Halálos coming out, éltető rózsaszirom

  • Kovács Eszter Málna
  • 2013. augusztus 15.

Magyar Mandarin

Szájban olvadó bonbon, vöröslő celofán, rózsacsokor. Mindez csak a Nyugatról koppintott ártalmas kópiák sora volna, ami manapság Kínában is nagyon megy? Az. Hiszen eljött a holdnaptár alapú időszámítás hetedik hónapjának hetedik napja. Ez pedig a szerelmesek ünnepe, vagy kommerszebb megfogalmazásban a kínai Valentin-nap, és ebben az 1,4 milliárdos országban jócskán akad, akit ez örömmel tölt el. Ők talán még hisznek a Szövőlány és a Pásztorfiú meséjében, akik az Ég Királynőjének engedélye nélkül akartak egybekelni, de az nem adta áldását a frigyre, ezért egy ezüstfolyót (a mai Tejutat) hajított közéjük vízválasztóként, ám a pár csalódottságát látva csak megengedte, hogy évente egyszer egy kis hídon találkozzanak. Így lett ez a sztori a „mindent áthidaló szerelem” jelképe.

false

 

Öngyilkosság kontra romantika

Ezt a tömény romantikát azonban szinte csírájában fojtják el a sanghaji szociológusok riasztó statisztikái, melyek szerint Kínában ma nagyjából húszmillió meleg férfi él házasságban olyan heteroszexuális nővel, akinek fogalma sincs arról, hogy az oltárnál ő (vagy a szülei) rosszul választottak. Mert bár a Kínában kötött házasságok csillaga egyelőre fényesen ragyog, mint a piros celofán, amibe csokidarab ragadt, sajnos olykor pont annyira mű(vi) az egész, mint a pekingi kacsába rejtett nátrium-glutamát.

Ma este, amikor a hagyomány szerint a Szövőlányhoz kellene imádkozni, hajadonok milliói fohászkodnak majd azért, hogy egyszer ne úgy végezzék, ahogy az a harmincas feleség, aki a „kínai Facebookról” értesült arról, hogy férje meleg, és csak azért vette el, hogy megfeleljen a szülői és egyben társadalmi elvárásnak. A nő a közös erkélyükről vetette magát a mélybe. A férfi, bár felesége életét tönkretette, a szüleinek maximálisan a kedvében járt, hiszen Kínában minden gyerek legelső és legfontosabb munkája az életben az, hogy „elvégezze a feladatot”: házasodjon meg és produkáljon (lehetőleg) egy, (lehetőleg) fiúgyermeket. Ez alól nem képezhetnek kivételt a meleg férfiakból vagy leszbikus nőkből álló párok sem.

Emberi jogokat sem

A nagy tányérra pakolt nyárson sült húsok felét már megettem, amikor szerb vacsorapartnerem a bal oldalamon vékony cigarettára gyújt, a jobb oldalon ülő angol pedig arról kérdezi, hogyan éli meg, miként vállalja ebben az országban azt, hogy meleg.
„Ebben az országban az alapvető emberi jogok is egészen mások, mint otthon; hogyan is lenne nekünk, melegeknek jogunk bármihez?” – csattan fel arcán olyan keserűséggel, hogy azonnal langyos, kínai sörömbe kortyolok.

Szavai hallatán eszembe jut, hogy mi hárman most egy olyan országban élünk, ahol a homoszexualitást a kilencvenes évek végéig büntetendőnek, a kétezres évek elejéig pedig betegségnek (egészségügyi problémának) tartották.

false

Kínában a legtöbb férfi nem keresi a bajt azzal, hogy coming outol, hiszen a szülők többsége, bár talán pozitívan fogadja a hírt, ha a szomszéd gyerekéről szól, a saját gyereke melegségét fizikailag képtelen megemészteni.

Légy kreatív, légy boldog

Ez a tendencia olyan erős, hogy sokan egész életükben csak titkon melegek, és heteroszexuális feleségüket csőbe húzva alapítanak családot, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak. Szélsőséges esetekben (mint a már említett öngyilkosság) a férjet az asszony családja be is perelheti, de ha a férfit elmarasztalják, akkor sem mennek a válásnál vagy valamicske kártérítésnél messzebbre. A kreatívabb, és minden bizonnyal nagyobb szexuális étvággyal rendelkező meleg férfiak számára megoldás lehet az új módi: a kifejezetten érdek-, avagy látszatházasságok céljára kifejlesztett társkereső oldalak, ahol leszbikus menyasszonyok millióiból lehet válogatni, és velük családot alapítva teljesíthető a szülői elvárás is, meg a gyereknek is jó példát lehet mutatni (akit egyébként csak akkor látnak el érvényes személyi igazolvánnyal, ha a szülei házasok). Az efféle bulinak ráadásul az a lényege, hogy a szülők kedvükre élhetik mindennapjaikat szexuális preferenciáik mentén: házasokként is randizhatnak azonos nemű párjaikkal, sőt, olykor még egy fedél alatt sem kell élniük egymással, hiszen a gyereket rendszerint úgyis a nagyszülőkhöz adják.

Látszólag trendi

Ez a látszólag leleményes, trendi megoldás rávilágít, milyen kőkeményen diszkriminálnak mindenkit, aki más. A kínai mozikban és az interneten uralkodó cenzúra egy (a homoszexuális tartalmaktól is) megszűrt, mesterséges világot teremt, ahol csoda, hogy a már említett társkeresők egyáltalán életképesnek bizonyulhatnak. Az azonos neműek házasságának legalizálására pedig még jó sokat kell várni, noha aktivisták százai ma is azon dolgoznak, hogy megváltozzon a helyzet. Persze sok-sok millióan így is örülnek a szerelem édes napjának: ők azok, akik virágot vesznek, és a zajos utcákon andalogva cukorba forgatott dinnyét vagy óriásgalagonyát rágcsálnak. Én pedig a boldogságukat elnézve halkan kételkedem, majd inkább már csak azt sajnálom, hogy az ilyenkor kötelező ajándékok ellenértéke nem az én zsebembe vándorol.

Megjegyzés: a bejegyzéshez egyes információkat az Atlantic és a Beijinger online cikkeiből merítettem.

Figyelmébe ajánljuk