Millenniumi harcostalálkozó: Fel, bárhová!

  • Szerbhorváth György
  • 2000. augusztus 17.

Belpol

Azt már megszoktuk, hogy az MVSZ körül mindig botrány van. A májusi tisztújító közgyűlés óta 12 elnökségi tag bojkottálja a munkát, követelve az új közgyűlés összehívását, bár állítólag az ausztráliai elnökségi tagot az ausztráliai szervezet kizárta a szervezetből, mert az "nem jogosult arra, hogy bojkottot hirdessen".
Azt már megszoktuk, hogy az MVSZ körül mindig botrány van. A májusi tisztújító közgyűlés óta 12 elnökségi tag bojkottálja a munkát, követelve az új közgyűlés összehívását, bár állítólag az ausztráliai elnökségi tagot az ausztráliai szervezet kizárta a szervezetből, mert az "nem jogosult arra, hogy bojkottot hirdessen".

Avilágtalálkozó központi gondolata szerint "történelmi kötelességünk a magyar katona becsületének helyreállítása", amiből logikusan az következne, hogy a közvélemény előtt a magyar katonának nincs becsülete. Ezt talán abból olvasták ki a szervezők, hogy a sorozási mutatók igen rosszak, a honvédség ramaty állapotban van, az egykori harcosok pedig se erkölcsileg, se anyagilag nincsenek megbecsülve. Ez utóbbiban biztosak is lehetünk, amennyiben a találkozó egyes résztvevőinek panaszkodását vesszük figyelembe.

Ha azonban azt nézzük, ki mindenki vállalta a fővédnökséget, már mindjárt más a helyzet: a kisgazda Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke, Fodor Lajos, a honvédség parancsnoka, Csáky Pál, a szlovák kormány tagja és Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke. Mint K. Horváth Andrástól, a Pro Libertate Alapítvány elnökétől, a találkozó főrendezőjétől megtudtuk, a Honvédelmi Minisztérium (HM) azonban csak annyi lét csöpögtetett, hogy az a kiadványok költségeinek a felét fedezte (a HM egyébként százmillió forintot különített el a millenniumra). Ennek ellenére a 68 társadalmi szervezet által szervezett program - szavalatokkal, koszorúzásokkal, előadásokkal, kirándulásokkal, beszélgetésekkel - rendben lezajlott, igaz, az egykori magyar királyi honvédség tagjai és az ´56-os harcosok a végére egyre inkább elpilledtek, megfogyatkozott az eredetileg többszázasnak mondott résztvevők tömege.

Jobbra átértékelés

Miközben kormányszinten úgy vélik, tavaly már vissza lett állítva a magyar katona becsülete, midőn Pákozd mellett újra eltemették a Don-kanyarból hazahozott ismeretlen magyar katonát (lásd: Holt erő, MaNcs, 1999. november 4.), a szervezők a világtalálkozó csúcspontjává a kenderesi kirándulást tették, ahol is megkoszorúzták a kormányzó kriptáját, egy hajdani tengerészkapitány pedig fortissimóban méltatta Horthy Miklós ragyogó tengerésztiszti képességeit.

Kérdésünkre, hogy miképpen kerülnek az ´56-os forradalmárok egy sorba a Horthy-hadsereggel, K. Horváth András úgy válaszolt: nem Horthyról, hanem a magyar királyi honvédhadseregről van szó, akik a hazát szolgálták. Márpedig "a haza egy, a haza mindenek fölött áll", emiatt nem szabad megengedni, hogy idegen érdeket szolgáló erők kerüljenek be a parlamentbe. K. Horváth szerint "a magyar katona becsületének visszaállítását kormányszinten kellett volna megvalósítani, de a kormányban, az államigazgatásban áttekinthetetlen múltú személyek ülnek, nemcsak most, hanem korábban is, az ´56-osoknak pedig semmiféle megbecsülésük sincs, sokuknak nincs mit enniük, nincs hol lakniuk". Mindebből pedig mi más is következhetne, mint hogy "rendet kell csinálni".

Hasonlóképpen vélekedett a pénteki események egyedül katonatiszti egyenruhába bújt résztvevője, Szlama Árpád ezredes is, aki ´56 után tizenöt évet ült börtönben, hogy aztán 1990-ben rehabilitálják. Szlama szerint nem azért ült ő ennyit börtönben, hogy most ez a kapitalista világ épüljön. Ávósok gyerekei ülnek a parlamentben, mondja, pitizünk az EU-nak, miközben a Nyugat védőbástyája voltunk, a NATO-ba meg egyenesen felesleges volt belépni, hiszen körös-körül sehol ellenség. Az ellenség inkább belül van, olvasom ki az ezredes kritikájából a honvédség (vissza)fejlesztését illetően: az MSZP százhatvanezres polgárőrsége és az SZDSZ által kézben tartott nyolcvanezernyi őrző-védő bármikor képes egy államcsíny végrehajtására. De ennek ellenére nem a szárazföldi erőket, hanem a légierőt fejlesztik, így Szlama ezredes. Az ´56-osokkal meg az a baj, hogy minden Nyugatról jövő forradalmár parancsnoknak adja ki magát. Minden téren rendet kell teremteni, mondja Szlama, ez pedig csakis az egyenruha becsületének visszaállításával történhetik meg.

A fővédnök Patrubány már óvatosabban értékelt lapunknak. Szerinte minden katona, aki parancsot teljesítve hal meg, hősi halott, amennyiben nem követett el emberiség elleni bűntettet. "Horthyval kapcsolatosan mára már megvan a történelmi távlat, hogy kritikailag elemezve megállapítsuk: egy országépítő erejű kormányzó volt, aki a teljesen szétzilált, életképtelen, csonka országból egy nemzeti büszkeségét visszanyerő országot alkotott. Igaz, a világháború alatt számtalan politikai hibát követett el."

Nyelvtani kérdések

Pénteken a Corvin közben koszorúzással kezdődik a nap. A szobor tövében egy egykori forradalmár élményeit meséli a húsztagú bajtársi közösségnek. Aztán busszal át a Sziklakápolnához, megilletődött emberek, csendes emlékezés az elesettekre. Az egyik részt vevő néni kinn csendesen jegyzi meg (véletlenül éppen mellettem): "Ha a fiatalok tudnák, mi az a haza." Miközben várjuk a buszt, parázs vita robban ki arról, ki az igazi ´56-os. Egyikük szerint az, aki kiöntötte a paradicsomlevet az üvegből, hogy Molotov-koktélra használja fel a flaskát. Egy másik szerint az a kritérium, mit csinált valaki október 23. és november 4. között, minden más érdektelen. A harmadik szerint nem csupán nyelvtani, hanem lényegi kérdés, hogy valaki ´56-os-e, vagy pedig csak ´56-os volt. Mert ez olyan, mint a ki a keresztény kérdése. A negyedik rászól az asszonyra: ne veszekedj, ne idegeskedj már ezen! Az ötödik, miközben az ötvenfokos buszban a Magyarok Háza felé tartunk, negyvenfokos pálinkával kínálgatja az egykori harcosokat, eredménnyel.

A Magyarok Házában a programigazgatótól újabb dózist kapunk, ezúttal szellemit: megtudjuk, minket nem lehet kiirtani, ami Nyugatról jön, az csőd, katasztrófa. Itt van például az, mondja Rajnai Miklós, hogy tudósok kiderítették, nem véletlen, hogy a kábítószer a diszkók környékén terjed a legjobban, mert bizonyos frekvenciatartományban épül ki csak igazán a függőség. Aztán szidja - úgy általában, ahogyan az szokás - a politikusokat, a kultuszminisztériumot, közös okoskodás következik arról, hogy a szociáldarwinizmus életveszélyes program. Aztán a főszervező közbeszól: most majd Pozsgay fog előadást tartani a nemzetstratégiától, "ettől padlóra fogtok kerülni". De előbb Patrubány köszönti az egybegyűlteket, meglobogtatja Uj Péter Népszabadság-beli cikkét, elhűlve hallgatjuk a hazafiasságról szóló ironikus, fölöttébb szemtelen tárcát, aztán kap egyet a nagytőke is, mely "bizalmi alapon globalizál". Patrubány végül ismerteti az MVSZ millenniumi ajándékát, a külhoni állampolgárság jogintézményéről szóló törvénytervezetet. Később lapunkat az elnök készségesen tájékoztatja az ügyről: szó sincs arról, hogy ez újabb konfrontálódást jelentene a kormányzattal, amely csupán egyes, törvényben meghatározott kedvezményeket akar nyújtani a határon túliaknak; ez a tervezet már egy újabb lépést jelent. Kitérünk a jelenlegi helyzetre is: ha az MVSZ-t bojkottáló elnökségi tagok minden héten botrányt kavarnak, úgy reális a veszély, hogy a szervezet költségvetési támogatás nélkül marad, s így esetleg megszűnik, de ők inkább munkával bizonyítanak per pillanat.

Később jő egy HM-képviselő, a sajtó újfent megkapja a magáét, ketten viszont már kitüntetést kapnak. Patrubány elköszön, sietve távozik, még mielőtt Pozsgay Imre kijelölné a nemzet és stratégia csapásirányát (kettejük konfliktusáról lásd keretes írásunkat).

Szerbhorváth György

A szent sem szent, ha nem fizet

Mint Pozsgay Imre lapunknak elmondta, nyilvánvaló: személyével függ össze a legújabb MVSZ-beli konfliktus oka (Pozsgay a bojkottáló elnökségi tagok közé tartozik). Az általa alapított alapítvány, mely a Szent László Akadémiát működteti - s az MVSZ tagszervezeteként működve kapott irodákat a világszövetségtől -, éppen akkor törlesztette adósságát, amikor Patrubányék felmondták a szerződést. Pedig eddig is a kései fizetés volt a gyakorlat. "Hogy maradunk-e, attól függ, miként működik tovább az MVSZ. Ha minden marad a régiben, megfontoljuk, kilépjünk-e, ahogyan ezt olyan nagy hagyományú szervezetek már meg is tették, mint az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, amely egyik alapítója volt az MVSZ-nek. Ez döbbenetes volt számomra" - mondta Pozsgay.

Patrubány Miklós a Narancsnak cáfolta, hogy itt valaminő személyes bosszúról lenne szó. "Pozsgayval szolid a viszonyom, tisztelem rendszerváltó tevékenységét, de itt egy egyszerű formai dologról, egy jutányos szerződésről van szó, ami az MVSZ-támogatás egy részét képezi. Nem piaci áron kapták meg az irodahelyiségeket, és több hónapos hátralékuk maradt a bérlet, a telefon kapcsán. Semmi érdeklődést nem tanúsítottak, a megkeresésemre se válaszoltak, a kft. szabadon járt el, amikor felmondta a szerződést. De ez nem jelenti azt, hogy az MVSZ korlátozná a programokat, a támogatásokat."

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.