Kutyával kirándulni nagyon jó, talán kicsit könnyebb, tervezhetőbb, mint kisgyerekkel, aki mindig szomjas, éhes, unja, fáradt, pisilnie kell, és az összes gallyat, csigát, követ haza akarja vinni – a gyerekkel már túl vagyunk mindezeken. A kutya másfajta kihívást jelent, és ahhoz, hogy igazán kellemes legyen egy kutyás túra, érdemes pár dologgal készülni, tervezni, egyéb dolgokat pedig tudomásul venni.
Logisztika
Valamiért Sátoraljaújhelyt választottam kiindulásnak, nem volt ennek különösebb oka. Az Intercity közvetlenül odavisz, tehát az utazás egyszerű és kényelmes, a kocsik klímásak, ha működik a klíma – a Hernád IC Miskolcon kettéágazik, a klímás, termes kocsik mennek Sátoraljaújhelyre, a fülkés klímátlanok Kassára. Kutyát húsz kiló alatt lehet már pórázon vezetve is vinni, nemcsak kenelben, ez mindenképp megkönnyíti az utazást. Ha vándortúrát tervezünk, nincs sok értelme autóval menni, illetve külön feladat és tervezés, hogy ez esetben hol hagyjuk az autót. Célszerű a végcél közelében letenni és utána a kiinduló állomásra átbumlizni, ha mégis ez a döntés születik.
Eredetileg azzal számoltam, hogy Sátoraljaúhelyről csillagtúrákat fogunk majd tenni, de végül elvetettem; maradt a vándorlás, vagyis reggel indulunk hátizsákkal, és minden este máshol szállunk meg. Az útvonal pedig Sátoraljaújhely-Sárospatak-Újhuta-Arka-Encs, nagyjából a kéken, de nem ez volt a fő szempont. Egy-két kötelező látnivalót leszámítva – függőhíd, Megyer-hegyi tengerszem – az útvonalat az határozta meg, hogy mennyit tudunk és mennyit érdemes menni egy nap, illetve ebben az intervallumban találok-e kutyabarát szállást.
Napi 20 kilométer körüli táv volt a terv, ennél sokkal többet nem akartam, hiszen nyár van, négynapi cuccot viszek a hátamon, nem a megszakadás volt a cél. Kisebb-nagyobb kitérőkkel a négy napra így 20-15-20-13 kilométer volt belőve, a valóságban ez 26-16-22-21 lett a szándékolt és kényszerű kitérők miatt. Azért is érdemes kicsit konzervatívabban számolni a távval, mert a gyakorlat mindig azt mutatja, hogy hosszabb simán lehet a napi menet, kevesebb aligha.
A szállásokat végig lefoglaltam, a vásárlást letudtam a két nagyobb városban, meg útközben egy kis élelmiszerboltban. Ez, vagyis a vásárlás és vízbeszerzés külön tervezést igényelhet, ha a vándortúra csak kistelepüléseket érint, mert könnyen lehet, hogy nem találunk semmit. Mint én Károlyfalván, ahol a Vegyesbolt nevű buszmegálló csak valami negyven évvel ezelőtti állapotra utalhat, mert a boltnak az írmagja is eltűnt, cserébe a két nyomoskútból se jött víz. Általában jó támpont a temető, ott mindig van vízcsap, de végső esetben a falubeliektől is lehet vizet kérni. A boltokat előre meg kell keresni, nehezítés, hogy nincs mindegyik fenn a Google-térképen, a turistaappok azonban jelzik.
Újratervezés
Nem lehet mindent takkra összerakni. Mert zárva lesz, mert otthon hagytuk, váratlan akadályokba ütközünk. Az egyik akadály ezen a tájon a térerő. A Majkát faképnél hagyó társaság például kiterjedt területeken nem szolgáltat, órákon, kilométereken át nincs semmi. Ez kellemetlen, mert nem tudjuk felhívni a szállásadót, hogy megjöttünk, nem tudjuk használni a webes térképalkalmazásokat. Előbbire nincs jó megoldás, valami csak lesz, jobb azért belelazulni, kint biztos nem maradunk.
A térképes problémára érdemes komolyabban készülni. Én a Mapy alkalmazást szoktam használni, minden ösvény rajta van – mondjuk a nemrégiben átadott függőhíd valamiért nincs rajta –, ezek mellett a boltok, főbb látnivalók, buszmegállók, kocsmák is. Ha van térerő, nem kell ennél jobb, útvonalat is tervez, navigál, bár én azt sosem használom, követem magamat, a kis kék pöttyöt és kész.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
