Ozzy, akit először Johnnak neveztek el

Zene

Elsősorban a bulvársajtónak köszönhető, hogy az elmúlt harminc évben Ozzy Osbourne nevét Magyarországon is szinte mindenki ismerte – azok is, akik életükben nem voltak rockkoncerten. A hetvenes évek elején azonban hiába jutott a Black Sabbath elég hamar a csúcsra, a magyar sajtó nem vett róla tudomást.

A hatvanas évek popkulturális eseményeit a hatalmas tömegigény ellenére is legfeljebb kiskanállal adagolta a hazai sajtó, ráadásul meglehetős fáziskéséssel. Mindennél többet mond, hogy beatlemania alapművét az 1964-es A Hard Day’ Nightot Egy nehéz nap éjszakája címmel 1968-ban vetítették először Magyarországon – amikor Lennonék már nem koncerteztek, és legszívesebben letagadták volna azokat frizurákat és öltönyöket, amelyekben négy évvel korábban bohóckodtak. Angolszász könnyűzenei híreket (pozitív kicsengéssel) csak a Magyar Ifjúság, az Ifjúsági Magazin és a Világ Ifjúsága című lapok közöltek legfeljebb két-három oldalon.  A magyar fiatalok „naprakész” információkhoz leginkább a hazai zenekarok révén jutottak, melyeknek elszánt tagjai fülüket a rádiókészülékekre tapasztva a Radio Luxembourg vagy Szabad Európa adásaiból próbálták lekoppintani az aktuális slágereket, hogy már másnap játszhassák valamelyik klubban. Egy-egy külföldi előadó vagy zenekar itthoni sikere gyakran annak volt köszönhető, hogy valakinek a kedvenceivé váltak. A hőskorban az Illés a Beatleshez, az Omega a Rolling Stoneshoz volt köthető, míg Radics Béla Jimi Hendrixbe szerelmesedett bele; valószínű, hogy nélküle a gitáros zseni nevét (és nem a zenéjét) csak 1970-ben bekövetkezett halála után ismerhette volna meg a magyar közönség – akkor is legfeljebb rövid nekrológ formájában.

Ennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a Black Sabbath berobbanása az 1970-es évek elején nem igazán érte el az akkoriban formálódó magyar popsajtó ingerküszöbét. A rádióban nem lehetett őket hallgatni, az újságokban csak elvétve írtak róluk, ha egyáltalán. Az Arcanum találatai alapján 1969-1977 között – vagyis a zenekar legfontosabb időszakában – a Black Sabbath „kifejezés” legfeljebb tizenöt alkalommal fordult elő a magyar (és a határon túli magyar) sajtóban, de ezekből is semmi nem tudhattunk meg az együttesről, Ozzy Osbourne (és a többiek) nevét egyszer sem írták le.

Elsőként 1970 novemberében szerepelt magyar újságban a Black Sabbath. Egy angol hangszerkereskedő, Andrew Terry tesz említést róluk, akit a Budapesti Nemzetközi Vásáron talált meg a Pest Megyei Hírlap riportere. Terry abban a reményben érkezett Budapestre, hogy gitárerősítőket adjon el, és hegedűket vásároljon. A vásár színes forgatagában bóklászó riporter búcsúkérdése így hangzott: „Ön fiatal ember, mi a véleménye az angol popzenéről?” – mire Terry: „ Kedvencem a Beatles, a Herman’s Hermits. Az újak közül – ezek Magyarországon még ismeretlenek – szeretem, és természetesen cégemmel együtt patronálom John Hiseman’s Colosseum, Idle Race, Black Sabbath, Trapeze, Xhol Caravan (NSZK) együtteseket.”

Az viszont csak a Bukarestben megjelenő A Hét című lap 1971. január 8-án megjelenő számából volt tudható, hogy a Black Sabbath hard-rockot játszik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.