Tavaly ősszel kilátogattam a könyvhétre a Millenáris parkba. Egy Ray-Ban napszemüveges, jómódú fiatalember az egyik kiülős helyen, kávézás közben a Magyar Narancsot olvasta. Megörültem, hiszen manapság mégis több okostelefont nyomkodó embert látni, mint olyan arcot, aki nyomtatott hetilap mögé bújik. Aztán eszembe jutott, min dolgoztam azon a héten az újságnak.
Egy-két nappal korábban Nógrád megyében jártam Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök jóvoltából, hogy megtekintsek két hátrányos helyzetű települést és az ott zajló szociális munkát. Ez volt az első ilyen riportom, amit aztán több másik követett az év végén és idén. Mindenesetre mellbevágó élmény volt a harmadik világbeli állapotokkal szembesülni. Nézve a kávét szürcsölgető, Narancsot olvasó férfit, rájöttem, hogy nekünk, e témák iránt érdeklődő újságíróknak, mekkora szakadékot kell átugranunk, hogy az egymástól távol eső társadalmi csoportokat legalább a tájékoztatás eszközével közelítsük.
A szegénység nem csak a hazai cigányságot érinti, de kétségtelen, hogy az ország legnagyobb kisebbségének jelentős része halmozottan hátrányos helyzetű. Ám rengeteg tévhit is kering velük kapcsolatban. Tévedés az is, hogy ha bemész egy telepre, pillanatok alatt leszakítják rólad a ruhát és elevenen felfalnak.
Én magánéleti okokból kezdtem el érdeklődni a cigány történelem, irodalom és közélet iránt; az elmúlt két évben ezek a témák határozták meg az olvasmányaimat is.
Ebben az országban még soha senkit nem vetettek meg annyira, mint őket, miközben egy rendkívül hányattatott sorsú, ám legalább annyira színes kultúrával rendelkező nemzetiségről van szó. Bizonyosan többet érdemelnek annál, mint amit a többségi társadalomtól kapnak.
Ezért állítottam össze ezt a szép- és tényirodalmi kötetekből álló listát, amelyeken keresztül talán jobban megérthetők a közösségüket érő megpróbáltatások, mindennapi kihívásaik, és így a döntéseik is.
Kele Fodor Ákos: Honti hantok
A 2024-es év egyik legfontosabb köteteként tartják számon a Tea Kiadó főszerkesztőjének kötetét, amelyben több év elhivatott kutatómunkája nyugszik, és az 1782-es juszticmord eseményeit dolgozza fel. Nem egyszerű olvasmány, jó néhány hétbe telt, mire átrágtam magam a több mint hatszáz oldalon. A könyv rávilágít arra, hogy a porajmos (roma holokauszt) és a 2008–2009-es, romák ellen elkövetett sorozatgyilkosságok előtt is olyan mértékű előítéletek éltek a cigánysággal szemben, amelyek tömeges kivégzésekhez vezettek. Több évszázados kirekesztés elszenvedői voltak, miközben az elkülönülten élő cigány közösségek bizonyos mesterségek – teknővájás, üstfoltozás, kosárfonás, lótartás – területén szerzett szaktudására a többségi társadalom is számított.
A per egyszerű lopásvád alapján indult, ám a kínvallatások nyomán a gyanúsítottak olyan vallomásokat tettek, amelyekben gyilkosságokat és kannibalizmust ismertek be. Ennek következményeként 41 kivégzést hajtottak végre, és 64 gyermek maradt árván – miközben a gyilkosságokra és a kannibalizmusra vonatkozó állításokat semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá. A szerző nemcsak elemzi a per lefolyását, a korábbi kutatások tévedéseit és a hazai cigánysággal kapcsolatos saját tapasztalatait, hanem a hivatalos adatokon alapuló történetet regényes formában tárja az olvasó elé – beleértve a korhű kivégzési módok (akasztás, kerékbetörés) részletes leírását is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
