Négy izraeli túsz holttestét találták meg a Gázai övezetben

  • narancs.hu
  • 2024. május 19.

Külpol

A Hamász alagútjában bukkantak rájuk, még október 7-én ölték meg őket.

Még a Hamász október 7-i támadásának napján gyilkolták meg azt a négy izraeli túszt, akiknek holtteste a Hamász egyik alagútjából került elő a Gázai övezet északi részén – írja a BBC beszámolójára hivatkozva a 444.hu.

Az izraeli védelmi erők elfogott hamászosok vallomásiból szereztek tudomást arról, hol lehetnek a holttestek. Az áldozatokat még Izrael déli részén, a Negev-sivatagban tartott Supernova fesztivál közelében ölték meg, holttesteiket pedig Gázába hurcolták a támadók. A fesztiválon több mint 360 embert mészároltak le.

A holttestek megtalálásáról szóló első szombati hírek még három áldozatról szóltak, az izraeli védelmi erők későbbi közlése szerint az 53 éves Ron Benjamin holttestét is megtalálták a három másik túsz holtteste mellet. A férfi épp egy csoportos kerékpártúrán vett részt a gázai határ közelében, amikor október 7-én a Hamász támadást indított Izrael ellen. Daniel Hagari izraeli katonai szóvivő szerint a katonai hírszerzés megállapította, hogy a férfit szintént ezen a napon ölték meg.

A Hamász támadásában 1200 ember halt meg, 252 embert pedig túszként hurcoltak a Gázai övezetbe. Közülük körülbelül 125-en lehetnek még életben.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.