A gyorsbüfé nem születik, hanem a semmiből bújik elő, és egyszer csak ugyanúgy eltűnik a föld színéről. Ehhez képest megkülönböztetett figyelemmel kísértük a Petőfi Sándor utcában, a Pilvax köz sarkára épülő bejzlit, mert csak nem akart megnyílni, pedig pofára már április tájékán késznek látszott. Lassan arra gondoltunk, hogy a cucc hátterében valami ingatlanpanama állhat (mégiscsak az V. kerületben vagyunk), ám mire felbéreltünk volna egy oknyomozót, valahonnan csak előkerült az „open” tábla. Ugyanakkor világossá vált az is, hogy minden látszat ellenére nem gyorsbüfével van dolgunk.
Noha a kajáspult (a krómozott rudakkal, tálcahegyekkel stb.) uralja a szerény, de ízléssel berendezett egyetlen helyiséget, és a dekoráció java is ételes képekből áll, egyetlen fogás sem kelleti magát a hőálló üveg mögött. Grillcsirke-melegítő lámpák sem világítanak. Igazából nem is pult ez, hanem konyha, csak a mögöttes történésekből nem sokat látni.
| ||
Kiszolgálás is van. Angolul (vagy mutogatva) értethetjük meg magunkat a mindig mosolygó és sűrűn hajladozó ázsiai asszonnyal.
Elsőként a kung shae nam pla nevű előételt próbáljuk ki (2250 Ft), nyers rákot ígér csípős szósszal, fokhagymával és káposztával. Azt ugyan nem tudjuk eldönteni, hogy a rák valóban nyers-e vagy főtt, ám annyi szent, hogy ilyet még soha nem ettünk. Nyilvánvaló lehetetlenség, mégis olyan frissnek érezzük, mintha valami tengerparti halászfaluban tanyáznánk, de ha párhuzamba kéne állítanunk valami európaival, akkor a csehek hagymás-ecetes szafaládéja, az utopenec ugrana be elsőre.
A tom yum kungról (csilis, kókusztejes gombaleves rákkal – 850 Ft) meg az, hogy nem beugratás: kánikulában nincs jobb egy baromi csípős, forró levesnél. Igaz, az első falatok után majd’ meghalunk, ám ahogy haladunk előre, egyre inkább előjönnek a fantasztikus ízek (merthogy nem csak csíp), a legvégén pedig a regenerálódás, felfrissülés, újjászületés, ahogy tetszik.
Főételként kang keaw want kérünk csirkével (zöld curry, kókusztej, cukkini, bambuszrügy kombináció választott hússal – 1850 Ft), ami viszont jól ellensúlyozza a leves vulkáni hatásait. A kókusztej és a zöld curry remekül egészítik ki egymást, bár a legnagyobb meglepés maga a csirke, szinte elolvad a szánkban.
Nem úgy, mint a kai man kai tod (1550 Ft), ami a csirke rántott (vagy ahogy a kínai büfékben mondják, „illatos-omlós”) változata. Ez jóval fáradtabbnak tűnik, bár még így is több hosszt ráver a kínai rokonra. Nem beszélve a mellé adott gyömbéres rizsről, ami önálló fogásként sem vallana szégyent.
