Szili Katalin házelnök, az MSZP volt államfőjelöltje a pécsi kettes számú választókörzetből került az Országgyűlésbe. Baranyából való a Gyurcsány-kormány új igazságügy-minisztere, Petrétei József és a Németh Imrét váltó Gráf József agrárminiszter is. A megyeszékhely egyik egyéni országgyűlési képviselője és polgármestere a szocialista királycsináló, Toller László. Baranya erős bástya, nem rés. Lesz-e bármi változás Szili kudarca nyomán?
A rendszerváltás utáni első országgyűlési választásokon itt is, mint sok helyütt, az MDF tarolt. (Többek között dr. Andrásfalvy Bertalan későbbi kultuszminiszter hathatós közreműködésével.) A jobbos fölényt az SZDSZ-es Bretter Zoltán pécsi egyéni győzelme és a még az Agrárszövetség színeiben versenyző Wekler Ferenc mohácsi mandátumszerzése enyhítette. A szocialisták mindössze Szili Katalin második fordulós tizenöt százalékát mutathatták fel, ami a látszat ellenére sem volt rossz teljesítmény. Négy évre rá Wekler már szabaddemokrataként duplázott - elütve ezzel Puch László szocialista pártpénztárnokot az egyéni mandátumtól, az MSZP-t pedig a totális baranyai diadaltól. A többi megyei választókörzetben ugyanis nyert a párt, sőt Szili és Toller Pécsett, míg Páva Zoltán Komlón máig nem talált legyőzőre. 1998-ban Mikes Évának sikerült megszereznie az elmúlt tizenöt esztendő egyetlen fideszes egyéni mandátumát Pécsett. Ahogy azóta még egyszer, akkor is (1998-ban) a jobboldali Hargitai János győzött Mohácson és Kékkői Zoltán Siklóson, ezzel lett 4:3 az MSZP javára. Ez az eredmény 2002-ben sem változott: Kékes Ferenc visszavette ugyan Mikestől az egyes választókörzetet, a korábban kétszer befutó Gráf József viszont elbukott Pichler Imrével szemben Szigetváron (ahol aztán Paizs József polgármesteri címével vigasztalódhatott a megyei MSZP). Toller és Páva Zoltán mellett újrázott a fideszes Szekó József is, Mohácson, az önkormányzati választásokon. Pécsett elsöprő sikert értek el a szocialisták, a huszonnégy egyéni választókörzetből huszonháromban nyertek.
Kákai László, a Pécsi Tudományegyetem Politikai Tanulmányok Tanszékének adjunktusa kutatásaira alapozva kijelenthető: míg Mohácson, sőt az egész siklósi-mohácsi kistérségben erős jobboldali fölény mutatható ki, Szigetváron pedig hol az egyik, hol a másik oldal a népszerűbb, addig
Pécsett és Komlón masszív
baloldali dominanciáról beszélhetünk. A megyeszékhelyen a történelmi belváros, a Mecsekoldal, a Budaiváros és Makár jobbra húz, s ezt a középső, inkább fideszes magot nyugat felé nyitott patkó alakban veszik körbe a rendszerint a szocialistákra voksoló városrészek, az Uránváros, a Meszes, az Újhegy, a Vasas, a Kertváros, illetve a korábbi bányászkolóniák. A legutóbbi önkormányzati választásokon e kétosztatúság felszámolódni látszott: a törzsszavazókon túl a nem rendszeresen választók jelentős része is az MSZP-re voksolt. Ezek mára lemorzsolódtak, s maradt a szociológiailag homogén bázis. A kitartó szimpatizánsok túlnyomó hányada tagja volt az állampártnak, ateista, alap- vagy középfokú végzettségű és nyugdíjaskorú. Mivel a Fidesz fiataljai kisebb szavazói hajlandó-ságot mutatnak, e hátországra támaszkodva akár hosszú távon is az MSZP lehet a legstabilabb párt a térségben. Míg a többiek küszködnek a tagtoborzással, a helyi szocialisták rendezvényein sok az érdeklődő; a párt jól mozgósít, és általában is hatékonyabbnak, jobban szervezettnek tűnik, aktívabb vetélytársainál - mondja Juhász István, a párt pécsi elnöke. A fantomtagbotrány nem érintette a megyei MSZP-t, mely helyi sike-reit nyilván a térség bányászhagyományaira, komoly szakszervezeti mozgalmi múltjára alapozva érheti el.
Aczél György egykori választókörzete igencsak megsínylette a rendszerváltozást. A korábban kivételezett helyzetben, jó gazdasági körülmények között élő bányászok tömegei kerültek utcára és szegényedtek el a kilencvenes évek elején. 1978-79-ben Tatabánya után még Komlón volt a második legmagasabb az egy főre jutó gép-kocsik száma - a rendszerváltás után azonban a nincstelenség és a munkanélküliség lett a jellemző errefelé. (Az utóbbi aránya Pécsett huszonkét százalékos volt.) A gazdasági helyzet drasztikus mértékű romlásáért azonban a Németh- és az Antall-kormányt tették felelőssé a helyiek, mert a bánya- és gyárbezárások zöme ezek regnálása alatt történt. A megye lecsúszása miatt a választók türelmetlenek ugyan,
megviselte őket a gazdasági váltás
és válság, azt azonban Páva Zoltán elismeri: ebben a "baloldali irányultságú közegben" ennek ellenére is könnyebb sikeresen politizálniuk.
Ezt ráadásul a helyi Fidesz sem nehezíti meg a számukra. Az 1996-os sokkot máig nem heverték ki Pécsett. Az akkori "puccs" főszereplője, Páva Zsolt és a korábban egyéniben sikeres Mikes Éva háttérbe szorult, visszavonult a helyi közéletből - mondja Horváth Csaba politológus, a PTE docense. A városi jobboldalnak nincs valódi arca, nincsenek karizmatikus személyiségei, nem kínál komolyan veendő alternatívát, nem folytat markáns, konfrontatív politikát, így utánpótlása sincs igazán. Ha voltak is lehetőségei, akár a Mecsektours privatizációja vagy a megyei kórház felújítása kapcsán, nem élt velük, nem ütközött meg a szocialista városvezetéssel, a kétesnek vélt ügyek csendben és következmények nélkül lecsengtek. A döntések nem feltétlenül a képviselő-testületi üléseken születnek, a felek már kész kompromisszumok ismeretében szavaznak. Ez akár a politikai kultúra országosnál magasabb szintjének is betudható, ám Körömi Attila, a fiataldemokratáktól a Jobbikba távozott baranyai országgyűlési képviselő háttéralkut, titkos összejátszást, személyi és gazdasági kapcsolatokat sejt e példás béke és nyugodt hangnem mögött. Nyilván megkönnyíti a két tábor közti közlekedést, hogy a szemben álló politikai oldalak képviselői régről ismerik egymást, többen (Szili, Toller, Páva Zsolt, De Blasio Antonio - utóbbi kettő fideszes) iskolatársak voltak a Nagy Lajos Gimnáziumban vagy az egyetemen. A helyi Fidesz látványos eredménytelensége miatt 2003-ban az országos vezetés lecserélte a teljes városi elnökséget. A legfrissebb vizsgálatok szerint a jobboldal feljövőben van, a mindig kétesélyes egyes választókörzetben már átvette a vezetést. Szili ambícióit is szívesen támogatta volna az ellenzék, esetleges Sándor-palotába költözésében lehetőséget látva arra, hogy megüresedő parlamenti helyét a jelöltje tölthesse be.
A bizonytalankodó, bátortalan ellenzékkel szemben egy összeszokott csapat áll a szocialista oldalon, amely országos szinten is ismert tagokból áll, és a nagypolitikában hajlandó vállalni a konfliktusokat. Szili, Toller, Páva, Puch, Gráf és Kocsi László korábbi kulturális minisztériumi államtitkár már 1994 óta politizál együtt a megyében és az Országgyűlésben. Többen közülük komoly közigazgatási tapasztalattal bírnak, múltjuk okán azonban mégsem kikezdhetők.
Az előző rendszerben nem
játszottak jelentős szerepet - még a pécsi polgármester vitte legtöbbre, aki akkoriban vb-titkár volt -, így nem kompromittálódhattak. Anyagi gyarapodásuk sem visszatetszést keltően látványos, a város első embere ma is panelban él, botrányos ügyeik nem vagy csak alig voltak. Ha vannak is belső vitáik, ebből helyben alig látszik valami. Toller és Kékes Ferenc között beszéltek némi konfliktusról, a Toller-Szili-viszonyt megterhelő feszültségekről viszont a széles nagyközönség is értesülhetett kapcsolatuk mélypontján, a miniszterelnök-csere idején, amikor a házelnök Kiss Péter mellett tette le a garast, mire későbbi leglelkesebb támogatója - amint ez köztudott - kirohant. Ezt a megszólaltatottak "sokszínűségként" értékelik, példaként említik arra, hogy az eltérő vélemény sem okoz maradandó zavart. A megye szocialista országgyűlési képviselői annak tudják be sikereiket, hogy szorgalmasan járják választókörzetüket, igyekeznek nyitottan kommunikálni, számonkérhető és betartható ígéreteket tenni. Eltérő habitusú képviselőik jól kiegészítik egymást, gyakorlottan működnek együtt, szervezetten osztják meg a munkát. A rendszerváltással bekövetkező csődből kilábolandó a korábbi ipari profil helyett kereskedelmi és logisztikai központtá, a tudás városává próbálták átalakítani Pécset, elsősorban az egyetem fejlesztésével - amely mára Magyarország legnagyobb felsőoktatási intézménye lett. Forrásokat, beruházásokat hoznak a városokba, pályáztak a világörökségi rangra, az "Európa kulturális fővárosa" címre. Horváth Csaba szerint hasonló pályán járnak, mint fideszes kollégáik Kaposváron vagy Debrecenben, egyazon módon gyűjtve politikai tőkét és hitelt. Ternák Gábor, a pécsi Fidesz új vezetője ennek ellenére sem lát pártjában az ellenoldali baranyaiakéhoz mérhető erőcentrumot.
Hiába azonban a választási sikerekből, az országos adatokat felülmúló százalékokból származó legitimáció a párton belül, ha ez mégsem jár megkülönböztetett szereppel a támogatások odaítélésénél. Sőt, mintha kevesebb jutna. Egy magyarázat szerint ennek az lehet az oka, hogy a négy szűkös orbáni év után a szocialisták túlnyerték magukat az önkormányzatokban, túl sok a szocialista vezetésű város a rendelkezésre álló források csekélységéhez képest. Kékes Ferenc elismeri Toller politikai fellépésének kétségtelen hatását az országos eseményekre, de úgy véli, ez nem jelent speciális súlyt a megye számára.
Az országos pozícióhoz jutott baranyai szocialistákról a megkérdezettek úgy vélekedtek: Szili házelnöki jelöltségét saját politikai jelentőségének tulajdonítják, bár azt elismerik: ez a baranyaiak közreműködésén is múlt. Gráf József azonban inkább az agrárlobbi támogatásával lett miniszter, őt a szakbizottságban végzett munkája alapján vélhették alkalmasnak a mezőgazdászok. Petrétei kineve-zésében elismerik Toller László személyes szerepét, aki Bárándy lemondása után ajánlotta korábbi tanárát - egyik forrásunk szerint éppen önmaga helyett. A párt egyik erős embere által "helyzetbe hozott" kormányfő - maga is pécsi kötődésű lévén - elfogadta az ajánlást. A helyi választók persze nem elsősorban az ilyen irányú érdekérvényesítő képességet jutalmazzák szavazataikkal. Náluk sokkal inkább számít az, hogy mikorra épül meg végre a régóta várt 6-os út.
A pécsi polgármester
szerint az államfőválasztás kudarca nyomán a helyi bázis ugyan "nem érzi jól magát", de a szavazók és párttársak tisztelik a küzdelmet, és utólag is úgy gondolják: egyedül kellett indulni, erőt kellett mutatni. Komoly eredménynek tartja, hogy egyedül az MSZP viselkedett tisztességgel a szavazás során. Az ellenzékiek, sértve a valódi titkosság elvét, zsarolással, fenyegetéssel befolyásolták a választás kimenetelét, az SZDSZ pedig a koalíció ethoszával, saját rendszerváltó, demokratikus elveivel szembefordulva maradt távol, nem élve a döntés jogával. Úgy véli, a szabaddemokratáknak legkésőbb a Fidesz "karámmódszereit" látva változ-tatniuk kellett volna Szilit elutasító álláspontjukon. A zárt kongreszszusról kiszivárgott hírekről Toller annyit mondott: bár minden hír arról az egy füttyről szólt, beszéde végén komoly tapsot kapott ugyanattól az ötszáz embertől, aki "a jelölésnél tombolt". Nem érzi úgy, hogy pártbéli helyzete, helyzetük változott, pozíciójuk megingott volna: a baranyai erő, a legitimitás máshonnan származik. Abból ered, hogy "1994 óta megnyertek mindent". És bár a miniszterelnök szerint a "hangos emberek, helyi erős emberek" el kell fogadják a pártvezetés döntéseit, Toller emellett azt is szorgalmazná, hogy ez a baranyai példa terjedjen.
A 2006-os országgyűlési választásoknál egyelőre az tűnik biztosnak, hogy Gráf József nem indul egyéniben, így Szigetváron új szocialista jelölt lesz. Szili Katalin már a köztársaságielnök-választást megelőzően ígéretet kapott arra, hogy kudarca esetén nem kell egyéniben megméretnie magát, ám a jelek szerint ő nem kíván élni ezzel, így ismét ő próbálkozhat a kettes körzetben. Fő szabályként továbbra is érvényes a korábbi években bevált rendszer, miszerint a területi lista első hét helyén kötelezően a választókerületi jelöltek szerepelnek; ezen legfeljebb egy esetleges koalíciós megállapodás változtathat. A Gyurcsány vezette Országos Választási Bizottságnak ebben csak észrevételezési, nem pedig vétójoga van. A településeken közvélemény-kutatásokkal mérik fel a szóba jöhető öt-hat aspiráns esélyeit, emellett nyilván számít a személyes ambíció és a politikai teljesítmény elégségessége is. A baranyaiak bíznak abban, hogy mint 1994 óta mindig, hét jelöltjükből legalább négy jövőre is befut.
Arzt Gergely
Hegyek között, völgyek között
A közgondolkodás hagyományosan szocialista bázisként tartja számon az észak-magyarországi volt iparrégió (Nógrád, Borsod, Észak-Heves) területét. Ám az elmúlt választások részletes vizsgálata árnyalja a képet. Igaz, a 90-es megmérettetést leszámítva (amikor is a rendszerváltozás eufóriája esélyt sem adott az MSZP kiugró szereplésének) a választási körzetekben általában mind egyéniben, mind listán az MSZP nyert, de a fór korántsem lehengerlő. A 2002-es szerencsi eredmény (a szocialista Szabó György kettő darab szavazattal előzte meg fideszes vetélytársát) extrém ugyan, de jól érzékelteti e helyzetet: a legtöbb körzetben alig néhány százaléknyi MSZP-előny van, itt-ott pedig vereség is. Például Edelényben, ahol 1994-ben még 56 százalékkal hozta a párt a mandátumot, hogy aztán 1998-ban és 2002-ben a Fidesz diadalmaskodjon.
Az MSZP mindenesetre küzd a térség megtartásáért, és ennek érdekében rendkívül szervezett, a múltra támaszkodó pártszerkezetet működtet a régióban. A megyei szövetségek területi szervezetekre (nagyjából egyjárásnyi vagy inkább választókerületnyi vidékre) tagolódnak. Ezek élén a tájat és annak kapcsolati rendszerét jól ismerő egyén áll, aki összefogja az alszervezeteket és továbbítja a pártvezetés instrukcióit. Az MSZP honlapja szerint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 10 területi szervezet alá körülbelül 50, a hevesi 7 alá pedig mintegy 70-80 alapszervezet tartozik. Imponáló adatok, de vajon mekkora tagságot jelent ez?
Információt szerezni persze nem könnyű. Egri MSZP-iroda, a telefon végén kedveskedő női hang:
"Tessék, miben segíthetek?"
"Jó napot kívánok! Érdeklődni szeretnénk a megyei alapszervezetek taglétszámáról, ugyanisÉ"
"Sajnálom, nem szolgálhatok adatokkal. Viszonthallásra!"
Újból próbálkozunk.
"Miért tetszik letenni a telefont?"
"Sajnálom. Biztos véletlen volt. Talán a honlapon próbálják meg."
"Ott nem találtunk erről információt."
"Sajnálom, akkor nem publikus."
Bélapátfalván készségesebbek voltak velünk. "Körülbelül húsz taggal működik alapszervezetünk" - árulja el Bartha Gábor, a helyi MSZP-alapszervezet titkára. (Ez a Kazincbarcikától délnyugatra elterülő kisváros egyébként azon magyarországi helyek egyike, ahol május elsejét felvonulással is megünnepelték a baloldali szimpatizánsok.) "Néhány éve még 40-50 főt számláltunk, de azóta többen meghaltak, és volt kilépő is. Egyébként még így is mi vagyunk a környék legnagyobb szerve. Balatonban vagy Bekölcén alig egy-két aktív taggal működnek. Pár éve próbáltuk az ifjúsági tagozatot is megalakítani, de végül erre nem került sor." A tagság átlagéletkorát firtató kérdésünkre Bartha Gábor megjegyezte: "Középkorúak vagy inkább idősebbek. Sok a nyugdíjas." A pártélet intenzitásáról pedig ezt tudtuk meg: "A régi rendszer egyik bűne az volt, hogy feleslegesen is aktíváztunk. Ma csak akkor, ha aktuális, szükséges, mondjuk választáskor. Utoljára novemberben üléseztünk. Hogy mikor aktuális, az a politikai helyzet függvénye. Amikor a területi felelős szükségesnek látja. Országos politikusok viszonylag gyakran látogatják meg a térséget. Hogy mást ne mondjak, volt már nálunk Hiller István is." Bartha Gábor azt is elárulta, hogy építenek a régi párttagokra: "Természetesen tudjuk, kik a baloldali érzelmű emberek a környezetünkben, őket, ha kell, megkeressük, hogy segítsenek."
Az MSZP olyannyira számon tartja a volt állampárt kádereit, hogy részükre mindenképp postázzák díjmentes Hírlevelüket, s elsőként őket keresik meg a választások idején kinevezett "utcafelelősök"; olyan is előfordult már, hogy névre címzett, "Tisztelt X. Y. elvtárs!" megszólítással induló levelet hozott számukra a postás. (Adatvédelem, hoppá!) A személyes kapcsolattartás előnyeire egyébként ráérzett a Fidesz is, amely lázas sietséggel próbálja kiépíteni szervezeteit a térségben. Honlapja szerint Borsodban 41 alapszervezetük van. Ezek tényleges taglétszáma azonban a jobboldaliaknál is hétpecsétes titok. Nem hivatalos helyi információk szerint azonban ezek a sejtek sem számlálnak egy-két főnél többet.
A választási részvételi arány tendenciózusan együtt mozog az országos átlaggal. (2002-ben Borsodban 69 százalék, Hevesben 73 százalék.) A helyi lakosokkal folytatott beszélgetéseink szertefoszlattak egy mítoszt is: nevezetesen azt, hogy az embereket nem érdekli a politika. Majdnem mindenki képben van többé-kevésbé, ismerik az aktuális szlogeneket - csak éppen egyre kevésbé hisznek bárkinek is. Ami aligha meglepő egy olyan térségben, ahol a rendszerváltozásból a többség hasznot még nem látott; mi több, a változások egyik kárvallottja. Az északkeleti országrész - mára megosztott - közvéleménye egyvalamiben azért egyetértésre szokott jutni: a két rossz közül arra kell szavazni, aki vélhetőleg kevesebb bajt okoz nekik. Legfeljebb a nézőpont más, hogy mi alapján rossz a rossz.
A politikai elit megítélésén az elnökválasztási procedúra tovább rontott. A megkérdezett helyiek - pártállástól függetlenül - bohóckodásnak, a hatalomért folyó kisstílű színjátéknak látták a voksolást. Szó szerint látták: ugyanis az otthon tartózkodó nyugdíjasok és munkanélküliek meglepően nagy része követte nyomon a televízió közvetítését az államfőválasztásról. Érdekes módon megerősödött a régióban viszonylag erősnek mondható munkáspárti szavazók hangja, akik rendszerkritikájuk újabb bizonyítékaként élték meg az eseményeket.
Még egy dologban teljes az egyetértés: bár Szilit lehet emberileg sajnálni, Sólyom Lászlót a posztra messze alkalmasabbnak látják az itteniek. Bár, mint mondták, az ő életük szempontjából édesmindegy, ki ül a Sándor-palotában.
Kovács Péter
Csapatjátékosok
A gimnáziumban még kézilabdáztak, ma már inkább fociznak. De nem csupán művelik a sportot, irányítják is. Páva Zsolt a helyi kosárlabdaéletben vállalt jelentős szerepet. Toller László a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségében viselt tisztségén túl a Pécsi MFC elnöke is. A baranyai aranylábúaknak ennek ellenére sem ment igazán jól az idén, amiért a polgármester személyesen kért elnézést a városi televízióban. Vigaszul a bajnokság utolsó fordulóiban ingyen engedték be a nézőket a lelátókra. És míg a helyi erők a Vasas, az UTE és az FTC játékosait kergették a pályán, a drukkerek vígan sütkérezhettek az engedély nélkül felhúzott villanyvilágítás fényében.
"Sajátos jellem" - ezekkel a szavakkal emlékezett meg Toller Lászlóról egy párttársa. Bár a pécsi politikus alighanem emlékezetes megnyilvánulásairól híresült el, mára "koptak e lelkes vagy dühös kirohanásokra ragadtató magatartásformák", "egyre inkább betartja a diplomáciai játékszabályokat", "egyre jobban el tudja magát adni". Ettől még maradt az a "vagabundus, konfrontációt szívesen és eredményesen vállaló" politikus, aki korábban volt, aki "kerek perec megmondja, nem köntör-falaz". "Közvetlen, megszólít, könnyen tegeződik, közel kerül", persze ez (politikai pártállástól függően) lehet szimpatikus vagy tűnhet akár tolakodónak is. "Bizalmi indexe, politikai tőkéje kétségkívül magas", egyértelműen "uralja a politikai életet" Pécsett és a megyében, helyben nincs versenyképes kihívója. "Mindent elvállal", a fent említetteken túl közel tucat munka- és időigényes funkciót visel: tagja például az alkotmányügyi bizottságnak, és ő a Megyei Jogú Városok Országos Szövetségének elnöke is. Mindez valóban igényelheti az általa önbevallott napi 14-16 órányi törődést. Országos ambícióiról szólva Toller László azt mondja, valószínűleg a fejfájára is ráírják majd: örökös belügyminiszter-jelölt. És lennének ugyan markáns elképzelései, főként az önkormányzatokkal kapcsolatban, mégis úgy látja, egyelőre nem kapná meg a tárcához az általa "elvárt mennyiségű autonómiát".
