Évezredek óta keressük a választ a kérdésre: mi az erőszak forrása? Az elmúlt hónapban a Science folyóiratban nyilvánosságra került eredmények megalapozott választ kínálnak a kérdésre: a gének és a társadalmi környezet együtt
és elválaszthatatlanul idézik elő az egyéni agresszivitást.Az eredmények azért különösen figyelemre méltóak, mert a "nature or nurture" (öröklés vagy nevelés) régóta vetélkedő nézetrendszerei napjainkig kiragadott példákra hivatkozva, egyforma meggyőződéssel hirdették saját megalapozottságukat, és a másik nézetrendszer hibás voltát. Egyesek úgy vélekedtek: az ember eredendően jó, csak a társadalom "programozza" összeférhetetlenné. Mások ezzel szemben azt vallották, hogy az ember öröklött adottságainak - ma így mondanánk: "rossz" génjeinek - áldozata, azok "kényszerítik" ki belőle az agresszív viselkedést.
Az elmúlt évtizedek tudománya - túllépve az egyedi példákon - kísérlet tárgyává tette ezt a kérdést. A szociálpszichológia és a pszichológia kísérletei feltárták az ember egyéni és csoportos viselkedésének mozgatóit. Meggyőző és megrázó kísérletek - némelyiket napjainkban mutatja be a Spektrum Tv pszichológiáról szóló sorozatában, éppen a legnevesebb kísérletezők egyike, P. Zimbardo - igazolták, hogyan váltható ki az agresszió egyébként békés átlagpolgárokból. A genetika legújabb eredményei viszont feltárták az emberi viselkedés öröklött alapjait. Ennek nyomán egy sor, korábban inkább neveltetéstől függő viselkedésforma (újdonságkeresés, intelligencia, függőség, erőszak stb.) tűnt genetikailag meghatározottnak. Egy holland család férfi tagjainak feltűnő kriminalitási eseteit elemezve jutottak el például az ún. monoamin-oxidáz-A enzim (MAOA) génjéhez, amelyben egy apró változás - egyetlen báziscsere - kezelhetetlenül agresszívvé változtatta a személyiséget. Úgy tűnik, napjainkban elérkezett a szintézis ideje.
A most nyilvánosságra hozott eredményeket az teszi különösen érdekessé, hogy nagy, csaknem 500 fős - és több mint ezer, születésétől megfigyelt gyermek sokaságából kiválasztott -, jól megtervezett mintán végrehajtott kutatáson alapulnak. Rendelkezésre állt tehát a statisztikai következtetések levonására alkalmas nagy, homogén, 1972-től több évtizeden keresztül figyelemmel kísért minta. Másrészt elvégezhették a kiválasztott személyeken a legújabb genetikai vizsgálatokat. Ennek során feltérképezték a kísérleti személyek monoamin-oxidáz-A-szintjét. A MAOA enzim az ún. neurotranszmitterek - dopamin, szerotonin vagy norepinephrin - lebontását szabályozza. Ezek az anyagok "felelősek" egy személy hangulati beállítódásáért, és ezzel alapvetően meghatározzák a környezeti, társadalmi kihívásokra adott válaszait. Az alacsony MAOA-szint és az erőszakos viselkedés közötti kapcsolatot egyértelműen igazolták az állatkísérletek és egyedi emberi példák.
Megdöbbentően egyértelmű
Az új vizsgálat arra a kérdésre kereste a választ, vajon milyen az együttes hatása a szóban forgó enzim szintjének és a gyermekkorban elszenvedett erőszaknak (elhanyagolás és agresszió) a felnőttkori viselkedésre. A vizsgálatok eredményei megdöbbentően egyértelműek voltak. Az alacsony MAOA-szint összekapcsolódva a traumás gyermekkori élményekkel, 85 százalékban vezet felnőttkori erőszakosságra. A magas MAOA-szint és a traumás gyermekkor 45 százalékban váltott ki a felnőttkorban "hibás" társadalmi viselkedést. Ugyanakkor a szeretetteljes környezetben felcseperedett gyermekek - a MAOA aktuális szintje által kevéssé befolyásoltan - viszonylag ritkán mutattak antiszociális viselkedést felnőttkorukban. Ezek az eredmények a fiatalkori környezet és az öröklött genetikai állomány együttes és elválaszthatatlan hatását igazolják. Emellett arra utalnak, hogy a korai gyermekkor kedvezőtlen élményei képesek befolyásolni a viselkedésért felelős idegrendszeri struktúrát, és mintegy "bekapcsolják" az agresszív viselkedés biokémiáját.
A New Scientist cikkírója így fogalmaz: "Ezek a fiúk nem agyuk mérgező kémiájának, hanem >>mérgezőbevatkozás szükségszerű mellékhatásai. Sokkal fontosabb a szociális környezetre összpontosítani figyelmünket. Egyrészt, mert ez inkább kezünkben van, hiszen "mindössze" csak azt kellene elérni, hogy a gyermekeink szeretetteljes és kreatív környezetben nőjenek fel. Másrészt hiába a génmanipuláció, ha a szociális környezet amúgy is kiváltja az antiszociális viselkedést.
Az eredményeket illetően persze vannak még kérdőjelek. A tudományos közvélemény érdeklődve várja, hogy az újabb vizsgálatok mennyiben erősítik meg a kutatócsoport állításait. Az elkövetkező években várhatóan folyamatosan nyilvánosságra kerülnek a legkülönbözőbb témákra vonatkozó, nagy mintaszámra támaszkodó és gondosan megtervezett kísérletek eredményei. Ez azért lényeges, mert túl lehet lépni az elszigetelt és egyedi, de jól prezentált példákra való hivatkozásokon, amelyeket a sajtó és a politikusok is előszeretettel alkalmaznak. Annyi azonban már ma is megállapítható, hogy az eredmények nem a kizárólag ez vagy az igazát mutatják. A gének és a neveltetés együtt és elválaszthatatlanul formálják az egyéni viselkedés repertoárját, és mindkettő közrejátszik az egyén előtt álló döntési választék kiformálásában is. Ezen túlmenően az esetek zömében nem egyetlen gén a meghatározó, hanem egyidejűleg többféle gén fejt ki részben eltérő hatást; nem egyetlen személy, csoport vagy éppen az osztályhelyzet dönti el az egyén sorsát, hanem egyszerre több, elválaszthatatlanul összefonódó társadalmi hatás.
Marosán György
