Egyetlen nappali tagozatos szakot tudott indítani a Debreceni Egyetem siófoki kampusza

Kis-Magyarország

A jelentkezők tömege elmaradt, a meghirdetett huszonöt szak közül csak nyolcat sikerült indítani, ebből hét levelező. Sem gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnököket, sem programtervező informatikusokat, sem adattudósokat, sem egészségügyi menedzsereket, sem gyógyszerfejlesztési kutatás-menedzsereket nem fognak képezni mostanában a Balaton-parti városban. Egyelőre tehát nem látszik megvalósulni az az elképzelés, hogy szezonon kívül nyüzsgő diákváros legyen Siófokból.

Mint korábban beszámoltunk róla, Siófok és a Debreceni Egyetem között létrejött megállapodás szerint az egyetem 15 évre megkapja a város legpatinásabb épületét, a közvetlenül a kikötőnél álló volt Sió és Hullám szállót, cserébe egymilliárd forint értékben felújításokat végez. Az oktatási tömbből, étteremből és szállodai szárnyból álló épületegyüttesben az egyezség értelmében az oktatással nem lefedett szabad kapacitásokat harmadik félnek szabadon, az önkormányzat további beleegyezése nélkül saját hasznára értékesítheti az egyetem. Úgy tűnik, szabad kapacitás bőven lesz. Nem véletlen, hogy sokan sejtettek ingatlanbizniszt a megállapodás mögött.

Csak turizmus-vendéglátás szakot sikerült nappalin indítani ugyanis. Levelezőn tanulhatnak a hallgatók roma nemzetiségi óvódapedagógusnak, ápolónak, rekreáció és életmód szakembernek, valamint infekciókontroll mesterszakon. A létszámról még nem közöltek statisztikát, de mivel ezek állami képzések, kevés az esély, hogy nagylétszámú évfolyamok lennének. A korábbi retorikához képest visszafogottan köszöntötte a hallgatókat közösségi oldalán a siófoki kampusz, hallgatói létszámot nem közölt. „Ha most nem sikerült, ne csüggedj, pótfelvételin még sikerülhet!” – írták. A jelentkezések számából ítélve ősztől nem fog berobbanni a hallgatói kereslet a siófoki albérletek iránt. Mert az egyetem úgynevezett kollégiumi (szállodai) része még nincs készen.

Már februárban tudni lehetett, hogy döcögősen indul az egyetemi élet. Tavaly december közepén kezdődött meg a felvételi időszak, ám a Debreceni Egyetem csak néhány nappal a jelentkezési határidő lejárta előtt tette közzé, hogy milyen képzéseket hirdet meg a siófoki kampuszon. Február 4-én tartottak nagyszabású expót a Kálmán Imre Kulturális Központban, ahol a hivatalos fotók szerint „óriási volt az érdeklődés”. Ehhez képest amikor mi délután kettőkor, tehát olyan időben mentünk, amikor a helyi középiskolások tanítási időn kívül, szabadidejükben, szabad akaratukból nézhették volna meg a kínálatot, érdeklődésnek nyomát sem találtuk.

Időközben Lengyel Róbert független polgármester is beszállt az egyetem intenzív népszerűsítésébe, hangsúlyozva, hogy több mint négyszáz jelentkező volt. Ebbe beletartoznak azok is, akik nem első helyen jelölték meg az intézményt, de ez az információ nem volt hangsúlyos. Így alakult ki a jelen helyzet az egy, azaz egy nappali tagozatos turizmus-vendéglátás szakos képzéssel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.