A zsebemben csak gyűlnek a százasok és ezresek; a mocskos, nem fair módszerrel megkeresett pénz, amit a begyakorolt és fölöttébb ártatlan arckifejezésemmel az utolsó maóig egy szexshopban verek majd el.
Olyan mesélte, aki fontos nekem: a bolgárok birkaszemes vacsorája elől szökni kell, hiszen a legdurvább sértésnek számít nem elfogadni. Akkor még némán és tisztelettudóan kacagtam magamban, nem gondolván, hogy egyszer majd én is szökni akarok – Kínában.
A pekingi utcákat járva úgyis a legtöbbször afféle nagyon-nagyon különböző csodabogárnak tűnhetek, aki nem köp az utcán, nem pisil, és csak a saját nyakát tekergeti a fazék fölött, nem a kopasztott kacsáét.
Felhősárkány mancsonként öt karommal, lótuszvirág és őszibarack. Mi más jelenne meg az ember szeme előtt, amikor csukott szemmel a térképre bök, s keresztezett ujjakkal a háta mögött azt kívánja, hogy kaland és szeszély minél messzebbre sodorja?