"Elsöprő győzelem lesz" (Demszky Gábor, az SZDSZ főpolgármester-jelöltje)

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2002/42. (10. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magyar Narancs: Ön 12 éve áll a főváros élén. Hol mérhető le, hogy a rendszerváltás óta eltelt évek a liberális politizálás jegyében teltek?

Magyar Narancs: Ön 12 éve áll a főváros élén. Hol mérhető le, hogy a rendszerváltás óta eltelt évek a liberális politizálás jegyében teltek?

Bár a vasárnapi főpolgármester-választás favoritja kétségkívül a szabaddemokrata Demszky Gábor, a szocialista ellenjelölt állva maradása miatt a korábbiaknál jóval izgalmasabb kampányt zárunk. Hogy Horn Gyula Gy. Németh Erzsébet visszaléptetését sürgető hétfői megmozdulása egy előre megtervezett koreográfia nyitánya volt-e vagy egyéni partizánakció, lapzártakor még nem tudjuk; de interjúalanyunknak biztosan segített vele. Az MSZP-ről és szocialista riválisáról a nyilvánosság előtt egyre békülékenyebben nyilatkozó főpolgármestert a helyzet értékelése előtt várospolitikai koncepciójáról kérdeztük.

Demszky Gábor: A liberális értékek a város egyesítése óta nagyon erőteljesen jelen vannak a budapesti várospolitikában. Amikor ez a város igazán virágzott, és Európa leggyorsabban fejlődő városai közé tartozott, akkor mindez a liberalizmus, a szabadelvű értékek jegyében történt. Ez jellemezte Podmaniczky Frigyes és Bárczy István várospolitikáját, és az alapító atyák szelleme a városban azóta is jelen van. A város a szocializmus szürke, egyhangú évtizedei után 1990 óta visszatért a múltjához, a hagyományaihoz, megint erőteljesen jelen van a szabadelvűség.

MN: Miben látszik ez konkrétan?

DG: Megnyilvánul a város sokszínűségében, nyitottságában, toleranciájában. Ennek a városnak semmihez sem hasonlítható, egyedi kultúrája van. Ezért tudunk Kertész Imrét, Jancsó Miklóst vagy Kocsis Zoltánt adni a világnak. Aki ezt a kultúrát megpróbálta felülről befolyásolni, eddig mindig rajtavesztett. Ezért a legfontosabb kulturális kérdésekben soha nem egyedül döntünk, mindig nagyon erős szakmai grémiumokra támaszkodunk. Nem hisszük például azt, hogy a színigazgatók kinevezésével egyedül meghatározhatjuk a város kulturális arculatát. És azt sem gondoljuk, hogy potméterekkel kellene harcot indítanunk olyan nagyszerű dolgok ellen, mint a Sziget vagy a Liszt Ferenc tér környékén újjászülető pesti Broadway.

MN: Mitől liberális a városvezetés gazdaságpolitikája?

DG: Például attól, hogy látványos felszíni beruházások helyett a föld alatt, a közművek és utak felújításával kezdtünk. Tudtuk, hogy a magántőke akkor telepszik meg egy városrészben, ha vannak jó utak és jól működő szolgáltatások. Ez a politika óriási lendületet adott a Váci út, a Hungária körút vagy akár a déli Váci utca környékének. Alapvető liberális elv, hogy szélesítjük a magántulajdon körét. A közműszolgáltatásokat is a magántőke bevonásával lehet európai színvonalúvá tenni, tehát ezeket a cégeket privatizálni kell. Ma, néhány évvel a privatizáció után a vízművek vagy a csatornázási művek akármelyik nyugati nagyvárosban megállnák a helyüket. A befolyó pénzt pedig városrehabilitációra tudtuk költeni, hogy a fejlődés ne álljon meg. Ezt a gazdaságpolitikát mára Budapest-modellként oktatják a világ számos nagyvárosában.

MN: A közműszolgáltatások terén a piaci elvek fokozott érvényesítése azonban növeli a szociálpolitikai alapú kompenzációkkal kapcsolatos választói elvárásokat.

DG: Ha a közműdíjakat mesterségesen alacsony szinten tartanánk, akkor minden budapesti egyaránt fizetne, hiszen a hiányt csak közpénzből lehetne pótolni. Amikor a kihívóim ingyen távfűtést és ingyen utazást ígérnek, nem szokták hozzátenni, hogy a szükséges pénzt az iskoláktól akarják-e elvonni, vagy inkább adót emelnének. Az emberi méltóság tisztelete a rászorultság elvén működő szociálpolitikában nyilvánul meg. Abból indulunk ki, hogy a piaci árakat a fogyasztók egy része nem tudja megfizetni. A kompenzációs rendszerünk nem az összes fogyasztót, hanem csakis őket érinti. A társadalmi minimum alatt élőknek kevesebbet kell fizetniük a vízért, a csatornáért, a távfűtésért és a szemétszolgáltatásért. Ez Budapesten körülbelül 70 ezer családot érint.

MN: Mennyire piackonform egy ilyen elosztási rend?

DG: A tisztán piaci gondolkodás azt mondaná, hogy mindenki fizesse meg az árat. Ehelyett egyfajta szolidaritási elv is bekerül az elosztásba, és ettől valahogy a piac még jobban működik. A vállalatok szívesen alkalmazzák ezt a rendszert, mert valamennyivel csökken ugyan a bevételük, de nem a behajthatatlan kintlevőségük növekszik, és nem kell ezeket a háztartásokat kikapcsolniuk a szolgáltatásból. A szegényebb család is megmarad fogyasztónak: ez egyaránt jó az érintetteknek és a szolgáltatónak is.

MN: Bár a főváros működtet hajléktalanellátó intézményrendszert, továbbra is rengeteg a nincstelen, nyomorgó ember.

DG: A legnagyobb probléma a kritikus téli időszak, mert ilyenkor az ország összes hajléktalanja itt, Budapesten jelenik meg. Sok vidéki városban egyszerűen megveszik nekik a vonatjegyet, azzal, hogy mi majd valahogy gondoskodunk róluk. Ha a négyezer budapesti férőhely nem volna, annak két következménye lenne. A várost és az országot elborítaná ez a jelenség, és ez a mi életünket is elviselhetetlenné tenné, a téli időszakban pedig megfagynának az emberek az utcán. Meg akarjuk szüntetni a krízisellátás tűzoltás jellegét, erről tárgyaltam nemrég Csehák Judittal. A minisztérium időben finanszírozni fogja azt a sok száz pluszférőhelyet, amelyet a város a rendkívüli időszakokban működtet.

MN: Mindez csak tüneti kezelés.

DG: Az egész hajléktalankérdés elég súlyos tünet, amihez az egész társadalom kétlelkűen viszonyul. Ugyanazok az értelmiségiek és újságírók, akik télen azt követelik, hogy engedjük be a hajléktalanokat a metróba, nyáron arról írnak, hogy tüntessük el őket az aluljárókból. Ez egy összetett társadalmi probléma, amit egy önkormányzat nem tud megoldani. Mindenáron bent kell tartani a családokat a lakásaikban, mert sokkal drágább és roszszabb megoldás, ha állami gondozásba kerülnek a gyerekek, és fedél nélkül maradnak a felnőttek. Fontos kérdés a szociális lakásépítés, amire végre komoly kormányprojektek készülnek, és amelyekbe a főváros be fog kapcsolódni.

MN: Közlekedésfejlesztési koncepciójuk két fő iránya a tömegközlekedés és az úthálózat fejlesztése. A kettő némileg ellentmond egymásnak.

DG: Tudomásul kell venni, hogy évente 20 ezerrel több autó van a városban; ez egy 80 kilométeres kocsisor minden évben. De az útépítés nem csak nekik szól: a villamos és a busz is úton jár. Mi abszolút elsőbbséget adunk a tömegközlekedésnek. A közlekedésfejlesztési programunk elsősorban a metró-, villamos- és HÉV-vonalak létrehozásán vagy korszerűsítésén alapul, persze a járműcsere és a szolgáltatások színvonalának javítása mellett. Ide tartozik a közlekedési szövetség létrehozása a MÁV, a Volán és a BKV járatain vagy a P+R parkolók kiépítése is. Budapest 600 ezres gépkocsiforgalma és az agglomerációból naponta érkező 150-200 ezer autó olyan terhelést jelent, amit újabb utak építésével önmagában nem lehet megoldani.

MN: Készek vállalni a konfliktust az autósokkal?

DG: Igen. Erről szól az egész parkolási rendszerünk is, ami elsősorban nem jövedelemforrás, hanem arra irányul, hogy rávegyük a belvárosban dolgozókat a tömegközlekedés használatára. Ez nem népszerű dolog.

MN: Tervezik a várost átszelő utak forgalmának a csökkentését, hogy egy kicsit élhetőbbek legyenek a belső városrészek?

DG: Én is szívesen sétálnék egy autómentes belvárosban. De ahhoz, hogy az átmenő-forgalmat kitiltsuk, előbb az M0-nak, két új hídnak és a körvasútsori külső körútnak is meg kell épülniük.

MN: Sokak szerint a főváros fejlődésének az egyik kerékkötője, hogy a kerületek hatáskörei túl szélesek, és kezelhetetlenek az erős helyi érdekcsoportok. Kezdeményezi a törvény módosítását?

DG: Csak Budapesten 700 egyéni képviselő ül az önkormányzatokban. Gondolja, hogy van párt, amelyik abban érdekelt, hogy kevesebben legyenek vagy kisebb hatalmuk legyen? Márpedig ha változtatni akarnánk ezen a kétharmados törvényen, előbb a pártoknak kéne megegyezniük. Amíg a két nagy párt részéről nincs egyező szándék, nem áltatnék senkit azzal, hogy egy hatékonyabb, a közpénzek elköltése szempontjából jobb rendszert tudunk kialakítani. Szerintem a régió lehet az a közigazgatási szint, amely ha erős hatásköröket és helyben maradó adókat kap, megoldást kínál majd a jelenlegi önkormányzati rendszerben kezelhetetlen problémákra. Budapest kinőtte a közigazgatási határait, és csak akkor képes fejlődni, ha az agglomeráció és a főváros fejlesztését összehangoljuk. Ha az állam és az önkormányzatok is átadnak jogosítványokat a régiónak, a hatékony európai közigazgatás megfelelő eszköze jöhet létre.

MN: Abban, hogy nem sikerült korábban egyezségre jutni a szocialistákkal, mekkora szerepe volt az ön két évvel ezelőtti pártelnökségének, melynek a legfontosabb ismérve a szocialistáktól és a Fidesztől való egyenlő távolságtartás szándéka volt?

DG: Ennek a megítélése a politológusok feladata, mindenesetre Horn Gyula is világossá tette, hogy más okok vannak a háttérben. Nehéz helyzetben vannak a szocialisták, mert az MSZP az ország legerősebb pártja, és nem tehették meg, hogy ne indítsanak saját jelöltet. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a szocialista pártnak sem lehet a célja, hogy a kettőnk vetélkedéséből a Fidesz jelöltje kerüljön ki győztesen. Meg kell érteniük, hogy a Gy. Németh Erzsébetre leadott voksok elvesztegetett szavazatok, amelyek Schmitt Pált erősítik, hiszen szavazatot vesznek el az esélyes kormánypárti jelölttől, vagyis tőlem.

MN: Ön is azt mondja, hogy a szocialisták részéről súlyos politikai baklövés lenne, ha Gy. Németh Erzsébet futtatásával Schmitt Pált segítenék a polgármesteri székhez. Ez viszont azt az ön kampányirodájáról múlt héten kiszivárgott értesülést teszi blöffgyanússá, mely szerint a fővárosi szocialisták összejátszanak Schmitt stábjával.

DG: Én nem foglalkoznék már ezzel. Akkor az látszott, hogy felerősödtek a szocialisták kampányában a negatív elemek, ez azóta szerencsés módon megváltozott. A szocialista jelölt az elmúlt héten váltott, nem törekszik a lejáratásomra, és lényegében pozitív üzenetekkel kampányol. A szocialista szavazók, akik leváltották az Orbán-kormányt, most feltehetik az i-re a pontot, és létrehozhatnak egy olyan helyzetet, amelyben a szabaddemokraták és a szocialisták együtt kormányozzák Budapestet is. Tavasszal Medgyessy Péternek volt, most pedig nekem van esélyem arra, hogy legyőzzem a jobboldalt, és ehhez kérem azoknak a szocialistáknak a segítségét is, akik számára talán szimpatikusabb Gy. Németh Erzsébet, de szavazataikkal nem akarják a Fidesz esélyeit javítani.

MN: Az önt kevésbé kedvelő szocialistaszimpatizáns szavazók megnyerése érdekében nem került fel a plakátjaira az SZDSZ emblémája?

DG: A plakátjaim nagy részén rajta van az SZDSZ. Büszke vagyok rá, hogy liberális vagyok, de azt is tudom, hogy mennyit köszönhetek a szocialista szavazóknak. Erős összefogásra számítok Budapesten. A budapestiek nem engedhetik meg, hogy teret nyerjen az a Budapest-ellenes politika, amely az elmúlt négy évet jellemezte, és amit most Schmitt Pál igyekszik mindenkivel elfelejtetni. Látni kell, hogy mi történne, ha ezt a trójai falovat betolnák a városházára. Előugrana belőle a mi Lajosunk, Simicska úr, a kitűnő gazdasági szakértő, aki éppen állást keres. Schmitt Pál mögött azok az erők állnak, amelyek megakadályozták a 4-es metró építését, a füstgázmosó megvalósítását, amelyek folyamatosan megalázták ezt a várost, és lumpenproletárnak nevezték az őket leváltó budapestieket. A szocialistákkal ugyanazt akarjuk, amikor azt mondjuk, hogy ezt meg szeretnénk akadályozni, és meg is fogjuk akadályozni. Biztos vagyok benne, hogy a mostani egy minden eddigi eredményt felülmúló, elsöprő választási győzelem lesz.

MN: Milyen a viszonya Gy. Németh Erzsébettel?

DG: ´ az elmúlt héten kitűnően viselkedett, jól szerepelt, tulajdonképpen segítettük egymást. Azt szeretném, ha ez folytatódna. Függetlenül attól, hogy mi történik, nem mindegy, hogy milyen a viszony közöttünk. Hiszen valószínűleg ő lesz az egyik helyettesem.

MN: Nőni fog a polgármester-helyettesek száma?

DG: Éppen úgy el tudok képzelni négy helyettest, mint ötöt. Természetesen vannak szakmai követelmények, amelyeknek érvényesülni kell. Minden helyettesnek értenie kell a maga területéhez, nem személyekben, hanem feladatokban kell gondolkodnunk, de ezek a találgatások még koraiak.

MN: Hogyan fognak együttműködni a közgyűlésben abszolút vagy ahhoz közeli többséget szerző szocialista frakcióval?

DG: Szerintem nem fognak abszolút többséget szerezni, az SZDSZ is kell a kormányzáshoz. Jó együttműködés csak egyenrangú felek között jöhet létre, ebből lehet aztán koalíció és közös várospolitika. A városnak nem lenne jó egyetlen párt túlhatalma, így a szocialisták abszolút többsége sem. A liberális SZDSZ akkor tudja a politikáját továbbra is érvényesíteni, ha erős frakciója van. A sikereink közösek az MSZP-vel, de ezt mégis én testesítem meg az emberek számára. Ahogy az elmúlt négy év kiállását is az Orbán-kormánnyal szemben. Arra számítok, hogy a budapestiek bizalmat adnak a folytatáshoz, hiszen azt is látják, hogy végre kitűnő az együttműködésünk a kormánnyal és személyesen Medgyessy Péterrel. Egyébként érdekes, hogy a 80-as években a barikádnak nem ugyanazon az oldalán voltunk. Ma azonban nincsenek köztünk elvi-ideológiai viták, amelyek beárnyékolhatnák az együttműködést. Az évek alatt megtanultam, hogy ezeknek a személyes kapcsolatoknak nagy a szerepük a politikában. Az európai csatlakozáshoz erős Budapestre van szükség, és utána is arra kell törekednünk, hogy ez a város legyen a térség központja. Ez a közös cél, és ebben lehet jó partnere a kormánynak egy kiegyensúlyozott, egyenlő erőviszonyokon alapuló koalíciós vezetés Budapesten.

Miklósi Gábor

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2002/42. (10. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra