható, hogy hat cég vezetője fiktív számlák ellenében összesen 1,3 millió forintot fizetett a Mahír Szolnok Kft.-nek, Simó pedig 1,1 millió forintot a "Fidesz szolnoki, és pontosan meg nem határozható hányadban Várhegyi Attila I. r. vádlott polgármesterré választása érdekében folytatott kampány költségeire fordított. Az I. r. vádlott ezt a támogatást elfogadta". (A különbözeten Simó rádiótelefont vásárolt.) Várhegyit tehát felmentették ötrendbeli hivatali személy által elkövetett vesztegetés bűntettének, valamint egyrendbeli hivatali személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettének vádja alól, és nem találták bűnösnek egyrendbeli magánokirat-hamisítás vétségében sem.
Úgy tűnik, az ügyészséget nem izgatta túlságosan, hogy hat cég vezetője becsapta saját társaságát, s hamis szolgáltatás megjelölésével fiktív számlák fedezete mellett támogatott egy pártot az önkormányzati választáson, noha ennek megtörténtét a bíróság is tényként fogadta el. A vád azonban erre a "problémakörre" nem terjedt ki.
Az igazi kérdés az,
hogy miért nem? Ezzel kapcsolatban lenne min elgondolkodni. Az ügyészséggel ellentétben a Mahír Szolnok Kft. ügyvezetőjének kinevezett Simó Józsefet például meglepte, hogy néhány hónappal az 1994-es önkormányzati választások előtt ilyen megtiszteltetés érte. A vádirat szerint furcsának tartotta kinevezését, pontos okát nem tudta megnevezni, arra utalt csupán, hogy az 1994-es tavaszi országgyűlési választások kapcsán a párt érdekében kifejtett tevékenysége miatt kerülhetett erre sor. Ebben lehet is valami, hiszen a városgazdász főiskolai diplomával rendelkező Simó amúgy aligha nevezhető ideális ügyvezető igazgatónak: korábban súlyos alkoholista volt, 1985 és 1988 között háromszor ítélték el ittas vezetésért, kényszergyógyításra is kötelezték, s a végül összesen 1 év 10 hónapban megállapított börtönbüntetését 1989 októberében töltötte le.
A per másik szála egy szövevényes ingatlanértékesítési ügy, amelyben Várhegyi mint szolnoki polgármester játszotta a főszerepet. A vád szerint Várhegyi Attila az önkormányzat képviselő-testületének jogosítványát törvényellenesen magához vonva mintegy 192 millió forintos vagyoni hátrányt okozott Szolnoknak. Ezért az ügyészség különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével vádolta meg. Az ügyészség nemigen erőltette, hogy ellentételezési összefüggés van az egyik cég Mahír Szolnok Kft.-nek befizetett támogatása és a nem sokkal ezután lebonyolított, Várhegyi által menedzselt ingatlanügyletben vevőként történő megjelenése között. Pedig László József III. r. vádlott, az L+L Mérnöki Iroda Rt. vezetője az egyik legbőkezűbb "támogatója" volt a Fidesznek. A vádirat szerint László azért fizetett bruttó 625 ezer forintot a Mahír Szolnok Kft.-nek, hogy Várhegyi az ingatlanügylet során az L+L Mérnöki Iroda Rt. számára kedvezően járjon el. Az L+L Mérnöki Iroda Rt. nem vett zsákbamacskát a támogatással, hiszen 1993 szeptembere óta opciós elővásárlási szerződése volt a megcélzott ingatlanra. S mit ad isten, Várhegyi - legalábbis a vád szárnyaszegett álláspontja szerint - kedvezően járt el.
A per során nem tisztázódott egyértelműen: ha nem az ingatlanvásárlás során remélt előnyökért fizetett az L+L Mérnöki Iroda Rt. a Mahír Szolnok Kft.-nek - miközben nem vett igénybe reklámszolgáltatást tőle -, akkor miért nem közvetlenül a Fideszhez fizette be a pénzt? Mindenesetre az elsőfokon eljáró bíróság 2001. november 9-én mind a hat perbe fogott cégvezetőt, így László Józsefet is felmentette a hivatali vesztegetés vétségének vádja alól. Várhegyit is csupán az ingatlanértékesítés során elkövetett hanyag kezelésben tartotta bűnösnek, és többek között vagyoni helyzetét is figyelembe véve (!) 300 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. A Pest Megyei Főügyészség három nap múlva fellebbezést nyújtott be, de csupán Várhegyi és Simó ítélete ellen. Kérték, hogy Várhegyi esetében állapítsák meg az immár csak egyrendbeli hivatali személy által elkövetett vesztegetés bűntettét. A hanyag kezelés esetében nagyobb pénzbírság kiszabását indítványozták,
világszínvonalon tudomásul véve,
hogy a hűtlen kezelés vádját - ami szándékos bűncselekmény, és lényegesen súlyosabb büntetés vonatkozik rá, mint a nem szándékos minősítésű hanyag kezelésre - nem találta megalapozottnak a bíróság. Simót egyrendbeli bűnsegédlettel vádolták hivatali személy által elkövetett vesztegetés bűntettében.
A per politikai motívuma a fellebbezés folytán látható maradt, amit az ügyészség 2002. május végén megküldött indoklása tovább erősített. Ebben többek között az áll, hogy a Fidesz szolnoki szervezetének a jogszabályok szerint az adományozók nevét és az adományozott összeget fel kellett volna tüntetnie a könyvelésében, de ezt elmulasztotta. Összességében megállapította, hogy a Fidesz-szervezet és Várhegyi "jogszabállyal ellentétesen, átláthatatlan és ellenőrizhetetlen módon" fogadott el kampánypénzt. Várhegyi e magatartását - ellentétben a bírósággal - a társadalomra veszélyesnek ítélte. Arra is hivatkozott, hogy Várhegyi és Simó között volt érdekkapcsolat, bár az előny nem Várhegyinél, hanem a Fidesznél jelentkezett.
Ha bizonyos álmegrendelők valódi szándékukat fiktív ügyletekkel fedezik, ennek érdekében a pénzt közvetítő cég hamis számlákat bocsát ki, végül a valódi címzett nem tünteti fel könyveiben a bevételt, akkor van logika abban, hogy ott valamit komolyan leplezni kívánnak az érintettek. Abban viszont mi a logika, hogy az összefüggést felismerni vélő ügyészség a fél évi gondos munkával készített fellebbezését - annak benyújtását követő néhány nap múlva - indoklás nélkül részben visszavonja? Világszínvonalú testület esetében nincsen értelme a találgatásnak, akkor sem, ha különös módon éppen azokat a vádpontokat ejtette az ügyészség, amelyek a Fidesz kampánypénzszerző manőverét még érintették. A politikai motívum ugrott tehát, az erre vonatkozó elsőfokú felmentő ítéletek további jogorvoslati lehetőség nélkül jogerőre emelkedtek. A teljesen "kiherélődött" eredeti vádiratból semmi sem maradt. A másodfokú per tétje ezek után mindössze Várhegyi hanyag kezelésért kiszabott pénzbírságának felemelése volt.
Az ügyészséget azonban még az ág is húzta. Miután korábban önként és dalolva elfogadta a hűtlen kezelésre vonatkozó vádindítványának hanyag kezelésre történő átminősítését, a másodfokú bíróság váratlanul mégis az eredeti álláspontját osztotta. Az ítélet tehát hűtlen kezelés és az ezért járó büntetés, a Pest Megyei Főügyészség közreműködő ügyészei pedig csak kapkodhatják a fejüket, hogy most meg mi van má´ megint?
Félix Péter
