Méltatlanul mellőzik a vörös homokkövet a Balaton északi partja szimbólumainak sorában, pedig a földtörténet perm időszakában képződő, „jellegzetes, többnyire fakó lilásvörös-barnásvörös” színű kőzettel sokkal előbb kezdtek el foglalkozni az itteniek (gondoljunk csak a 13. században épült felsőörsi templom romjaira), mint szobáztatással vagy biciklikölcsönzéssel. Noha a balatonalmádi értéktárban (vagyis a hungarikumpiramis legalsó szintjén) befigyel a vöröskő-bányászat és kőfaragás, azért nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, ez a nyersanyag sokkal többet érdemelne.
| ||
Szerény elégtétel, hogy a 71-es út mentén, Káptalanfüred határában Vöröskőnek nevezik azt az ún. üdülőközpontot, ami nemcsak szállást, de utcáról is igénybe vehető éttermi szolgáltatást is kínál. Meg csodálatos kilátást a Balatonra, és ennek tükrében meg se kottyan a kétemeletnyi lépcsőzés a negyvenfokos melegben. Különben is, mit akarunk, mozgólépcsőt?
A teraszról valóban tökéletes panoráma tárul elénk, de mintha az időgépet is bekapcsolták volna. A műbőr borítós, sörcímeres étlap nemcsak küllemében, de tartalmában is a kilencvenes évek elejét idézi, leszámítva az árakat, bár azok sem szabadultak el túlságosan. S ebben a séf fantáziájára emlékeztetnek.
A leveseknél odaírták, hogy „mekkora”, így rögtön két tányért kérünk a hétdecis (!) balatoni halászléhez (1620 Ft), mert mást is szeretnénk megkóstolni utána. Bár többször hallottuk, hogy azt a halászlevet, amit „balatoni” jelzővel illetnek, nyugodtan hívhatnák pocsolyának is, ám ez a bográcsos kiszerelésű „kétszemélyes” jócskán rácáfol erre. A lé kellemesen erős, a hús szinte krémes, ráadásul ikrával is telerakták. Azért külön pont jár, hogy végre nem valami gyanús eredetű szikkadt vackot, hanem friss fehér kenyeret adnak mellé.
Aztán veszünk egy nagy levegőt, és kérünk egy rántott sajtot (1290 Ft). Csodálatos módon nem folyik, és nem is égeti nyelvünket a beltartalom, úgyhogy egy rossz szavunk sincs. Végül az aszalt szilvával töltött rántott pulykamell (1580 Ft) az igazán rossz ötlet. A sajttal ellentétben itt elsózták a panírt, a hús meg túl kemény. Ha nem lenne benne szilva, azt gondolnánk, nem a baromfiudvarról, hanem a cipészkellék-ellátóból származik. Ellenben a hagymás tört burgonya (420 Ft) tökéletes.
Az almatorta fahéjöntettel (850 Ft) viszont olyan házi finomság, melynek receptje valószínűleg így kezdődik: „Végy egy nagymamát!”
