Könyv - Maradnak a dalok - Victor Bockris: Lou Reed - Transformer

  • Hó Márton
  • 2009. október 22.

Könyv

Talán felesleges gondolatkísérlet ötven év távlatából meghatározni azt a momentumot, amelynek egy zenész a későbbi művészi szabadságát és kaméleonszerű alakváltozásait köszönheti, Lou Reed különös életvonalából mégis muszáj kiemelni egy súlyosan meghatározó élményt. Az ötvenes évek végén szülei elektrosokk-terápiára küldték a tizenéves Lewis Alan Reedet, hogy azzal gyógyítsák ki homoszexuális hajlamából - a brutális kezelés súlyosan megváltoztatta Reed külvilághoz való viszonyát, gyakorlatilag minden együttérzési képesség megszűnt benne, világlátása töredezett lett, és rádöbbent arra is, hogy legalább nyolc személyisége van (a jegyzetfüzetében így írt erről: "Felébred az ember reggel, és azt gondolja: na vajon ma melyikük jön elő? Aztán kiderül, melyikük, és az ember elzavarja"). Mondhatni kézenfekvőnek tűnik, hogy a rock 'n' rollban talált menedéket: 12 évesen már saját dalokat ír, zenekart alapít, 15 évesen kiadja egy saját számát kislemezen, és mindezekkel kitartóan rémíti őseit. Lou bosszúja hosszú és botrányos: amikor egyetemistakorában megalapítja első zenekarát (LA and the Eldorados), folyamatosan provokálja az embereket öltözködésével, továbbá állatként viselkedik a koncerteken (annyira, hogy Pasha and the Prophets álnéven kell fellépniük) - pedig ő csak más akar lenni, mint a többiek.

Reed a Velvet Underground időszaka és szólókarrierje alatt is maga volt a két lábon járó függetlenség. Idővel (és nagy mennyiségű speed és más amfetamin elfogyasztása után) zsenialitása dalszövegeiben bontakozott ki, és teljes joggal került fel a legnagyobb amerikai dalszerzők élvonalába, Neil Young vagy Bob Dylan szintjére. A könyvben egy végtelenül tehetséges gennyláda és öntörvényű alkotó képe bontakozik ki, és az Andy Warhol, illetve Keith Richards életrajzi könyvek, valamint az Uptight: The Velvet Underground Story társszerzője, Victor Bockris mintha inkább az előbbire hegyezte volna ki ezt a biográfiát: a fő mondanivaló az, hogy Lou egy irtó nagy szemétláda, akit nem bírnak elviselni a barátnők, a feleségek, a zenésztársak, a producerek és a turnémenedzserek. Sok szó esik persze a kezdetekről, a Velvet Underground megalakításáról és meghatározó, factorys időszakáról, a John Cale-lel együtt töltött évekről, Andy Warholról (aki már az elején megmondta, hogy az lesz Lou a zenében, ami ő a vizuális művészetben), a teljes eladósodásról, a viszontagságos szólókarrierről, arról, hogy a Transformert mennyire rosszul fogadták (megjelenésének idején Lisa Robinson rockújságíró kiadta az ukázt a sajtónak, hogy mindenki írjon rossz kritikát a lemezről). A Berlinről is hosszasan olvashatunk, amelyről Reed egyszerűen csak így nyilatkozott: "Muszáj volt megcsinálnom a Berlint. Ha nem csinálom meg, beleőrülök."

A Nagy Gergely hiteles, stílushű fordításával megjelent Transformer részletes történet: megvan a szándék, hogy a lehető legteljesebb képet nyújtsa a dalszerző-gitárosról. Csak az a plusz, az a kötőanyag hiányzik, amely például a Johnny Rotten-könyvet az élettörténettől függetlenül is szórakoztató olvasmánnyá tette. Olyan érzésünk van, mintha sok újságcikk és egyéb Reed-kötet lett volna itt összeollózva, Bockris pedig nem nagyon keresett volna meg senkit személyesen (ami feltehetőleg nem igaz, bár a köszönetnyilvánítás is ezt sugallja).

A temérdek drogos sztori, koncertbotrány, válás és szakítás után csak azt nem tudjuk meg, hogy milyen az alkotó, a "jó" Lou Reed. Mert túl azon, hogy nettó szennyláda, azért van neki egy másik (magába forduló és úgy mesélő) oldala is. Maradnak a dalok, azokból minden kiderül.

Fordította: Nagy Gergely. Cartaphilus, 2009, 464 oldal, 4900 Ft

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.