Közpénzégetés Bicskén: 3 milliárd forintot költöttek egy máig használhatatlan hulladékválogatóra

Évek óta áll, senki nem használja. Amikor a felelősöket kérdeztük, csak a vállukat rángatták.

Jókora, de már kifakult uniós tájékoztatási tábla, egy ócska őrbódé, néhány konténer a gaz mögött, egy nagy betonplacc, néhány rozsdásodó hordó és egy óriási, félig nyitott csarnok a Fejér megyei Bicske határában – mindez egy olyan, a mai napig nem működő hulladék-előválogató helyszíne, amelyet évekkel ezelőtt, több milliárd forint közpénzből húztak fel.

 

Fotók: Sióréti Gábor

Amikor a helyszínen jártunk nemrég, tudtuk: itt már dübörögniük kellene a hulladékszállító teherautóknak, amelyek a környékről begyűjtött szemetet viszik a Budapesttől 35-40, míg Felcsúttól csak néhány kilométerre található kisvárosba. A terület azonban elhagyatott, az utóbbi hónapokban többszöri látogatásunk során sem találkoztunk ott senkivel. A környéken egyébként nincsenek lakóházak, egy fuvarozással foglalkozó vállalkozás és egy-két kisebb cég telephelye van arrafelé.

 

A helyszínen megtudtuk: azt, hogy Bicskén egyáltalán felépült a mai napig használhatatlan állapotban lévő előválogató, a városban élők közül is alig tudja valaki. Mindez annak is köszönhető, hogy a település szélén, egy nagyon ócska földúton megközelíthető, félreeső részen található az épület és a hozzá tartozó nagy telek. Kérdeztünk helyi képviselőt, aki nem tudott sok részletet a beruházásról, kérdeztük az önkormányzatot, amely egy mondattal lepattintott bennünket, de nem volt bőbeszédűbb a város tulajdonában lévő hulladékgazdálkodási cég, a Zöld Bicske Nonprofit Kft. sem. Pedig nem városszéli körforgalomról van szó, hanem egy többmilliárdos, állami beruházásról.

 

Miután nem kaptunk információt a bicskei hivataltól és a városi cégtől, egy sokáig húzódó adatigénylési kálvária vette kezdetét (ennek részleteit lásd keretes írásunkban). Ennek során végig azt éreztük, hogy az illetékesek nem szeretnének mindent elmondani a beruházás körülményeiről. Holott első ránézésre pofonegyszerű a helyzet: ott áll egy nem teljesen kész, még gépesítés előtt álló hulladék-előválogató, amely nem működik annak ellenére, hogy már ráköltöttek egy rakás közpénzt – mint később kiderült, közel 3 milliárd forintot.

Miért nem működik? Csak.

Az ott álló tájékoztató tábla szerint a bicskei hulladékkezelő egy nagyobb, több mint 15 milliárd forintos, szinte teljes egészéből uniós forrásból finanszírozott program része volt, de mint kiderül, csak kezdetben. Ennek a programnak van egy honlapja, amely nem túl részletes, de az látszik, hogy ebből a pénzből Fejér, Komárom-Esztergom és Pest megyében szerették volna fejleszteni a térség hulladékkezelését. Épült több hulladékkezelő üzem – ilyen lenne a bicskei is –, létrehoztak hulladékudvarokat, komposztálótelepeket, szelektív hulladékgyűjtést szolgáló szigeteket. A 15 milliárd forintos, hivatalosan már 2015 decemberében lezárult projekt gazdája az a tatabányai központú Duna-Vértes Köze Regionális Hulladékgazdálkodási Társulás (továbbiakban csak társulás), amely közel nyolcvan település hulladékkezeléséért felel, tulajdonosai a betársult önkormányzatok. Tatabányán amúgy átadtak egy hulladékválogatót, de arról egy szó sem esik a honlapon és sehol máshol, hogy a bicskeivel mi a helyzet.

A társuláshoz elküldött kérdéseinkre nehezen kaptunk választ, és több fontos felvetésünkre így sem reagáltak. Ezekből, illetve néhány csatolt dokumentumból annyit tudtunk meg, hogy Bicskére egy olyan hulladékközpontot álmodtak, ahol évi maximum 70 ezer tonna szemetet válogatnának ki és csoportosítanának. A folyamat röviden úgy nézne ki, hogy a társulás illetékességi területének egy részéről szállítanák ide a hulladékot, amelyből megpróbálnák kinyerni a hasznosítható és értékesíthető elemeket, a többit pedig a tatabányai hulladéklerakóba vinnék tovább. 2014-re már 62 ezer tonna bejövő szeméttel számoltak, az előzetes kalkulációk alapján 2017-ben ez a mennyiség 58 ezer tonna lett volna.

A legfontosabb kérdésünkre, miszerint miért nem működik a központ, mindössze ennyit írt a társulás: „Az üzem a műszaki átadás-átvételt követően fog működni.” De ezzel nincs vége a semmitmondás-közeli lózungoknak: arra a kérdésre, hogy eddig milyen okok akadályozták az elindulást, ez a válasz érkezett: „Az üzem a műszaki átadás-átvételt és a jogszabályok szerint felkért üzemeltető kiválasztását követően fog működni.”

 

Annyi legalább kiderült, hogy a jelenlegi állapotában már 2015-re elkészült bicskei beruházás eddig nettó 2,95 milliárd forintba került, az építő az a Duna-Vértes 2013 Konzorcium, amely tagjai között több nagy, ismert építőipari cég is található: ilyen a Strabag MML Magas- és Mérnöki Létesítmény Építő Kft., illetve a Swietelsky Magyarország Kft.; a konzorcium harmadik tagja a Design Termelő, Szolgáltató Bt.

Elúszott alóla az uniós pénz

Ahhoz, hogy miért nem működik a hulladék-előválogató, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium válaszaiból jutottunk közelebb. Szerintük azért csúszik az indulás, mert „szükségessé vált a létesítmény beszállítási területének bővítése, így biztosítható a létesítmény kapacitásához igazodó megfelelő kihasználtság és költséghatékony működtetés”.

A kezdeti tervezéskor megállapított mennyiség beszállításával nem lett volna biztosítható a létesítmény kapacitásigénye, majd egy 2017-es felülvizsgálat során betervezték a gyűjtőkörzet kiterjesztését, így lesz megfelelő a kihasználtság – állítja a minisztérium. Tehát – vonjuk le a következtetést mi – minden bizonnyal a környező településekről nem tudnának elég mennyiségű és minőségű hulladékot behordani, ha pedig messzebbről is kell szállítani, az jelentősen növelni fogja a költségeket. Ráadásul a kiválogatott szemetet is tovább kell vinni, a maradékot pedig Tatabányán raknák le véglegesen, ami Bicskétől még további 25 kilométerre van. Ilyen feltételek mellett nehezen képzelhető el, hogy fenntartható lesz majd a rendszer.

A huzavonáért végül súlyos árat kell fizetnie a magyar költségvetésnek, és így a magyar adófizetőknek. Az időközben meghozott kormányhatározatokból az derül ki, hogy a bicskei előválogatót ki kellett szedni abból a 15 milliárd forintos, döntő többségében az unió finanszírozta projektből, amelybe eredetileg tervezték, és amelyet fentebb bemutattunk. Erre azért volt szükség, mert az üzem építését nem fejezték be 2015. december végéig, és legkésőbb eddig kellett elkészülni az előző uniós ciklus forrásaiból biztosított beruházásokkal. Ezután a bicskei fejlesztést átrakták egy másik uniós finanszírozású programba, végül tavaly év végén egy kormányhatározat arról rendelkezett, hogy ebből is kiveszik, így a beruházás minden költségét az államnak egyedül kell kicsengetnie.

 

Költségek pedig még lesznek: minimum újabb 463 millió forintot rá kell költeni, a fejlesztési minisztérium szerint erről már született döntés. Ennek a forrásnak egy részét biztosan a gépesítésre kell fordítani, hiszen a helyszínen láttuk: csupán egy szem gép árválkodik a csarnok oldalról nyitott részén, amelyről nehéz azt feltételezni, hogy önmagában alkalmas a hulladék előválogatására.

Már ha valaha lesz Bicskén hulladékválogatás.

Keménykedtek kicsit

A Bicske tulajdonában lévő, hulladékkezeléssel foglalkozó cég, a Zöld Bicske Nonprofit Kft., amely tevékenységénél fogva minden bizonnyal be volt avatva a beruházás egyes részleteibe, a feltett kérdéseink többségére egyszerűen annyit írt, hogy nem tudják a választ, amikor pedig arról érdeklődtünk, hogy szerintük miért nem működik a hulladék-előkezelő, ezt közölték: „Azért, mert még nem adták át.” Eközben a beruházásért felelős Duna-Vértes Regionális Hulladékgazdálkodási Társulás a talán két legfontosabb kérdésre, hogy ti. miért is csúszik az átadás, és mikortól működik majd a hulladék-előkezelő, kitérő választ adott, de a kikért dokumentációkat is egy eléggé átlátszónak tűnő időhúzást követően mutatták be. Az e-mailben elküldött adatigénylés után több mint tíz nappal reagáltak, mégpedig azt, hogy munkatársunk igazolja, tényleg ő küldte-e az e-mailt (sic!). Annak ellenére kérték mindezt, hogy munkacíméről elküldött levélben szerepelt az elérhetősége, hogy ki ő és mely lapnak dolgozik. Ezt kicsivel december közepére sikerült tisztázni, aztán tavaly év végén közölték, hogy túl sok adatot kell összeszedniük, ezért a válaszadás határidejét 15 nappal meghosszabbítják. Januárban pedig azt jelezték, hogy csak postán tudják elküldeni a válaszokat, kértek egy postai címet, így egy kisebb csomagban, CD-n kaptuk meg az adatokat.