MaNcs, XIV. évf. 36. szám, (2002.09.05.) (2002-09-05)
Jöttek a gázosok, mert hívtuk őket. Mert mondtuk, hogy baromi nagy gázszag van. Kint is voltak mindjárt pár nap múlva. Hol itt a gázszag, kérdezték. Ott ni, mutattam a sarokba, ahol a gázszagot tartjuk. Szaglászott-szaglászott, ketten voltak, szaglásztak, mi meg érdeklődve figyeltük őket. Mert tudjuk. A gáz süt. A gáz főz. A gáz robban.
Tehát a pszichiátria. Jól kinézünk. Megint témánál vagyunk. Ez lett hát a vágyaidnak netovábbja ezen a végetérni nem akaró csütörtökön. Gratulálok - fordult önmagához hősünk: méretes ambíció. Perspektivikus. Valóságos Széchenyi-terv. Testre szabott. Nagyívű pályázat, támogatásra való. Merjünk nagyok lenni, mi? Nesze. Nagy vagyok. Mások céget, bétét, tanszéket, egyházat, hazát, családot, polgári kört, hívó szóra váró, alvó sejtet alapítanak, te meg álmodsz egy merészet, s egy megváltó zárt osztályról ábrándozol, ahol majd kellemesen leszedálva a takarót a fejedre húzhatod. Megint sikerült az idők szavát meghallanod. Még sokra viszed, testvér, ezen a kiégetett pamlagon. Ha ekkora elánnal dolgozol meg érte, még bérelt helyed, állandó ágyad is lehet. A nővérek a neveden szólítanak, az első csengetésre hozzák a kacsát, protekciós alapon. Kiismerik a szokásaidat, s úgy mozoghatsz a folyosón, mint a miskolci osztályon a bennfentesek. A profi betegek. Igen, mondta, noha nem kérdezte senki, az kéne most - de már nem csupán úgy tessék-lássék, ambulanter -, az kéne már megint. A miskolci pszichiátria.
Tizenöt éve a párizsi bolhapiacon nagyobb csoportosulásra lettem figyelmes: aprócska ember három gyufásskatulyát húzogatott egy rögtönzött emelvényen. A bámészkodók közül egy Popeye-erős fickó meglobogtatott egy papírpénzt, majd rámutatott az egyik skatulyára - és nyert. Újabb, kigyúrt nézelődő egész kötegnyi pénzt vett elő, a mutatványosnak csak járt a keze villámgyorsan, aztán megpihent, a kigyúrt mutatott - és nyert. Lassan világossá vált, összjáték tanúi vagyunk. Egy gyanútlan kezdő gambler gondolta, szerencsét próbál, előhúzott egy tízfrankost, majd diadalmasan a nyertes skatulyára bökött. A mutatványos a dobozkák fölé hajolt és pofátlan ügyetlenséggel felcserélte a nyertest egy vesztes skatulyára. Az áldozat dühösen felkiáltott: "Nem igaz, csalás, add vissza a pénzem!", mire elé ugrott a kigyúrt meg a Popeye, és eltuszkolta. Mire feleszméltem, nyoma sem volt már a mutatványosnak. A német Hüttchenspielnek hívja, az angol Now you see it, now you don´t-nak, magyarul "itt a piros, hol a piros" a neve.
"Ideje félretenni az áprilisi választások okozta kesergést, ha azt akarjuk, hogy a nemzet ismét magára találjon, a családok blabla, a tehetséges és szorgalmas fiatalok a legkisebb faluban is megkapják a tanulás lehetőségét. Ha azt akarjuk, hogy a magyar vállalkozók itthon munkához juthassanak, és kenyeret adhassanak az embereknek. Ha azt akarjuk, hogy szüleink blabla. Ha véget akarunk vetni a polgári értékek mellett elkötelezett, nemzeti érzelmű becsületes emberek elbocsátásának, ellehetetlenítésének, lejáratásának és üldözésének, blabla.
Magyar Narancs: A kutatást az Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM) rendelte meg, jóllehet ez egy kriminológiai jellegű anyag. Miért?
A tavaszi országgyűlési választás ellentmondásos következményekkel járt a hazai jobboldali sajtóorgánumokra nézve: a politikai főszezon, majd Orbán Viktor előfizetésre szólító felhívása jelentősen föllendítette a Magyar Nemzet, a Heti Válasz és a Magyar Demokrata eladott példányszámát. A példányszám-emelkedés azonban nem járt együtt a "másik nyilvánosság" lapjainak pénzügyi felfutásával. A következőkben a Magyar Nemzet és a Heti Válasz helyzetét vizsgálva keressük az ellentmondás okait.
"Jöhet bármi, mondhatják nekünk / Medgyessy kell, csak ő kell nekünk / Pártját fogja a szegényeknek, nyugdíjasnak és sok gyereknek / Köszönjünk meg, amit már kaptunk / Elnök úr, mi Önökkel vagyunk." Imigyen köszöntötte - a "Fájó szívvel elmegyünk tovább" című ballagónótát aktuálisan átköltve - a sarkadkeresztúri nyugdíjasklub asszonykórusa Battonyán Medgyessy Pétert, igazolva egyszersmind azt is, hogy kormányfőnek adott kézcsókon kívül is van élet Magyarországon. A kormányfő az elmúlt hét végén lépett színpadra több ezer ember előtt azon a rendezvényen, amelyet Karsai József, a térség szocialista országgyűlési képviselője és immár az "Élhetőbb faluért" projekt programbiztosa szervezett.
Bár a tavaszi országgyűlési választásokon Budapesten tarolt az MSZP, a párt főpolgármester-jelöltjének, Gy. Németh Erzsébetnek a dolgok jelenlegi állása szerint csodára lenne szüksége ahhoz, hogy a tizenkét éve regnáló Demszky Gábort legyőzze. Bár az igazi kampány még csak most kezdődik, tény, hogy a közvélemény-kutatási adatok nem sok jóval kecsegtetik a szocialistákat. Demszky támogatottsága mindegyik felmérés szerint negyven százalék feletti, míg Gy. Némethé éppenhogy meghaladja a tíz százalékot.
A Csongrád megyei folklór szerint néhai Rapcsák András, Hódmezővásárhely szépemlékű polgármestere mondogatta a szegedi fideszes városvezetésről: Bartháék 1998 óta ötvenmilliárd forintot kaptak. Ebből már egy új várost lehetne építeni, mégis alig látszik valami. De akkor hol a pénz?
Cukros tetkó Pennsylvaniai kémikusok olyan tetoválófestéket kísérleteztek ki, amely fluoreszkálni kezd, ha túl alacsony a vércukorszint. A kutatók szerint egy nap a tetováláshoz mellékelt speciális fénymérős karórával pontosan is meg lehet majd állapítani a glükózszintet.
75 éves korában elhunyt Marton Frigyes, a Magyar Rádió rendezője, a Rádiókabaré megalapítója, a Mikroszkóp Színpad egykori igazgatója.n őSZI ELőZETES Újfajta bérletet kínál szeptembertől a Trafó: a kedvezményes belépők 10 százalék árengedményre jogosítanak az Írók Boltjában, a Trafó Bár Tangóban és a Pesti Est Caféban. A Trafó kora őszi programjában szerepel Eva Bittova koncertje, Joel Borges, illetve Frenák Pál táncestje.A MEO-ban szeptember végéig láthatók Peter Greenaway alkotásai, majd egy tárlat emlékezik meg a New Yorkban egy éve lerombolt Világkereskedelmi Központról, bemutatkozik az Architektur Zentrum Wien, és kiállítást rendeznek Man Ray fotóiból.n DALÍ AUSZTRáLIáBAN Eddig hatmillióan látták világszerte a The Dalí Universe című, spanyol, francia, svájci és olasz gyűjteményekből összeállított vándorkiállítást, mely e héttől kezdve Sydney legnagyobb kulturális látványossága, majd november 27-től Melbourne-be, utána pedig még három ausztráliai városba utazik.
Az állam- és kormányfők megjelenésével finisébe érkezett a johannesburgi Föld-csúcs, melynek eredménye vagy (a jelenlegi állás szerint) eredménytelensége - a zárónyilatkozat tartalmának véglegesítése, illetve elfogadása - lapzártánk után nyer végső formát. A tucatnyi konferenciával megelőlegezett és kísért találkozó hivatalosan a fenntartható fejlődésről szól, és a "környezetről és fejlődésről" tíz éve, Rio de Janeiróban rendezett világtalálkozó óta adódó tapasztalatokat hivatott összegezni, akcióprogramként az elkövetkezendő évtizedekre.
Még néhány nap, és megnyílik a legnagyobb idei építészeti attrakció. Hazánk pavilonjában Ferencz István, agy Tamás és Turányi Gábor mutatkozik be, a központi, nemzetközi kiállításnak nincs magyar résztvevője.ext - e közvetlen jövőbe mutató szóval hívta táncba a világ építészeit, pontosabban az építészek munkásságának, az építészet tendenciáinak bemutatására hivatott szakembereket Deyan Sudjic.
Legyűrhetetlennek látszó, robbanni kész indulatokat és megingathatatlanul monumentálisnak tetsző akaratokat sikerült a két, nemzedéke legszorgalmasabbjai közé tartozó kurátornak, Hegyi Dórának és Tímár Katalinnak domesztikálni, majd kanalizálni, midőn a Ludwig Múzeumban közös erővel keretbe feszítették az ismeretlen kilencvenes évek Budapestjének odújából fogcsikorgatva kiacsargó, ám eddig előbújni semmi áron sem akaró művészetét.
Walter Benjamin: "A szirének hallgatása". Válogatott írások
Érdekes elnevezés ez a lengyel lovas. Wajda könyvének egyik fejezete fölött olvasható, és maga is utalás Rembrandt egy festményére. Nem hangsúlyozza még külön, hogy egyik korai filmjének heroikus "hőse", Lotna, a villámlábú harci mén, tragikomikus hősei pedig a német tankok ellen halálba vágtázó ulánusok. Wajda tudta a legjobban, hogy ez legenda volt csupán; a valóságban nem rontottak lóháton, kivont szablyával a német tankokra, mégis egész életművének maradandó jelenete lett ez a filmbeli halálvágta. "Azért lettem rendező és nem forgatókönyvíró, hogy valószerűvé tegyem a szövegeket" - mondja most könyvében. Mire gondol? Valószerűvé tenni a kitalációt, agyrémet, hamisságot? Avagy: kibontani a szöveg (forgatókönyv) lehetőségeiből a valószerűt? A valóság valamelyik, rejtett arcát?
Van egy érzés. Finom kis borzongás. Ne mondják, hogy csak emlék, hogy utoljára kiskamaszként élték át! Visszajár az. A moziból kifelé (volt) tapasztalható, az a jó benne, azon túl, hogy jó, hogy különösebb erőlködés nélkül észrevehető másokon, falkamelegséggel is bódít. Jön ki a gyerek, mindenre képes és szép, legyőzi mi ellene kel, és valaki annyira szereti, ahogy még senkit senki se, és ez könnyű, olyan csodálatosan könnyű. Másokon fölismerni e röpke állapotot, mondom, egyszerű: tekintet, amit Rejtő felhős mélabúként ír le, karmozgás, mi az általánostól annyiban tér el, hogy párhuzamos: együtt leng a jobb a ballal, mint egyébként soha. Még annyira sem kitartható, mint az orgazmus, és késleltetni se lehet: jön, ha mész. A felnőttek bírják a kocsiig a vetítőtől, de ott kitör, ha mindenáron képesíteni kell, ilyenkor olyanok vagytok, mint John Travolta a Ponyvaregényben, miután arcába tolta a mexikói specialitást. A kormány pilleként forog, a motor harap, akár a vadállat, körben behúzott nyakú mazsolák.
Sajnos már számos kritikai szándékú fikció indult neki onnan, hogy maga elé képzelte egy hollywoodi film fogantatásának szituációját. Pedig most is ez lenne a megfelelő csapásirány. Leírni plasztikusan a szivarfüstöt, ami kékes színű és producerben végződik, életes párbeszélyt rekonstruálni nagyjából arról, hogy mikor ugrik a majom a vízbe (tapasztalataim szerint: a legritkább esetben). Attól hálás ez a módszer, hogy olyan marha nagyot aligha tévedhetni vele. A (hollywoodi) filmek többsége nyilvánvalóan receptre készül, s e tényt a befogadónak igenis számításba kell venni. Először, amikor moziba indul. Másodszor, amikor fanyalog: mert a válasz egyszerű, mér´, mit vártál. Hát dehogyis fanyalgunk: a Rossz társaság marha jó film, de tényleg. Vannak benne rossz terroristák meg jó amerikaiak, árnyaltan ábrázolva. Mit értünk árnyalt ábrázolás alatt: sok fehéret és kevés, ám kontúros feketét. Mindezt legkönnyebben és legszembeötlőbben a szereplők bőrszínének megfelelő keverésével érhetjük el.
Angoljárás van, ez nyilvánvaló. Egymás sarkát tiporják a moziban, és mind olyan helyes. Meg kell őket zabálni. A különböző kritikai szándékú nekirugaszkodások se nagyon jutnak tovább e bűbáj lereagálásánál: na ki jön ide nappapihoz, a balettozó fiúcska vagy a focizó kislány, sorolhatnánk reggelig: a szilikózis veszélyének fittyet hányó bányászok rézfúvósai, a hot-dog vonalon helyüket kereső melák mihasznák, mit tudom én.
Angoljárás van, ez azért is nyilvánvaló, mert az amerikai üzem is űzi az ipart nagyban. Angolos filmet lehet, hogy jobbat csinálnak még az angolok, de mégangolosabban Hollywood verhetetlen, nem is akarja bántani senki. (Nem volt ez mindig így: a hetvenes-nyolcvanas évek kabarettisztikus zuhatagában élt és alkotott egy moszkvai férfi, bizonyos Szergej Taraszov, a kor legjelentősebb szovjet színművészeivel és Vlagyimir Viszockijjal csinált angol filmeket, Robin Hood, Ivanhoe, A fekete nyíl, Quentin Durward és hasonlók, ám kiment a divatból, igazságtalanul.)
"Ablueséneklést nem lehet tanítani, ez egyszerűen kizárt" - halljuk a Blues Story II. című szám narrátorától, s szívem szerint itt zárnám is az új Little Axe-album recenzióját. Vélhetőleg ez a tömörség feküdne a zenekarvezető Skip McDonaldnak, aki pár éve avval nyitotta koncertjüket, hogy "nos, amennyiben valaki táncolni jött, az rossz helyen jár". Nem emlékszem, hogy e prológon kívül egyetlen szó is elhagyta volna a száját, ahogy a gitárja sem fecsegett; egy-egy pengetésében viszont a mindenség érződött.
Na ja. Könnyű dolga van a Klezmaticsnak: elég, hogy úgy tíz éve a világ legkitűnőbb klezmercsapata lett, azóta csak tartania kell a formáját. Igaz, a kilencvenes évek második felére enyhült a klezmerláz a világzenétől fertőzött körökben, de zenekarunkat nem rázta meg ez a kis megpróbáltatás, legfeljebb a rajongóit teszi próbára, hogy ezúttal négy év böjt után lát napvilágot új Klezmatics-lemez. Mi több, egy különösen felvillanyzott társaságot hallhattunk az idei Szigeten; más kérdés, hogy nem feltétlenül találkozott a produkciója minden várakozással.
Jól nézek ki, disznó módon megöregedtem, és ez korántsem csak alanyi jogon kínos nekem. Hiszen míg korábban azok a táncdalénekesek foglalkoztattak, akiket még nem kaptak fel, újabban egyre szívesebben időzöm azokkal, akiken már túllépett a világ. Jó biznisz, tudok élni - most megadom a hangot, aztán dőlhetnek a vevők... Bizony.
Dürrenmatt szerint Isten szabadsága abban áll, hogy nem lehet megfigyelni. Ebből nyilvánvalóan következik: az ember sosem lesz szabad, bárhogy is kukucskál. De szabadabb-e akkor, ha a kukucskáláshoz tévét használ? A következő hetekben három, szabadon választható valóságshow is a hazai képernyőkre kerül.
A magyar rendőrség folyton változó formában immár több mint másfél évszázada küzd a bűn mint sajnálatos társadalmi tény ellen, többnyire a törvényes keretek között - mit lehet tenni, ha alkalmanként és koronként a törvények is olyanok, amilyenek. Munkájukkal - ahogyan az illik - immár múzeumi körülmények között is megismerkedhetnek a polgárok, akik távozván igazolhatják a tételt: a magyar bűn a magyar égbe kiált.
Magyar Narancs: Hogyan lettél a Big Brother (BB) műsorvezetője?
Évezredek óta keressük a választ a kérdésre: mi az erőszak forrása? Az elmúlt hónapban a Science folyóiratban nyilvánosságra került eredmények megalapozott választ kínálnak a kérdésre: a gének és a társadalmi környezet együtt
