étel, hordó

Vöröskő

  • kertész lesek
  • 2015. augusztus 28.

Ételhordó

Végy egy nagymamát! Az almatortához!

Méltatlanul mellőzik a vörös homokkövet a Balaton északi partja szimbólumainak sorában, pedig a földtörténet perm időszakában képződő, „jellegzetes, többnyire fakó lilásvörös-barnásvörös” színű kőzettel sokkal előbb kezdtek el foglalkozni az itteniek (gondoljunk csak a 13. században épült felsőörsi templom romjaira), mint szobáztatással vagy biciklikölcsönzéssel. Noha a balatonalmádi értéktárban (vagyis a hungarikumpiramis legalsó szintjén) befigyel a vöröskő-bányászat és kőfaragás, azért nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, ez a nyersanyag sokkal többet érdemelne.

false

Szerény elégtétel, hogy a 71-es út mentén, Káptalanfüred határában Vöröskőnek nevezik azt az ún. üdülőközpontot, ami nemcsak szállást, de utcáról is igénybe vehető éttermi szolgáltatást is kínál. Meg csodálatos kilátást a Balatonra, és ennek tükrében meg se kottyan a kétemeletnyi lépcsőzés a negyvenfokos melegben. Különben is, mit akarunk, mozgólépcsőt?

A teraszról valóban tökéletes panoráma tárul elénk, de mintha az időgépet is bekapcsolták volna. A műbőr borítós, sörcímeres étlap nemcsak küllemében, de tartalmában is a kilencvenes évek elejét idézi, leszámítva az árakat, bár azok sem szabadultak el túlságosan. S ebben a séf fantáziájára emlékeztetnek.

A leveseknél odaírták, hogy „mekkora”, így rögtön két tányért kérünk a hétdecis (!) balatoni halászléhez (1620 Ft), mert mást is szeretnénk megkóstolni utána. Bár többször hallottuk, hogy azt a halászlevet, amit „balatoni” jelzővel illetnek, nyugodtan hívhatnák pocsolyának is, ám ez a bográcsos kiszerelésű „kétszemélyes” jócskán rácáfol erre. A lé kellemesen erős, a hús szinte krémes, ráadásul ikrával is telerakták. Azért külön pont jár, hogy végre nem valami gyanús eredetű szikkadt vackot, hanem friss fehér kenyeret adnak mellé.

Aztán veszünk egy nagy levegőt, és kérünk egy rántott sajtot (1290 Ft). Csodálatos módon nem folyik, és nem is égeti nyelvünket a beltartalom, úgyhogy egy rossz szavunk sincs. Végül az aszalt szilvával töltött rántott pulykamell (1580 Ft) az igazán rossz ötlet. A sajttal ellentétben itt elsózták a panírt, a hús meg túl kemény. Ha nem lenne benne szilva, azt gondolnánk, nem a baromfiudvarról, hanem a cipészkellék-ellátóból származik. Ellenben a hagymás tört burgonya (420 Ft) tökéletes.

Az almatorta fahéjöntettel (850 Ft) viszont olyan házi finomság, melynek receptje valószínűleg így kezdődik: „Végy egy nagymamát!”

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.