Kedves Olvasónk,
Magyarország sorsdöntő választás előtt áll. Nekünk, a Magyar Narancsnak kötelességünk, hogy a legjobb tudásunk szerint beszámoljunk az odáig vezető útról, a kampány eseményeiről, azokról az emberekről és szervezetekről, amelyek részt vesznek a hazánk kormányzásáért folyó egyenlőtlen küzdelemben. Mi ezzel tudunk hozzájárulni a szavazói döntések és a választás tisztaságának a megőrzéséhez. Azt tesszük, ami újságíróként a dolgunk, és ezzel a demokráciát is védjük.
Éppen ezért ezek a cikkeink – a többi cikkünktől eltérően – szabadon hozzáférhetők. A Narancs ezzel közfeladatot lát el – de közfinanszírozás nélkül. Miközben a választás törvénytelen és manipulatív befolyásolására közpénzmilliárdokat költ a hatalom, mi továbbra is csak az előfizetőinkre és a támogatóinkra számíthatunk.
Ez a cikk díjmentesen olvasható. De ha Ön megteheti, kérjük, fizessen elő a Narancsra, vagy küldjön nekünk támogatást. Azért, hogy elvégezhessük a munkánkat, és hogy azok is olvashassák ezeket a cikkeinket, akik az előfizetést nem engedhetik meg maguknak.
Köszönjük!
A Magyar Narancs csapata
A Komárom-Esztergom megye 2. választókerületében található Bajót két eset miatt is bekerült az országos nyilvánosságba. Januárban, a legnagyobb téli hidegben, Tóth Zoltán polgármester elhatárolódott az ingyenes tűzifaosztástól, ugyanis úgy ítélte meg, a kedvezményezettek között sokan valójában nem is rászorulók. Az eset háttere, hogy a kormányzati intézkedésről csak lassan érkeztek információk, miközben a községben elkezdték összegyűjteni azok listáját, akik az érintetti kör tagjai lehetnek. Ám ezzel párhuzamosan a Magyarországi Romák Országos Önkormányzata is tűzifaosztást szervezett Bajóton – csakhogy a helyi cigány képviselők erről nem értesítették a hivatalt. A két dolog keveredett össze, és „jelentkeztek emberek, akikről csak saját maguk gondolják úgy, hogy rászorulók”, ezért döntött a képviselő-testület az elhatárolódás mellett. Nem sokkal később a részletek tisztázódtak.
De ez még semmi ahhoz képest, ami pár nappal ezután történt: a helyi roma nemzetiségi önkormányzat elnöke, Kovács János azt mondta, ha Magyar Péter Bajótra látogat, akkor lefejezi. Megnyilvánulása végigsöpört a médián, Tóth kénytelen volt ettől is elhatárolódni, Kovács pedig a felháborodást követően lemondott tisztségéről.
Stabil település
Hétágra süt a nap, amikor a dimbes-dombos, mintegy 1600 fős Bajótra látogatunk. Tóth Zoltán a hivatalában fogad bennünket. Szerinte Kovács „nem a legélesebb kés a fiókban”, egyszerű, vidéki roma gyerek, aki jószándéktól vezérelve cselekszik, de fenyegetésével túl ment minden határon. Az indulatokat az váltotta ki, hogy Radnai Márk, a Tisza Párt képviselőjelöltje a településen járt, és borsodi romák is jöttek vele, ami miatt nehezteltek a helyi cigányok. De Kovács megnyilvánulásával helyieket is megsértett, ezért nem volt kérdés, hogy távoznia kell az elnöki pozícióból.
Tóth Zoltán több mint húsz éve polgármester; állítása szerint a lakosság mintegy tíz százaléka roma, és a „magyarok” között is vannak lecsúszottak, de csak két utca végében van szegregátum. Egyébként Bajót stabil; aki akar, tud boldogulni. A környező ipar, Nyergesújfalu, Dorog, Esztergom, Tata, Tatabánya felszívja a munkaerőt, jelenleg két közfoglalkoztatottja van a hivatalnak. Húsz év alatt épült Bajóton orvosi rendelő, iskola, művelődési ház, sportöltöző, piac-, játszó-, rendezvénytér, buszforduló, kerékpárút. Leburkolták az összes utcát.
Egy terület van, ahol mindenképpen változtatnia kell egy új kormánynak: az újraelosztás rendszere hibás, nem minden település részesül arányosan ugyanakkora adóbevételből. Bajóton a környezet gyönyörű, rekreációs szempontból remek a község, de cégeket nem lehet idetelepíteni; egy kis iparterületük van, ami évi pár tízmillió forintot hoz. A kommunális adó is alig éri el az évi 5,5 millió forintot. Saját bevételből kell költeni a működésre, így viszont nem tudnak fejleszteni.
„Régen volt egy mutató, ami a település adóerőképességét mérte: ahová kevés jutott, oda adtak pluszban, ahol pedig sok volt, onnan elvontak. Nyergesújfalu három kilométerre található, és négyszer annyian lakják, mint Bajótot. Ehhez képes 9 milliárdból gazdálkodik, amíg mi 300 millióból”. Erre találták ki a – sokak által kifogásolt – szolidaritási hozzájárulást, ám Tóth szerint járásonként 500 millió forint használható fel ebből a keretből, ami nem nagy összeg, és inkább olyan fejlesztéseket valósítanak meg belőle, melyek a térségre hatnak, így célzottan a települések számára kevésbé hatékony.
„Nincs elég pénz a hazai és az uniós rendszerben, ami az iparban is érezhető lesz. Remélem, nem kell arról beszélnünk pár hónap múlva, hogy már több közmunkásunk van”
– teszi hozzá.
A polgármester szerint az emberek toleránsak Bajóton, vannak kormánypártiak és ellenzékiek is egyaránt; a családokon belül akadnak kisebb feszültségek. De „véresszájúskodást” nem lát. A lakosság többsége kormánypárti, hiszen főleg nyugdíjasok élnek itt; általában 700-800 fő szokott voksolni a választásokon, amiből szerinte körülbelül 450-en szavaznak a Fideszre, háromszázan a Tiszára.
Nem dől kardjába, ha Radnai Márk, a Tisza Párt jelöltje lesz a képviselő a következő ciklusban; korábban volt szocialista képviselője is a választókörzetnek, vele is együtt tudott dolgozni, és neki mindig jóban kell lennie az aktuálpolitikával. A háborútól ő is fél, nem szeretné, ha a gyerekét besorozzák. És a bajótiak is az egyszerű dolgokban hisznek, azokat értik meg.
Ezek a kábítószeres dolgok
Bajóton lelassult az idő; ahogy kilépünk a hivatal ajtaján, alig látunk valakit. Egy-két idősebb lakos sétál, sepreget, pár fiatal anyuka halad el gyermekével. A közeli kisbolt ablakát takarítja Molnárné Katalin – megszólítjuk. Kissé megszeppenve, de válaszol kérdéseinkre.
Családjával üzemeltetik a boltot. Mint mondja, sok fejlesztés megvalósult a községben, és „örülne, ha legalább ez megmaradna”. Szerinte ki mire akar szavazni, oda szavaz, de „mi maradunk”, ahogy a falu 90 százaléka is. A „másikhoz” nem fűz nagy reményeket. Az unokája Budapesten tanul egyetemen, szokta neki mesélni, hogy a fővárosban „nagyot megy” a Tisza, de ő marad a Fidesznél.
„Nem tetszik, hogy kábítószeres dolgokba van benne. Ilyen emberre hogyan bízol rá egy országot? A fiatalok változást akarnak, hogy valami más legyen, de mi nem látunk benne nagyobb lehetőséget”
– mondja Molnárné. Ne menjünk háborúba, őt már hetven évesen nem viszik el, de minket még elvihetnek. „Félő, hogy azt fogja csinálni, amit Brüsszel mond. De nem tudjuk az igazságot teljesen.”
A bajótiak nem túl bőbeszédűek, érdeklődésünk zavarba hozza őket, nem is nyilatkoznak. Sokadik próbálkozásra áll szóba velünk egy idősebb férfi, aki épp vödörrel a kezében tápot visz állatainknak. Ő merőben másképp látja a dolgokat, mint Molnárné: „Száz százalékban Tisza, ezt a maffiakormányt el kell zavarni”, fogalmaz feldúltan. Úgy látja, Bajóton rengeteg a fideszes, mintha egy „inkubátorban” élnének; nem érintkeznek a falun túllévő világgal és a Tv2-ből informálódnak, egy az egyben felmondják, amit ott hallanak.
Nagyon zavarja a korrupció, hogy bizonyos munkákat csak rokonok, barátok végezhetnek. Azért nem fejlődik az ország, mert nem azok kapják a megbízásokat, akik a legjobban, legjobb minőségben dolgoznának, hanem a „sógor, koma, jóbarát, méghozzá háromszoros áron”. Személyesen neki is keletkezett kára az Orbán-rendszer alatt: volt kocsmája, de a nyerőgépek 2012-es betiltásával pórul járt, be kellett zárnia, ahogyan sokan mások.
Ugyan Bajóton és környékén nem működik akkumulátorgyár, de ennek ellenére a megszólított férfi úgy véli, a gazdaságfejlesztéssel is elszámolta magát a kormány.
„Dél-Korea nem engedi, hogy mérgező üzemei legyenek, erre ezeket idehozzák? Szennyezik a vizeinket, olyan nehézfémek kerülnek a levegőbe, hogy nagyobb kárt okoznak, mint hasznot!”
A nevét inkább nem árulja el és azt sem szeretné, ha kép készülne róla. Ugyanis a Fidesz olyan „cigánypolitikát” folytat, hogy aki nyíltan kimondja a véleményét, ellehetetlenítik. Nagyon reménykedik a változásban, abban bízik, hogy a fiatalok, akik „rámennek az internetre”, megkapják az információkat, tudnak jó irányba dönteni. Távozáskor még annyit odaszúr, hogy bár hetven éves, de ha nyer a Fidesz, akkor elad mindent és elköltözik az országból, vagyis ahogy ő fogalmaz: „megy a francba”.
Orbán szerint is gáz
„Orbán a fociban is olyan, mint a politikában: hátulról rácsúszós” – mondja Bádi Gábor esztergomi vállalkozó, önkormányzati képviselő, korábbi civil polgármesterjelölt, aki a nyolcvanas években focizott együtt fiatal fideszesekkel.
A képviselő az esztergom-kertvárosi irodájában fogad bennünket. Mint mondja, a város tradicionálisan jobboldali, harminchat éve a Fidesz-KDNP vezeti; 2010-ben a független Tétényi Évának sikerült megszereznie a polgármesteri címet, de a többéget a Fidesz adta a testületben. A szóban forgó ciklusban kivéreztették a várost, ami amúgy is sokat veszített az elmúlt évtizedekben: megszűnt a mozi, a könyvtár, iskolabezárás is történt. A fiatalokat nehéz megtartani az egykori iskolavárosban, és sok ipari létesítmény számolta fel magát. Jelenleg a Suzukira és a vállalat beszállítóira támaszkodhat Esztergom.
A fejlesztések elmaradtak: még mindig másfél óra alatt lehet eljutni Budapestre, hiába ígérték meg ezerszer az M100-as, M10-es utakat, ezekből mostanáig nem lett semmi. A 11-es út pedig „halál”. Most épül a 2013-as történelmi árvíz óta megígért gát, ami Bádi szerint „borzalmas”: felhúztak egy betonvédfalat a Duna-parton, ami eltakarja a folyót. „Annyira gázul néz ki, hogy még Orbán is szóvá tette, mikor itt járt.”
„Levegőt kéne tudni venni. A légkör mindig is fojtogató volt, mindegy, hogy milyen rendszer működött. Az aktuális kör fogja a hatalmat, és azon belül zajlanak a dolgok”
– mondja Bádi.
Esztergomnak kijutott a kétes alakokból: 2010-ig Meggyes Tamás volt a polgármester, aki ellen több eljárás is indult. A későbbi országgyűlési képviselőnek maga Polt Péter kérte ki a mentelmi jogát költségvetési csalás gyanúja miatt; az ítélet szerint Meggyes városvezetőként valóban követett el bűncselekményt, de az ügy elévült, ezért megúszta. Ne feledkezzünk meg a volt képviselő Völner Pálról sem, akinek a végrehajtók egykori elnökével, Schadl Györggyel való közös korrupciós ügyének tárgyalása jelenleg is zajlik.
Mindezek bizonyára hozzájárultak ahhoz, hogy Esztergomban és a körzetben változik a hangulat; 2024-ben az önkormányzati és az európai parlamenti választáson csúcsra járatta a mozgósítást a Fidesz. Ennek ellenére a két évvel korábbi országgyűlési választásokhoz képest, amikor Erős Gábor 27 ezer szavazatot szerzett, mindössze 22 ezer ember voksolt a Fideszre a választókörzetben. Az akkor alig háromhónapos Tiszát viszont több mint négyezren húzták be Esztergomban. „A Fidesz 2024-re elveszített nem egész négyezer szavazatot a választókerületben, és azóta nem erősödött” – véli Bádi, aki ezt annak is betudja, hogy a térségben lecsapódnak az országos ügyek.
Esztergomban a közelmúltban ún. „háborúellenes gyűlést” tartották, ahol mintegy 700 ember jelent meg. Bádi Gábor szerint 14 busz hozta őket, és a nézők között alig volt esztergomi. Orbán itt azt mondta, a körzetben szoros a verseny: három százalékkal vezet Erős Gábor. Az önkormányzati képviselő ezt kétkedve fogadja: egyrészt ha tényleg létezik ilyen mérés, akkor az hibaszázalékon belüli, másrészt Nyergesen, Csolnokon, Dorogon már ’24-ben többen szavaztak a Tiszára, mint a Fideszre, és most kevesebb az induló.
Szerinte Erős Gábor nem megosztó, ám sótlan személyiség. Bádi azt állítja, láthatóan ideges; régebben volt köztük kapcsolat, de már rég beszéltek egymással. Nem tartja országgyűlési képviselő kvalitásnak; a ciklus alatt elvitt egy-egy zebrát a falvakba, más nem tud felmutatni. Egyébként is a városban Hernádi Zsolt Mol-vezér és unokaöccse, a polgármester, Hernádi Ádám az „erős emberek” – utóbbiról még az a hír is elterjedt, hogy gondolkodtak a jelöltségén.
Radnai Márk, a Tisza helyi jelöltje viszont „adomány”. Országosan ismert, ezért nem kell nagyon építeni. Az esztergomi ferences gimnáziumba járt, van rokonsága Kesztölcön, Csolnokon, Esztergomban. Fiatal, dinamikus, jól beszél, nem ijed meg a mikrofontól. „Márk az ellentéte a Fidesznek, ami egy despota, potrohos, roszszagú banda.” Szoros eredményre, de Radnai győzelmére számít, aki szántja a körzetet, hetente több fórumot tart, és lelkes önkéntesek segítik, nem olyanok, akiknek napi tíz-húszezer forintot fizetnek. „A Tisza Sziget tagok jelentős hányada egy-két éve még Fidesz-szavazó volt, amit el is mondanak” – mondja Bádi, aki maga is tag.
Magyar Péter „érdekes”, Radnai szimpatikus
Fiatal lány űl a festői Kis-Duna parján, tablettjét nyomogatja. Leülünk mellé, szívesen válaszol. Szülei fideszesek, nem tájékozódnak mindkét oldalról, de a környezete, a fiatalság inkább tiszás; még csak 19 éves, de felelősséget érez az iránt, hogy miképpen fog szavazni. Kistelepülésen lakik, de szeretne a megyében maradni a későbbiekben, még ha Budapestre is fog egyetemre járni.
Szerinte Esztergom viszonylag jobb helyzetben van, de zavarja a szemét, az őszi faleveleket sem takarították még el. A városban alig akadnak beülős helyek, a fiatalok inkább házibulikba járnak, ha egyáltalán. A háborúról, felesleges sztesszelésről, nyomasztó AI-videókról szoktak beszélgetni. A miniszterelnök „annyira nem vonzza”, de Magyar Pétert „érdekesnek” találja. Radnai Márk viszont szimptaikus neki, a kormánypártiak közül pedig Szijjártó Péter külügyminiszter.
Lesétálünk még a Duna-partra, megnézzük az épülő gátat. Dósai László barátjával épp egy autót bütyköl a parkolóban. Kérdésünkre válaszolva elmondja, „kaptak tizenhat év viszonyítási időt, de nem csináltak hatalmas dolokat, a népek el vannak szegényedve”. A fizetések nem nőttek, „egy kiló tévépaprika 2600 forint”. Eredeti végzettsége autószerelő, de nem tud elhelyezkedni szakmájában; e helyett gyárban dolgozik, heti 5-6 nap folyamatos műszakban nettó 400 ezer forintot keres, ami nagyon kevés.
„Hogy lehet, hogy annyi a gázszerelő itt is, de ők mégsem gazdagodtak meg?”
– kérdezi.
Nyolc évig a Fideszre szavazott, de már úgy látja, másnak is esélyt kell adni, miközben magát se fideszesnek, se tiszásnak nem gondolja. „Amit az emberekkel művel a végrehajtó maffia... Barátomnak decemberben zárolták a számláját, most oldották fel. Négy gyereke van. Ha tartozol, vissza kell fizetni, de ne büntessék így, hogy még enni se tudjál” – mondja. A témából sejthetjük, merre húz Dósai szíve: „Toroczkai az egyetlen, aki szembement ezzel”. Rögtön hozzá is teszi: „Inkább a Mi Hazánk, mint a Tisza. Milyen ember az, aki beleszarik a saját tányérjába?” – utal ezzel Magyar Péter Fidesztől való eltávolodására.
Beszélgetésünk végén visszatér a fizetésekhez: nem tudja mi van Budapesten, de itt a megélhetés nagyon nehézkes. Mint fogalmaz, korábban a szlovákok jártak át a Tescóba, ma viszont a magyarok járnak át hozzájuk a Lidlbe. „Pedig csak egy híd választ el bennünket.”
A magyar Toszkána
„Esztergom az elmúlt 25 évben messze nem fejlődött annyit, amennyit megérdemelne. A város költségvetése ma már meghaladja a 30 milliárd forintot, mégis alapvető kulturális és közösségi intézmények hiányoznak: nincs mozi, nincs színház, nincs koncertterem, nincs méltó városi könyvtár, nincs parkolóház, nincsenek bárok és közösségi terek. Közben a belvárosban sorra állnak kihasználatlanul és romló állapotban az önkormányzati épületek, sok helyen még mindig a szocreál örökség omladozik felújítás nélkül. Ez nem méltó egy királyi városhoz” – írta megkeresésünkre Radnai Márk Tisza-jelölt, aki elfoglaltságai miatt írásban válaszolt kérdéseinkre. Erőss Gábort is kerestük, ám nem reagált.
Radnai további problémákat is felsorolt: nem kérdezte meg a városvezetés a Bástya áruházat illetően, hogy milyen funkciót szeretnének a városközpontban, a Fürdő Szálló évek óta kihasználatlan, a régi strandfürdő lassan az enyészeté lesz; az élményfürdő évi 400 milliójába kerül a városnak „Ezek mind olyan lehetőségek, melyekből élő, pezsgő várost lehetne építeni.”
Nyári programok vannak, de egy „történelmi királyi városnak” ennél többet kell tudnia, amely kihalt és ugyanaz a szűk vállalkozói – Völner Pál világából megmaradt – köri nyeri a pályázatokat és közbeszerzéseket. „Én abban fogok segíteni a városvezetésnek, hogy Esztergomból Magyarország egyik legszebb és legélőbb kulturális városa legyen. Ehhez azonban rendet kell tenni a közpénzek felhasználásában is: minden pályázatnak és közbeszerzésnek transzparensnek kell lennie. Esztergomban nem lehet többé mutyi, ugyanis a város pénze nem a haveroké, hanem az ott élő tisztességes embereké. Ebből nem engedek”.
Ami a választókörzetet illeti: sok helyen nincs orvosi ügyelet, az utak rossz állapotúak, nehéz a közlekedés, terhet jelent a kamionforgalom. Radnai azt szeretné, ha a több mint húsz települést összekötő kerékpárút-hálózat jöjjön létre, ami biztonságos közlekedést, turisztikai lehetőséget biztosít. Célja, hogy Esztergomból indulva turisták akár 8-10 napot eltölthessenek itt, kerékpárral járják be a falvakat.
„Hiszek abban, hogy ez a térség lehetne a magyar Toszkána.
És ami alapelv: ezt a gyönyörű vidéket meg kell védenünk. Nem engedem, hogy akkumulátorgyárak vagy veszélyes hulladéktárolók jelenjenek meg itt”.
A 10-es és a 11-es főút is túlterhelt, reggelente kétórás dugók alakulnak ki a főváros felé. Az M100-as gyorsforgalmi út története jól mutatja, mi a gond a magyar fejlesztéspolitikával: „Ezt az utat még 1992-ben ígérték meg a Suzuki gyárnak azzal, hogy jövőre megépül. Azóta eltelt több mint harminc év. Ez pontosan leírja, hogyan működik ez az ország.”
Radnai Márk kitért arra, hogy a Magyar Péterről megjelent, egy szobát mutató videó nyilvánosságra kerülése óta több mint húsz településen járt, több mint tíz lakossági fórumot tartott, de ez a kérdés sehol nem került elő. „Az emberek most eldönthetik, hogy milyen képviseletet szeretnének. Ha olyan országgyűlési képviselőt akarnak, aki valóban a körzet problémáival foglalkozik, aki kiáll értük, és ha kell, vitákba is belemegy a térség érdekeiért, akkor én ilyen képviselő leszek” – írta a tiszás jelölt.
