„Egy tanárt az oktatói teljesítménye minősít” – Janisch Attila nyílt levele Lajos Tamásnak

  • Janisch Attila
  • 2020. szeptember 13.

Publicisztika

A meg nem nevezett, de könnyen beazonosítható oktató én vagyok.

Tisztelt Lajos Tamás!

A Filmhu című filmszakmai orgánum online oldalán minap megjelent interjújában a következőket állítja: „Én is jártam az SZFE-re, később tanítottam is ott, tudom, ismerem az ott folyó oktatást, és nem tudom elképzelni, hogyan lehetne azokat ideológiával megtölteni. Ezzel együtt van olyan oktató a filmművészetin, aki tizenhat éve nem csinált filmet, viszont folyamatosan politizál. Én évente megcsinálok minimum öt-hat filmet, tehát én filmesnek gondolom magam. Aki tizenhat éve nem csinál filmet, és politizál, az szerintem politikus, csak a sportállása a Színház- és Filmművészeti Egyetemen van.”

Minthogy ez az Ön által meg nem nevezett, de könnyen beazonosítható oktató én vagyok, a következőkre hívom fel a szíves figyelmét:

  • 1. Aki véleményt mond, az él a szabad véleményalkotás alkotmányos állampolgári jogával. A nyilvánossá tett magánvélemény politikai tartalma miatt még senki nem lesz politikus.
  • 2. Egy tanárt az oktatói teljesítménye – a hallgatói eredményessége és képzettsége – minősít és nem az, hogy magánemberként milyen (akár politikai tartalmú) véleményt fogalmaz meg.
  • 3. Ön – bizonyára véletlenül – elfelejtette az interjújában a nem az SZFE-n végzett Oscar díjasok felsorolása mellett megemlíteni, hogy az SZFE filmrendező szakos hallgatói egymást követő három évben (2016, 2017, 2018) kaptak Student Oscar jelölést, mely mégiscsak a legrangosabb iskolai filmdíj. Kis Hajni és Freund Ádám a hét finalista közé is bekerült, Kovács István pedig az Ostrom című MA-s diplomafilmjével díjra is váltotta a jelölést. Csodálom, hogy ez az apróság nem jutott az eszébe, holott Ön volt a díjazott Kovács István Szürke senkik című filmjének producere.
  • 4. Azt pedig már csak zárójelben jegyzem meg, hogy Kovács István annak az SZFE-n 17 éve tanító tanárnak volt a filmrendező szakos tanítványa (az egyetem BA képzésében), akiről Ön azt állítja, hogy az csak a „sportállását töltő” (értsd: a fizetését valós szakmai teljesítmény nélkül felvevő) tanárként alkalmazottja az egyetemnek.
  • 5. Ezúton meghívom Önt, látogasson el legalább egyszer az  egyik órámra, de előtte olvassa el a filmnyelv működéséről és használatáról írt summa cum laude minősítésű disszertációmat, majd kérdezze meg azt a mintegy 200 egykori hallgatót, akit osztályfőnökként és óraadóként az elmúlt években tanítani volt szerencsém (a pályájukon azóta sikeresen helytálló, komoly eredményeket felmutató filmes és színházi alkotók, művészek), és csak ezután nyilatkozzon arról, hogy milyen az én oktatói minőségem, és hogy az óráimon politikusként vagy személyes tapasztalatokkal rendelkező filmes oktatóként teszem a dolgomat,
  • 6. Az Ön állításával szemben, miszerint én sportállásban lévő alkalmazottja lennék az egyetemnek, a tény az, hogy negyedik alkalommal vagyok a filmrendező szakos hallgatók osztályvezető szaktanára, heti 20-24 kontaktórát teljesítve az egyetem különböző szakain is tanítva.

Mindezek alapján határozottan visszautasítom azt az alig burkolt fenyegetést is tartalmazó állítását, mely szerint politikus vagyok és nem tanár.

Üdvözlettel,

Janisch Attila

filmrendező, egyetemi docens

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.