A legmenőbb magyar reménytelen küzdelme a maszkviseléssel

Publicisztika

Maszkban – nemzeti színűben – tanácskozott Orbán Viktor. Az operatív törzs többi tagján is engedelmesen ott a takarás. Eddig ez egyáltalán nem volt egyöntetű, kormányülésen sem készült ilyen kép. Most meg csodák csodája, mindenkin volt. Látta bárki valaha így Pintér Sándort?

Tegnap lengette be Orbán Viktor, hogy most aztán a maszkviselésen lesz a hangsúly. S máris megtörtént a csoda!

Mit is hallottunk tavasszal? "Egészséges embernek semmiféle maszkra nincsen szüksége" – mondta Müller Cecília, országos tiszti főorvos március 20-án. Hat nappal később: "A maszkot az viselje, akinek feltétlenül szükséges, viszont ha valaki abban érzi magát biztonságban, vegye fel, de helyesen." Összhangban azzal, amit addig kommunikáltak. Legfeljebb cöccögve közölték, hát jó, aki annyira akar, hordjon maszkot. (Bár ezek a ravasz patikusok meg más árusok ugye nagyon felemelték az árakat, még ilyet!)

Hanem aztán

Orbán Viktor pár nap múlva,

március 30-án az országházban egy kérdésre felelve azt mondotta: "Minden eszközt, ami rendelkezésre áll, fölhalmozunk ma a kórházakban, hogy a kórházakon lévő terhelést tudjuk kivédeni. S egyébként mindenki más magánszemély pedig magánforgalomból tud – ha tud – vásárolni maszkot, vagy készít, mint ahogy ezt én is csináltam, otthon, szükség esetére. Tehát azt tudom mondani önnek, hogy akkor tudok egy szabály bevezetni kényszerítő erővel, akkor tudom bevezetni, hogyha meg tudom teremteni a betartásnak a föltételeit. Ma nem tudom garantálni a magyaroknak, hogy lesz annyi maszk az országban, amit patikai forgalomban meg tudnak vásárolni, s így mindennap hozzá fognak jutni. Ezért kérem őket, hogy viseljenek maszkot, de nem tudom garantálni ennek a föltételeit, ezért elő sem írhatom kötelezettségként. Így állunk."

És mit hallottunk már másnap Müller Cecíliától? Ezt: "Értelemszerűen a betegellátók, az egészségügyi dolgozók, rendvédelmi szervek, tehát

megvan a sorrendje és a hierarchiája annak, hogy kinek van ezekre szüksége.

Amennyiben egy biztonságérzetet nyújt a viselőjének a maszk, akkor tegye, de helyesen tegye." És már nem is csak az, akinek feltétlenül szüksége van rá, ugyebár.

Szóval miután a miniszterelnök varrt magának egyet, már ajánlatos lett. Csak nincs elég. Ám a beismerés után nagyjából egy héttel arról tájékoztatta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az országgyűlés szakbizottságát, hogy csaknem 31 millió maszk (valamint 133 ezer teszt és 152 lélegeztető gép) érkezett Magyarországra. Továbbá arról is beszámolt, hogy "Sátoraljaújhelyen már szerelik azt a kínai gépsort, amely a napokban megkezdi működését, és havonta 2,8 millió maszkot tud gyártani" – adta hírül akkor az MTI. Amiről kiderült – Hadházy Ákos, független parlamenti képviselő szívós munkálkodása révén –, hogy az a több millió valójában legfeljebb 450 ezer, már ha folyamatosan működik a gép.

Most meg úgy állunk, eszerint így is összejött annyi, hogy a miniszterelnök – nyilván szigorúan egyes szám első személyben, ahogy szokta – végre tudja garantálni, hogy betartassák az előírásokat. Föl is vett rögtön egyet, a nemzeti trikolórral fedve a száját. Büszke magyar ezt hordja akkor is, ha az általa éppen (covid-szempontból) csúcsra járatott országban csaknem ezer beteget szűrtek ki egyetlen nap alatt. Pedig a tesztek elvégzésének szigorú követelményei vannak, vagy – maszek alapon – szigorú költségei. Majd hatósági áras lesz, ne nyerészkedjenek a szolgáltatók, irgum-burgum. Ám feltehetően szükség van rájuk, különben nyilván tárt karokkal várná (ingyen) a gyanúsakat, az óvatosakat, a felelősségteljeseket (hogy ne fertőzzenek meg senkit), de talán még a karanténból szabadulni akarókat is – hiszen a cél a gazdaság működőképességének a fenntartása – az állami egészségügy. Vagy nem.

Orbán Viktor, a legmenőbb magyar

Orbán Viktor, a legmenőbb magyar

Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

 

Szigorítják a maszkviselést, pontosabban…

hogyan is mondta a miniszterelnök?

Szerdán ül össze a kormány, és azt a kevés szabályt, amelyet a maszkviselésre előírtak, érvényesíteni is tudják. Rajta – láttuk – mostantól nem múlik. Alighanem viseli majd (UEFA-szabály, az pedig szent) a szeptember 24-i európai Szuperkupa-döntőn, ahova húszezer szurkolót várnak, köztük több ezer külföldit, méghozzá olyanokat (németeket, spanyolokat), akik be nem tehetnék egyébként a lábukat Magyarországra a járvány miatt). Lázmérés is lesz. Az iskolákban csak október elsejétől. Úgy látszik, rövid volt a nyár, erre még nem tudtak felkészülni. Hogy maszkot is osztanának a diákoknak, hogy ne kelljen azt a szülőknek venniük, arról nem esett szó.

Egy felirat mindenesetre már foglalt. Az már a jó ízlés határát tán át is lépve a miniszterelnöké. Legmenőbb magyar ugyebár csak egy lehet. Csak menne már…

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.