Vannak rendezők, akik azt szeretik, ha inkább filmjeik beszélnek helyettük – és vannak, akik nem elégszenek meg ezzel, és különböző filmajánlós toplistákkal igyekeznek kedveskedni a rajongóknak: Martin Scorsese például 50 filmet ajánlott a karanténra Quentin Tarantinónak és Edgar Wrightnak, de maga Wright még ennél is bőkezűbb volt, hiszen ő egy 1000-es listát állított össze. Tarantino talán mindkettejükön túltesz: ő rendszeresen közzéteszi az adott évre vonatkozó toplisáját, és lényegében minden interjújában a kedvenc filmjeiről beszél – sőt, a témáról már könyvet is írt. Valójában tele van az internet Tarantino-toplistákkal: van 65-ös, 333-as, de van lista a 20 kedvenc filmjéről is 1992-től, azaz azóta, hogy ő maga rendezni kezdett.
A Ponyvaregény és a Kutyaszorítóban rendezője most Brest Easton Ellis író podcastjében volt vendég, ahol természetesen ismét csak filmekről beszélt. Ezúttal a 21. század szerinte legjobb filmjeiből állított össze egy top 20-as listát, miközben páros lábbal beleszállt Paul Dano színészbe (akit amúgy generációja egyik legtehetségesebb színészei között szokás emlegetni), de az Éhezők viadala-sorozatot is kiosztotta – na meg persze ismét szerelmet vallott Tony és Ridley Scottnak.
Íme a legutóbbi Tarantino-toplista az Oscar-díjas alkotó rövid értékelésével.
20. West Side Story (2021), rendezte: Steven Spielberg
„Ez az a film, amelyben Steven [Spielberg] megmutatja, hogy még mindig tud. Nem hiszem, hogy Scorsese készített ennél izgalmasabb filmet [ebben a században]. Új életet lehelt belé… El sem hittem, hogy tetszett a főszereplő (Ansel Elgort), mert korábban semmiben sem szerettem.”
19. Kabinláz (2002), rendezte: Eli Roth
„Van benne valami elbűvölő. Eli [Roth] humora, a vérengzéshez való érzéke – egyszerűen nagyon, nagyon működik. Az emberek hajlamosak elfelejteni, mennyire feszült az első fele, mert az utolsó 20 perc annyira őszintén vicces… A Motel lehet, hogy a legjobb filmje, de ez a kedvencem.”
18. Pénzcsináló (2011), rendezte. Bennett Miller
„Brad Pitt alakítása az elmúlt 20 év egyik kedvenc sztárszerepe volt számomra – amikor egy filmsztár megjelenik, és emlékeztet rá, miért is filmsztár, és egyszerűen a vállán viszi az egész filmet.”
17. Chocolate – A harc szelleme (2008), rendezte: Prachya Pinkaew
„Itt egy film, amiről valószínűleg sosem hallottál… Embereket vernek el benne elképesztően, a leglátványosabb módokon… Négy évig képezték ezt a 12 éves lányt, hogy eljátszhassa a főszerepet… Ezek a legjobb kungfu-harcjelenetek közé tartoznak, amiket valaha filmben láttam.”
16. Az 1000 halott háza 2. - A sátán bosszúja (2005), rendezte: Rob Zombie
„Ez a nyers Peckinpah–cowboy–Manson-féle hangulat – ez a hang korábban nem is létezett Az 1000 halott háza előtt, és ezzel a filmmel finomította tovább… Peckinpah nem volt része a horror műfajának ezelőtt. Ő összeolvasztotta a beteg hegyi parasztokkal, és ez mára önálló dolog lett. Ránézésre felismered, de korábban ilyen nem létezett.”
15. A passió (2004), rendezte: Mel Gibson
„Rengeteget nevettem a film alatt. Nem azért, mert perverz vagyok, vagy mert Jézus szétverésén röhögök – egyszerűen az extrém erőszak vicces számomra. És amikor túlmész minden határon, egyre csak viccesebb és viccesebb lesz. Csak nyögtem és röhögtem azon, mennyire elcseszett az egész… Mel óriási rendezői munkát végzett. Teljesen belehelyezett abba a korszakba. Beszéltem erről Mel Gibsonnal, és úgy nézett rám, mintha teljesen hülye lennék.”
14. Rocksuli (2003), rendezte: Richard Linklater
„Nagyon jó móka volt a moziban. Tényleg egy igazán szórakoztató, szórakoztató, szórakoztató vetítés volt. Szerintem ebben a filmben Jack Black kitörése találkozott Rick Linklaterrel és Mike White-tal – ettől lett különleges… ez áll a legközelebb ahhoz, hogy megkapjuk a Gáz van, jövünk! hangulatát.”
13. Jackass: A vadbarmok támadása (2002), rendezte: Jeff Tremaine
„Ez volt az a film, amin a legtöbbet nevettem az elmúlt 20 évben. Nem emlékszem, hogy elejétől a végéig így nevettem volna Richard Pryor óta […] A Kill Bill forgatása közben úgy éreztem, ez a film annyira kibaszottul vicces, hogy meg kell mutatnom a stábnak. Szereztünk egy kópiafilmet, megnéztük, és egyszerűen meghaltunk a röhögéstől.”
12. Csúnya, gonosz bácsik (2013), rendezte: Aharon Keshales, Navot Papushado
„Ennek fantasztikus a forgatókönyve, és hasonló a történetvezetése, mint a Fogságbannak… tökös és bátor – tudod, egy amerikai film ezt nem csinálná meg így.”
11. Battle Royale (2000), rendezte: Kinji Fukasaku
„Nem értem, hogy a japán író hogy a fenébe nem perelte be [az Éhezők viadala szerzőjét,] Susan Collinst minden egyes kibaszott vagyonáért. Egyszerűen lenyúlták a kibaszott könyvet. A buta könyvkritikusok úgysem mennek el megnézni egy japán filmet Battle Royale címmel, így soha nem szóltak neki – arról beszéltek, hogy ez a legeredetibb kibaszott dolog, amit valaha olvastak. De amint a filmkritikusok látták a filmet, azt mondták: ’Mi a fene, ez csak a Battle Royale, csak PG besorolással!’”
10. Éjfélkor Párizsban (2011), rendezte: Woody Allen
„Owen Wilsont tényleg nem tudom elviselni. Amikor először néztem a filmet, egyszerre imádtam a filmet és utáltam őt. A második alkalommal azt gondoltam: ’Oké, ne legyél már ilyen seggfej, nem is olyan rossz’. A harmadik alkalommal pedig azon kaptam magam, hogy gyakorlatilag csak rá figyelek.”
9. Haláli hullák hajnala (2004), rendezte: Edgar Wright
„A kedvenc rendezői debütálásom, még akkor is, ha csinált egy olcsó debütfilmet, amiről nem szeret beszélni […] Imádtam, mennyire szerette a Romero-univerzumot, amit újraalkotott. A forgatókönyv egyszerűen remek, ez az egyik legidézhetőbb film a listán, még mindig idézem ‘a kutyák nem néznek fel’ sort. Ez nem a zombifilmek paródiája, ez egy igazi zombifilm, és értékelem ezt a különbséget.”
8. Mad Max: A harag útja (2015), rendezte: George Miller
„Valójában nem akartam megnézni, egyszerűen azért, mert egy olyan világban, ahol Mel Gibson létezik, hogyhogy nem ő játssza Maxet? Én Mad Melt akarom! Hónapok teltek el, és mindenki arról beszélt, milyen nagyszerű a film, Fred, a szerkesztőm pedig azt mondta: ’Komolyan, meg kell nézned’. Aztán megnéztem. A nagyszerű dolgok tényleg nagyszerűek, és egy valóban kiváló filmest látsz; minden pénze és minden ideje megvolt, hogy pontosan úgy készítse el, ahogy akarta.”
7. Száguldó bomba (2010), rendezte: Tony Scott
„Ez az egyik kedvenc rendezőm utolsó filmje. Már négyszer láttam, és minden alkalommal egyre jobban tetszik. Ha évekkel ezelőtt kérdeztél volna, a Tűzben edzett férfit raktam volna a listára, de a Száguldó bomba Tony akcióesztétikájának egyik legtisztább megvalósítása, a két főszereplő remek együtt, és egyre jobb lesz. Ez a 21. század egyik legjobb szörnyfilmje. A vonat egy szörny. A vonat szörnyként működik. És a mi időnk egyik legnagyobb szörnyévé válik. Erősebb, mint Godzilla, erősebb, mint azok a King Kong-filmek.”
6. Zodiákus (2007), rendezte: David Fincher
„Amikor először láttam a Zodiákust, nem voltam annyira odáig érte, aztán elkezdte adni a filmes csatorna, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy 20 percet, 40 percet nézek belőle, és rájöttem, hogy sokkal lebilincselőbb, mint amire emlékeztem, és különböző részeknél is újra magával ragadott, úgyhogy eldöntöttem, hogy megnézem ezt a kibaszott filmet újra, és onnantól teljesen más élmény volt. Hat-hét évente újranézem, és ez egy luxusélmény, aminek teljesen átadom magam, […] hipnotikus mestermunka.”
5. Vérző olaj (2007), rendezte: Paul Thomas Anderson
„Daniel Day-Lewis. A filmben megvan a régi stílusú kézművesség minősége. Egy régi hollywoodi mestermunka hangulát idézi, anélkül, hogy direkt úgy próbálna hatni. Ez volt az egyetlen filmje, amiben nincsen díszletes jelenet, erről szóltam is neki. A tűz áll legközelebb a díszlethez. Ez a történet és a narratíva kezeléséről szólt, és kibaszottul csodálatosan csinálta. A Vérző olaj esélyes lenne az első vagy második helyre, ha nem lenne benne egy nagy, hatalmas hiba… és a hiba Paul Dano. Nyilvánvalóan egy két főszereplős filmnek kellene lennie, de egyértelműen látszik, hogy mégsem az. [Dano] gyenge ember. Ő a gyenge láncszem. Austin Butler csodás lett volna abban a szerepben. Ő egyszerűen olyan gyenge, gyenge, érdektelen fickó. A leggyengébb kibaszott színész a Színészek Céhében.”
4. Dunkirk (2017), rendezte: Christopher Nolan
„Egy másik film, amit eleinte nem szerettem […] Amit most imádok benne, az az, hogy valódi mesterséget érzek benne, és fokozatosan értékeltem újra és újra. Az első alkalommal nem hagyott hidegen, de annyira elképesztő volt, hogy igazán nem is tudtam, mit látok, szinte túl sok volt. A második alkalommal az agyam már kicsit jobban befogadta, a harmadik és negyedik alkalommal pedig egyszerűen csak azt éreztem: wow, teljesen elvarázsolt.”
3. Elveszett jelentés (2003), rendezte: Sofia Coppola
„Annyira beleszerettem az Elveszett jelentésbe, hogy beleszerettem Sofia Coppolába, és azt akartam, hogy a barátnőm legyen. Udvaroltam neki, elcsábítottam, és mindezt nyilvánosan csináltam; mintha egy Jane Austen-regényből lépett volna elő. Nem ismertem őt eléggé ahhoz, hogy magamtól összejöjjek vele, de folyamatosan jártam rendezvényekre. […] Beszéltem erről Pedro Almodóvarral is, és mindketten egyetértettünk abban, hogy ez annyira lányos film, de istenien az. Már nagyon rég nem láttam ilyen lányos filmet, és még ilyen jól elkészített lányos filmet sem.”
2. Toy Story 3 (2010), rendezte: Lee Unkrich
„Az utolsó öt perc teljesen kibaszottul kitépte a szívemet, és ha megpróbálom leírni a végét, elkezdek sírni és elakad a hangom. […] Egyszerűen rendkívüli. Szinte tökéletes film. És még nem is beszéltünk a fantasztikus vígjátéki részekről, amelyek soha nem érnek véget. Szerintem az emberek sosem találják el a trilógiák harmadik filmjét. Számomra a másik ilyen A jó, a rossz és a csúf, és ez a rajzfilmek A jó, a rossz és a csúfja. Ez a legnagyobb befejezése egy trilógiának.”
1. A sólyom végveszélyben (2001), rendezte: Ridley Scott
„Tetszett, amikor először láttam, de valójában annyira intenzív volt, hogy elvesztette a hatását nálam, és nem vittem magammal úgy, ahogy kellett volna […] Azóta párszor újranéztem, nem rengetegszer, de szerintem mestermű, és amit annyira szeretek benne, […] az az, hogy ez az egyetlen film, ami ténylegesen, teljesen az Apokalipszis most-féle céltudatosságra, vizuális hatásra és hangulatra törekszik, és szerintem el is éri azt. Két óra 45 percen vagy mennyin át fenn tudja tartani az intenzitást, nemrég újranéztem, és a szívem az egész film ideje alatt zakatolt; teljesen magával ragadott és nem engedett el, pedig már rég láttam. A rendezés teljesítménye rendkívüli.”
