Cigány-e vagy? - A kisebbségi törvény módosításáról

  • Bugyinszki György
  • 2005. június 23.

Belpol

Az MSZP, a Fidesz és az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) is az etnobiznisz végét reméli a jogszabály-változtatástól, amelyet a Német Kisebbségi Önkormányzat is üdvözölt. A kisebbségi és adatvédelmi ombudsmanok, valamint a Roma Polgárjogi Mozgalom vezetője szerint viszont az új törvény még rosszabb, mint az elődje volt.

Az MSZP, a Fidesz és az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) is az etnobiznisz végét reméli a jogszabály-változtatástól, amelyet a Német Kisebbségi Önkormányzat is üdvözölt. A kisebbségi és adatvédelmi ombudsmanok, valamint a Roma Polgárjogi Mozgalom vezetője szerint viszont az új törvény még rosszabb, mint az elődje volt.

Az 1993-as kisebbségi törvény, amely létrehozta a kisebbségi önkormányzatok intézményét, igencsak diszfunkcionálisra sikeredett. (Vannak, akik még a legitimitását is kétségbe vonják - lásd később.) Valóságos üzletággá vált ugyanis, hogy egyesek a voksolás előtt nem sokkal felfedezték önnön kisebbségi gyökereiket, és az anyagi haszon reményében elindultak a képviselőségért, adott esetben olyan körzetben, ahol a képviselni hivatott etnikum egyáltalán nem is él(t).

A közbeszéd "etnobizniszként" keresztelte el e jelenséget; mindnyájan emlékszünk az egykori kisgazda képviselő Lányi Zsoltra, aki kitartóan győzködte a nagyérdeműt arról, hogy ő tulajdonképpen mélyen, legbelül örmény. A megoldandó feladat tehát adott volt: garantálni kellett, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokon valóban csak a kisebbséghez tartozók voksolhassanak (hiszen eddig bárki bárkire szavazhatott), hisz mi-féle kisebbségi küldött az, akit nem a kisebbség tagjai delegálnak, továbbá, hogy a képviselőjelöltek ténylegesen kötődjenek valamely etnikumhoz. A most elfogadott kétharmados törvény mindkét problémára megadja a maga válaszát. További halogatásra nem is nagyon volt idő, hisz vészesen közelednek a 2006-os kisebbségi önkormányzati választások.

Az új törvény az eddiginél tisztább helyzetet teremt a képviselői jogállás és a kisebbségi önkormányzatok finanszírozása terén (gazdálkodási autonómia, rendezett bérviszonyok). Összeférhetetlenségi szabályokat fogalmaz meg, tartalmazza a vagyonnyilatkozat-tétel kötelezvényét, maximálja a képviselői bért. Kimondja továbbá, hogy a kisebbségi önkormányzatok képviselői szószólóként vagy akár szavazati joggal is részt vehetnek a települési és megyei közgyűlések munkájában, sőt mód nyílik megyei kisebbségi önkormányzatok felállítására is. (Mellesleg a szavazati joggal járó "kedvezményes mandátum" alkotmányjogilag nem kevéssé problematikus, mivel elvben minden delegáltat azonos módon kellene megválasztani.) Újabb biztosítékot jelent, hogy ha a kép-viselő egy éven keresztül nem látja el feladatát, mandátuma automati-kusan megszűnik. Eme technikai részleteknél jóval nagyobb vitát váltott ki a jelöltségre és a szavazati jogosultságra vonatkozó kitételrendszer. Ezután ugyanis csak bejegyzett kisebbségi szervezet állíthat jelöltet, akinek nyilatkoznia kell arról a jegyzőnek, hogy ismeri az adott etnikum kultúráját, nyelvét stb. (a magyar állampolgárság alapkövetelmény). E második kitételt alappal értékelhetjük látszatszigorításként, hisz a szabad identitásválasztás olyan alkotmányos alapelv, amelyet senki nem vonhat kétségbe; vagyis a jövőben is lehet "benyögésre" bárkiből bármi. Így látja Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman is. Kolompár Orbán, az OCÖ elnöke azzal biztatja az aggodalmaskodókat: egy majdan megalkotandó BM-rendelettel megoldható, hogy a jelölt tényleges kisebbségi mivoltáról a szóban forgó szubkultúrát jól ismerő kisebbségi szervezetek segítségével mondja ki a döntő szót a jegyző. (Könnyű belátni: e szisztéma újabb terepet adna a csalárd pénzmozgásoknak.) Mindez tökéletes példája annak, hogy a jó szándékú tenni akarás miként vezet jogállami abszurditások víziójához.

Ugyancsak visszás az a mód, ahogyan a választók "szűrését" végzi a törvény. Annak érdekében, hogy ne szavazhasson boldog-boldogtalan valamely minoritás dolgaiban, a választás előtt ezentúl regisztrálniuk kell magukat azoknak, akik részt kívánnak venni a kisebbségi képviselők megválasztásában. Magyarán arról kell nyilatkozniuk, hogy a hazánkban élő 13 nemzetiség valamelyikéhez tartoznak. Az ilyesfajta listázgatás okkal ébreszt sokakban rossz érzéseket, köztük Péterfalvi Attila adatvédelmi biztosban is, aki hiányolja a törvényből a névjegyzék titkosan kezelésére és megsemmisítésére vonatkozó garanciákat. Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Mozgalom elnöke és a Fővárosi Roma Önkormányzat elnökhelyettese - az ÖCO elnöke is volt egykoron -, továbbá a miniszterelnök romaügyi tanácsadója egyértelműbben fogalmazta meg kifogását: "A romák félnek Auschwitztól." (Amúgy szerinte sem szűnik meg az etnobiznisz e módosítások eredményeképp.) Kolompár úgy látja: ezek az adatok természetesen titkosak, és a választások után megsemmisítendők; elsősorban azért van szükség előzetes bejelentkezésre, hogy kiderüljön, hol kell egyáltalán kiírni a választást. A regisztráció ötletét Heinek Ottó, a Német Kisebbségi Önkormányzat vezetője is elfogadja.

Kaltenbach Jenő szerint szerencsésebb lett volna azt a korábbi verziót megtartani, mely szerint nem a jegyző, hanem a kisebbségi szervezetek vezettek volna ilyen nyilvántartást. Mindenesetre akár a bizalmatlanság, akár a pluszmacerától való ódzkodás miatt, az új rendszer a választási részvételt s így a legitimációt is bizonyosan csökkenti majd, hisz várhatóan közel sem regisztrálnak előre anynyian, mint akik eddig voksoltak a választás napján. Vagyis a "későn ébredő" tényleges kisebbségiek egy része menthetetlenül kirekesztődik a döntéshozatalból, hisz nem szavazhat a saját dolgában, ha aznap mégis úgy támadna kedve. Mindemellett ez az eljárás szellemiségével mintegy legitimálja az etnikai külön bánásmódot, ami egyesek szerint kifejezett célja is volt a törvényhozóknak - hogy a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikájukat utólag is hitelesítsék.

Kezdetben, 1993 előtt az volt a gond, hogy nincsen a kisebbségeknek képviselete Magyarországon. Majd az, hogy már van ugyan, de az nem mindig őket képviseli. Most pedig az, hogy ha garantálni akarjuk, hogy csak romák szavazhassanak roma önkormányzati választásokon, és a jelölt is minden kétséget kizáróan roma legyen - akkor igencsak sikamlós terepre érkezünk, úgy is, mint szabad identitásválasztás és etnikai listázás. Nagyon úgy tűnik, hogy ez az egész már az alapoknál el lett baltázva, és ahelyett, hogy toldozgatjuk-foldozgatjuk a jóvátehetetlent és a választási szabályozással bajlódnánk, gyökeresen újra kellene gondolni az etnikai kisebbségek - s létszámuknál fogva elsősorban a romák - politikai képviseletének ügyét. Különben maradnak a látszatképviseletek és az újabb és újabb, maga a struktúra által generált ellentmondások. Ezen az állásponton van Horváth Aladár is, aki szerint a kisebbségi önkormányzati rendszer egyszerűen nem vált be, hisz bő egy évtizede működnek Magyarországon roma önkormányzatok, a cigányság helyzete mégsem javult érezhetően. Meg kellene tehát szüntetni őket, éspedig két okból. Egyrészt idegen testek a magyar közigazgatási és politikai struktúrában, részben ezért nem is lehetnek elég hatékonyak, másrészt pedig a romakérdés elsősorban a szegénység kérdése, ami viszont össztársadalmi probléma, következésképpen nemzeti parlamentünk kompetenciája.

Az igazán hatékony politikai érdekképviseletet egy országgyű-lési választáson induló etnikai párt jelenthetné - de erre, úgy tűnik, egyelőre nem érett meg sem az idő, sem az érintettek igénye.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.