Cigány-e vagy? - A kisebbségi törvény módosításáról

  • Bugyinszki György
  • 2005. június 23.

Belpol

Az MSZP, a Fidesz és az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) is az etnobiznisz végét reméli a jogszabály-változtatástól, amelyet a Német Kisebbségi Önkormányzat is üdvözölt. A kisebbségi és adatvédelmi ombudsmanok, valamint a Roma Polgárjogi Mozgalom vezetője szerint viszont az új törvény még rosszabb, mint az elődje volt.

Az MSZP, a Fidesz és az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) is az etnobiznisz végét reméli a jogszabály-változtatástól, amelyet a Német Kisebbségi Önkormányzat is üdvözölt. A kisebbségi és adatvédelmi ombudsmanok, valamint a Roma Polgárjogi Mozgalom vezetője szerint viszont az új törvény még rosszabb, mint az elődje volt.

Az 1993-as kisebbségi törvény, amely létrehozta a kisebbségi önkormányzatok intézményét, igencsak diszfunkcionálisra sikeredett. (Vannak, akik még a legitimitását is kétségbe vonják - lásd később.) Valóságos üzletággá vált ugyanis, hogy egyesek a voksolás előtt nem sokkal felfedezték önnön kisebbségi gyökereiket, és az anyagi haszon reményében elindultak a képviselőségért, adott esetben olyan körzetben, ahol a képviselni hivatott etnikum egyáltalán nem is él(t).

A közbeszéd "etnobizniszként" keresztelte el e jelenséget; mindnyájan emlékszünk az egykori kisgazda képviselő Lányi Zsoltra, aki kitartóan győzködte a nagyérdeműt arról, hogy ő tulajdonképpen mélyen, legbelül örmény. A megoldandó feladat tehát adott volt: garantálni kellett, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokon valóban csak a kisebbséghez tartozók voksolhassanak (hiszen eddig bárki bárkire szavazhatott), hisz mi-féle kisebbségi küldött az, akit nem a kisebbség tagjai delegálnak, továbbá, hogy a képviselőjelöltek ténylegesen kötődjenek valamely etnikumhoz. A most elfogadott kétharmados törvény mindkét problémára megadja a maga válaszát. További halogatásra nem is nagyon volt idő, hisz vészesen közelednek a 2006-os kisebbségi önkormányzati választások.

Az új törvény az eddiginél tisztább helyzetet teremt a képviselői jogállás és a kisebbségi önkormányzatok finanszírozása terén (gazdálkodási autonómia, rendezett bérviszonyok). Összeférhetetlenségi szabályokat fogalmaz meg, tartalmazza a vagyonnyilatkozat-tétel kötelezvényét, maximálja a képviselői bért. Kimondja továbbá, hogy a kisebbségi önkormányzatok képviselői szószólóként vagy akár szavazati joggal is részt vehetnek a települési és megyei közgyűlések munkájában, sőt mód nyílik megyei kisebbségi önkormányzatok felállítására is. (Mellesleg a szavazati joggal járó "kedvezményes mandátum" alkotmányjogilag nem kevéssé problematikus, mivel elvben minden delegáltat azonos módon kellene megválasztani.) Újabb biztosítékot jelent, hogy ha a kép-viselő egy éven keresztül nem látja el feladatát, mandátuma automati-kusan megszűnik. Eme technikai részleteknél jóval nagyobb vitát váltott ki a jelöltségre és a szavazati jogosultságra vonatkozó kitételrendszer. Ezután ugyanis csak bejegyzett kisebbségi szervezet állíthat jelöltet, akinek nyilatkoznia kell arról a jegyzőnek, hogy ismeri az adott etnikum kultúráját, nyelvét stb. (a magyar állampolgárság alapkövetelmény). E második kitételt alappal értékelhetjük látszatszigorításként, hisz a szabad identitásválasztás olyan alkotmányos alapelv, amelyet senki nem vonhat kétségbe; vagyis a jövőben is lehet "benyögésre" bárkiből bármi. Így látja Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman is. Kolompár Orbán, az OCÖ elnöke azzal biztatja az aggodalmaskodókat: egy majdan megalkotandó BM-rendelettel megoldható, hogy a jelölt tényleges kisebbségi mivoltáról a szóban forgó szubkultúrát jól ismerő kisebbségi szervezetek segítségével mondja ki a döntő szót a jegyző. (Könnyű belátni: e szisztéma újabb terepet adna a csalárd pénzmozgásoknak.) Mindez tökéletes példája annak, hogy a jó szándékú tenni akarás miként vezet jogállami abszurditások víziójához.

Ugyancsak visszás az a mód, ahogyan a választók "szűrését" végzi a törvény. Annak érdekében, hogy ne szavazhasson boldog-boldogtalan valamely minoritás dolgaiban, a választás előtt ezentúl regisztrálniuk kell magukat azoknak, akik részt kívánnak venni a kisebbségi képviselők megválasztásában. Magyarán arról kell nyilatkozniuk, hogy a hazánkban élő 13 nemzetiség valamelyikéhez tartoznak. Az ilyesfajta listázgatás okkal ébreszt sokakban rossz érzéseket, köztük Péterfalvi Attila adatvédelmi biztosban is, aki hiányolja a törvényből a névjegyzék titkosan kezelésére és megsemmisítésére vonatkozó garanciákat. Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Mozgalom elnöke és a Fővárosi Roma Önkormányzat elnökhelyettese - az ÖCO elnöke is volt egykoron -, továbbá a miniszterelnök romaügyi tanácsadója egyértelműbben fogalmazta meg kifogását: "A romák félnek Auschwitztól." (Amúgy szerinte sem szűnik meg az etnobiznisz e módosítások eredményeképp.) Kolompár úgy látja: ezek az adatok természetesen titkosak, és a választások után megsemmisítendők; elsősorban azért van szükség előzetes bejelentkezésre, hogy kiderüljön, hol kell egyáltalán kiírni a választást. A regisztráció ötletét Heinek Ottó, a Német Kisebbségi Önkormányzat vezetője is elfogadja.

Kaltenbach Jenő szerint szerencsésebb lett volna azt a korábbi verziót megtartani, mely szerint nem a jegyző, hanem a kisebbségi szervezetek vezettek volna ilyen nyilvántartást. Mindenesetre akár a bizalmatlanság, akár a pluszmacerától való ódzkodás miatt, az új rendszer a választási részvételt s így a legitimációt is bizonyosan csökkenti majd, hisz várhatóan közel sem regisztrálnak előre anynyian, mint akik eddig voksoltak a választás napján. Vagyis a "későn ébredő" tényleges kisebbségiek egy része menthetetlenül kirekesztődik a döntéshozatalból, hisz nem szavazhat a saját dolgában, ha aznap mégis úgy támadna kedve. Mindemellett ez az eljárás szellemiségével mintegy legitimálja az etnikai külön bánásmódot, ami egyesek szerint kifejezett célja is volt a törvényhozóknak - hogy a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikájukat utólag is hitelesítsék.

Kezdetben, 1993 előtt az volt a gond, hogy nincsen a kisebbségeknek képviselete Magyarországon. Majd az, hogy már van ugyan, de az nem mindig őket képviseli. Most pedig az, hogy ha garantálni akarjuk, hogy csak romák szavazhassanak roma önkormányzati választásokon, és a jelölt is minden kétséget kizáróan roma legyen - akkor igencsak sikamlós terepre érkezünk, úgy is, mint szabad identitásválasztás és etnikai listázás. Nagyon úgy tűnik, hogy ez az egész már az alapoknál el lett baltázva, és ahelyett, hogy toldozgatjuk-foldozgatjuk a jóvátehetetlent és a választási szabályozással bajlódnánk, gyökeresen újra kellene gondolni az etnikai kisebbségek - s létszámuknál fogva elsősorban a romák - politikai képviseletének ügyét. Különben maradnak a látszatképviseletek és az újabb és újabb, maga a struktúra által generált ellentmondások. Ezen az állásponton van Horváth Aladár is, aki szerint a kisebbségi önkormányzati rendszer egyszerűen nem vált be, hisz bő egy évtizede működnek Magyarországon roma önkormányzatok, a cigányság helyzete mégsem javult érezhetően. Meg kellene tehát szüntetni őket, éspedig két okból. Egyrészt idegen testek a magyar közigazgatási és politikai struktúrában, részben ezért nem is lehetnek elég hatékonyak, másrészt pedig a romakérdés elsősorban a szegénység kérdése, ami viszont össztársadalmi probléma, következésképpen nemzeti parlamentünk kompetenciája.

Az igazán hatékony politikai érdekképviseletet egy országgyű-lési választáson induló etnikai párt jelenthetné - de erre, úgy tűnik, egyelőre nem érett meg sem az idő, sem az érintettek igénye.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.