A legmenőbb magyar reménytelen küzdelme a maszkviseléssel

Publicisztika

Maszkban – nemzeti színűben – tanácskozott Orbán Viktor. Az operatív törzs többi tagján is engedelmesen ott a takarás. Eddig ez egyáltalán nem volt egyöntetű, kormányülésen sem készült ilyen kép. Most meg csodák csodája, mindenkin volt. Látta bárki valaha így Pintér Sándort?

Tegnap lengette be Orbán Viktor, hogy most aztán a maszkviselésen lesz a hangsúly. S máris megtörtént a csoda!

Mit is hallottunk tavasszal? "Egészséges embernek semmiféle maszkra nincsen szüksége" – mondta Müller Cecília, országos tiszti főorvos március 20-án. Hat nappal később: "A maszkot az viselje, akinek feltétlenül szükséges, viszont ha valaki abban érzi magát biztonságban, vegye fel, de helyesen." Összhangban azzal, amit addig kommunikáltak. Legfeljebb cöccögve közölték, hát jó, aki annyira akar, hordjon maszkot. (Bár ezek a ravasz patikusok meg más árusok ugye nagyon felemelték az árakat, még ilyet!)

Hanem aztán

Orbán Viktor pár nap múlva,

március 30-án az országházban egy kérdésre felelve azt mondotta: "Minden eszközt, ami rendelkezésre áll, fölhalmozunk ma a kórházakban, hogy a kórházakon lévő terhelést tudjuk kivédeni. S egyébként mindenki más magánszemély pedig magánforgalomból tud – ha tud – vásárolni maszkot, vagy készít, mint ahogy ezt én is csináltam, otthon, szükség esetére. Tehát azt tudom mondani önnek, hogy akkor tudok egy szabály bevezetni kényszerítő erővel, akkor tudom bevezetni, hogyha meg tudom teremteni a betartásnak a föltételeit. Ma nem tudom garantálni a magyaroknak, hogy lesz annyi maszk az országban, amit patikai forgalomban meg tudnak vásárolni, s így mindennap hozzá fognak jutni. Ezért kérem őket, hogy viseljenek maszkot, de nem tudom garantálni ennek a föltételeit, ezért elő sem írhatom kötelezettségként. Így állunk."

És mit hallottunk már másnap Müller Cecíliától? Ezt: "Értelemszerűen a betegellátók, az egészségügyi dolgozók, rendvédelmi szervek, tehát

megvan a sorrendje és a hierarchiája annak, hogy kinek van ezekre szüksége.

Amennyiben egy biztonságérzetet nyújt a viselőjének a maszk, akkor tegye, de helyesen tegye." És már nem is csak az, akinek feltétlenül szüksége van rá, ugyebár.

Szóval miután a miniszterelnök varrt magának egyet, már ajánlatos lett. Csak nincs elég. Ám a beismerés után nagyjából egy héttel arról tájékoztatta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az országgyűlés szakbizottságát, hogy csaknem 31 millió maszk (valamint 133 ezer teszt és 152 lélegeztető gép) érkezett Magyarországra. Továbbá arról is beszámolt, hogy "Sátoraljaújhelyen már szerelik azt a kínai gépsort, amely a napokban megkezdi működését, és havonta 2,8 millió maszkot tud gyártani" – adta hírül akkor az MTI. Amiről kiderült – Hadházy Ákos, független parlamenti képviselő szívós munkálkodása révén –, hogy az a több millió valójában legfeljebb 450 ezer, már ha folyamatosan működik a gép.

Most meg úgy állunk, eszerint így is összejött annyi, hogy a miniszterelnök – nyilván szigorúan egyes szám első személyben, ahogy szokta – végre tudja garantálni, hogy betartassák az előírásokat. Föl is vett rögtön egyet, a nemzeti trikolórral fedve a száját. Büszke magyar ezt hordja akkor is, ha az általa éppen (covid-szempontból) csúcsra járatott országban csaknem ezer beteget szűrtek ki egyetlen nap alatt. Pedig a tesztek elvégzésének szigorú követelményei vannak, vagy – maszek alapon – szigorú költségei. Majd hatósági áras lesz, ne nyerészkedjenek a szolgáltatók, irgum-burgum. Ám feltehetően szükség van rájuk, különben nyilván tárt karokkal várná (ingyen) a gyanúsakat, az óvatosakat, a felelősségteljeseket (hogy ne fertőzzenek meg senkit), de talán még a karanténból szabadulni akarókat is – hiszen a cél a gazdaság működőképességének a fenntartása – az állami egészségügy. Vagy nem.

Orbán Viktor, a legmenőbb magyar

Orbán Viktor, a legmenőbb magyar

Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

 

Szigorítják a maszkviselést, pontosabban…

hogyan is mondta a miniszterelnök?

Szerdán ül össze a kormány, és azt a kevés szabályt, amelyet a maszkviselésre előírtak, érvényesíteni is tudják. Rajta – láttuk – mostantól nem múlik. Alighanem viseli majd (UEFA-szabály, az pedig szent) a szeptember 24-i európai Szuperkupa-döntőn, ahova húszezer szurkolót várnak, köztük több ezer külföldit, méghozzá olyanokat (németeket, spanyolokat), akik be nem tehetnék egyébként a lábukat Magyarországra a járvány miatt). Lázmérés is lesz. Az iskolákban csak október elsejétől. Úgy látszik, rövid volt a nyár, erre még nem tudtak felkészülni. Hogy maszkot is osztanának a diákoknak, hogy ne kelljen azt a szülőknek venniük, arról nem esett szó.

Egy felirat mindenesetre már foglalt. Az már a jó ízlés határát tán át is lépve a miniszterelnöké. Legmenőbb magyar ugyebár csak egy lehet. Csak menne már…

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.