„Humoros és gyönyörű, ez a kettő elengedhetetlen” – Roberto Benigni-interjú

Sorköz

Végigugrált a széksorok tetején, ő pedig leborult Scorsese elé. Idézzük fel a Magyar Narancs interjúját az Oscar-díjas Roberto Benignivel 2006-ból!

Kedves Olvasónk!

A Sorköz sorozatában a Narancs régi, irodalmi, művészeti vagy tudományos tárgyú cikkeinek legjavát bányásszuk elő lapunk archívumából.

Mit olvastunk és miért 5, 10, 20 évvel ezelőtt, és mit gondoltunk róla? Mi marad abból, amit mi írtunk (az újságba), és mi abból, amit más (az örökkévalóságnak)? Élje velünk újra a magyar írott kultúra közelmúltját!

Az alábbi remek cikk a Magyar Narancs 2006. augusztus 24-i számában jelent meg.

 

Az élet szép alkotójaként learatott minden babért: az Oscar-gálán a széksorok tetején ugrándozott, a cannes-i díjkiosztáson leborult a földre a zsűrielnök Scorsese elé, és csókolgatni kezdte méregdrága bőrcipőjét. Ha nem a nyilvánosság előtt szerepel, jóval visszafogottabb, ám széles gesztusai és lehengerlő szóáradataÉ mondhatom, originális. A Pinocchio, A szörnyeteg, a Johnny Stecchino rendezője, az utolsó Fellini-film, A Hold hangja sztárja valójában bohócnak álcázott forradalmár. E héttől pesti mozikban prédikál az iraki háborúról a Tigris a hóban című filmjében.

*

Magyar Narancs: Fellini azt mondta önről, annyira érzékeny, hogy bohócnak kell tettetnie magát.

Roberto Benigni: Nem tudtam róla. Áldom érte. Szeretem, ha a bohócok közt tartanak számon, ők szabadon beszélhetnek életről-halálról. És komolyan.

MN: Igaz, hogy a maestro önt kérette magához a halálos ágyán?

RB: Nem pontosan. Meglátogattam, de közvetlenül azután, amikor kapta a szívinfarktust. Jól akarta érezni magát, hát magához rendelt.

MN: Honnan a Tigris a hóban ötlete?

RB: Természetesen egy szerelmi történetből indultam ki. Mindig a szenvedéllyel kell kezdeni. Egy szikrával. Aztán ott a háború, ami a probléma, és egyben egy másfajta szenvedély. A tigrissé vált ember fenyegetése. A művész kötelessége, hogy mélyre hatoljon a kiválasztott témában, és megértse a jelenségek okait. Hogy miért van az, egy Bush, egy Napóleon, egy Caesar, egy Nagy Sándor, egy Mussolini szomjazza a háborút? Nem dokumentarista vagy akár bármilyen ideológiai szempontból. Mindenki más ezt teszi. Van azonban egy országút, ami teljesen üres: oda ritkán mennek, hogy úgy meséljenek történeteket, mint Balzac vagy Stendhal. Az emberi szenvedély nem kontrollálható, márpedig mindenfajta diktatúra erre törekszik. A hatalom mindig igyekszik elrabolni tőlünk a vitalitásunkat és a szeretetünket. De nem tudják a szerelemtől megittasult embert megfogni. Az győzedelmeskedik az elnyomás felett. Ez nem egy csókolózós love story. Mégis szerelmi történet a javából.

MN: Ez a film és Az élet szép egyaránt valós, történelmi eseményből indul ki, és próbál humort belevinni...

RB: Kijelenthetem, hogy Az élet szép hatalmas félreértés áldozata lett. Vígjátékként értelmezték, holott kőkemény tragédia. Főszereplője ugyan komikus figura, de a történet szerkezete tökéletesen megegyezik a tragédiákéval. Arisztotelészi hagyományokat követ. A tragédia szereplőit ugye a cselekedeteik határozzák meg, nem az, amit mondanak. A tragédia elején mindig megtalálható a harmónia, amit aztán felvált maga a tragikus esemény. A végén pedig mindig van tanulság, mert a főszereplők rájönnek valamilyen igazságra. Nekem mint művésznek az a kötelességem, hogy megértsem az élet egy ismeretlen régióját, anélkül, hogy elhatárolódnék tőle. Ugyanakkor nem csupán a nézők megnevettetésére utazom, sem pedig pusztán a műfaj szétforgácsolására, mint Chaplin tette A diktátorban. Én filozofikus értelemben kezelem a háborút. Nem Bushról meg bin Ládinről szövegelek, róluk eleget hallunk, ha kinyitjuk a tévét, nem kell még egy film is. A háború visszatérés a bestialitáshoz. Erről Franz Kafka jut eszembe. Az átváltozás - ez az a motívum, amivel megérthetjük modern korunkat. Albert Camus mondta, az egyetlen lehetséges válasz a háború őrülete láttán nem lehet más, mint az öngyilkosság. A film üzenete - hogy ezt a kellőképp elcsépelt és már-már vérlázító szót használjam -, hogy nincs másunk, csak az életünk. Meg az, hogy szeretünk élni. És ez többet ér minden másnál! A halál az utolsó dolog, amit kívánok az életemben - és az utolsó dolog is lesz az életemben, az biztos! Életben maradni, és imádni az életet - efölött senki más nem tud rendelkezni.

MN: Előbb holokauszt, aztán iraki háború - mi jön legközelebb?

RB: Még nem tudom. Sosem tudom! Várok egy jó ötletre. Ami humoros és gyönyörű. Ez a kettő elengedhetetlen.

MN: Könnyen együtt tud dolgozni a feleségével, filmjei női főszereplőjével, Nicole Braschival?

RB: Egy nő nekem olyan, mint egy havas hegyóriás. Meg kell védeni a napfénytől, nehogy elolvadjon rajta a hó. Idestova huszonöt éve dolgozunk együtt (1983-ban ismerkedtek meg a Tu mi turbi forgatásán - K. L.). Mi ketten, egy pár. Olyanok vagyunk, mint Mickey és Minnie a rajzfilmben. Büszke vagyok, olyan csodálatos érzés együtt lenni, az idő múlásával is egyre nagyobb öröm együvé tartozni: mert minden olyan más. Tudja, Isten utolsó teremtése a nő. Az örömkönny a nagy Genezis végén! A Biblia nagyon feminin könyv. És nagyon erotikus. Szerintem ezért olyan nagy bestseller.

 
Roberto Benigni és Nicoletta Braschi
 

 

MN: Az Oscar...

RB: ...teljesen megváltoztatta a karrieremet. Találkoztam Steven Spielberggel, aztán végigugráltam a széksorok tetején! A túlcsorduló öröm pillanata volt. Úgy éreztem magam, mint egy hatalmas görögdinnye! Ez gyönyörű! Nagy nap volt! Persze voltak az életemben hatalmasabb, érzelmesebb pillanatok, de a pályámon aligha. Aztán elkezdtek ömleni hozzám a szerepajánlatok. A világ minden tájáról, de főleg Amerikából kerestek meg azzal, hogy játsszak olasz karaktereket. Mindig ugyanazzal kerestek meg, hogy én legyek a maffiózó vagy a pizzakészítő. Vagy a maffiózó, aki pizzát süt!

MN: Hova tette?

RB: Otthon tartom. Bedugtam egy fiókba. Nincs szem előtt. Pirulnom kellene miatta, ha vendégségbe jön valaki.

MN: Nyilvánosan politizál. Be-beszól az olasz közéletbe is...

RB: Ha tévében szerepelek, mindig Berlusconin szoktam élcelődni. Õ meg reagál. Egyszer Napóleonhoz hasonlított, máskor meg Jézus Krisztushoz. Az az ember meg van húzatva.

MN: Chaplin gúnyt űzött az ilyen alakokból!

RB: Igaz, de ahhoz egy Hitler, egy Mussolini kellett, nem egy Berlusconi. Õ nem olyasvalaki, mint mondjuk az Aranypolgár főszereplője.

MN: A való életben nagyon különbözik a nyilvános alakjától?

RB: Ó, ilyen kérdéseket sosem válaszolok meg! A privát szférát meg kell védeni. Különben sem olyan érdekes, milyen vagyok valójában, vagy mit csinálok a magánéletemben.

MN: Olaszországban létezett egy Propaganda 2 (P2) nevű szabadkőműves páholy...

RB: Loach? Ken Loach?

MN: Nem Loach, hanem lodge (páholy)! Ez maffiaszerű szerveződésként működött, hatalmas botrány kerekedett belőle, vezetőjét, Licio Gellit letartóztatták. 1981-ben nyilvánosságra került a szabadkőműves páholy tagnévsora, amely sajtóbeszámolók szerint az ön nevét is tartalmazta.

RB: A P2! Igen, létezett ilyen. Emlékszem, sok miniszter és befolyásos ember volt a tagja.

MN: Ön is?

RB: Igen, emlékszem.

MN: Nem remember, hanem member (tag).

RB: Én? Dehogy...! De Berlusconi, az igen, az a tagok közé tartozott.

MN: Azt állítja, hogy ön nem?

RB: Még hogy én? Magának elment az esze?! Egy csomó tévéshow-t csináltam a P2 stiklijeiről! Túl fiatal voltam akkoriban. Siheder. Nem volt nekem hatalmam! Lehetetlenség, hogy így tag legyen az ember. Oda a befolyásosak tartoztak. Nem én!

Kriston László

Tigris a hóban

A pacifista-humanista bohóc, Roberto Benigni Az élet szép után nem hagyott fel világjobbító terveivel, háborúellenes filmjének helyszínéül pedig az amerikai bombák szaggatta Bagdadot választotta. A Tigris a hóban sok szempontból hasonlít holokausztos filmjéhez, amely szintén börleszkes jelenetekkel és szerelmi ostrommal indul, s csak a film közepén akad torkunkon a nevetés.

A kissé hosszúra nyújtott bevezetőben jön a csetlő-botló amorózó, a költészettanár Attilio (Benigni magára osztotta), aki minden éjszaka alsógatyában érkezik saját esküvőjére, ahol álmainak asszonya (szó szerint), Vittoria (a rendező feleségének, Nicoletta Braschinak mérsékelten meggyőző alakítása) verssorokban vall szerelmet neki. Álomvilágban élő hősünk nappal is kitartóan üldözi a szerelmével, míg egy viharos éjszakán sikerül is kéróra vinnie a nőt, aki viszont visszautasító.

Az Ezeregyéjszaka meséinek országa ideális helyszín az őrült szerelemhez. Ám a film - talán szerencsére - nem csupán modern Csipkerózsika-sztori, még akkor sem, ha ki- s bejárja a giccs határait. Talján Orpheuszunkat az őrült szerelem vezeti a pokolba, amely jelen esetben egy Szaddám Huszein arcképével dúsan dekorált, ám orvosi eszközökkel és gyógyszerekkel szűkösen ellátott kórház, ahol Vittoria kómában fekszik. A szenvedés sivatagában Attilio a szerelemtől megrészegültek szerencséjével veszi a kanyarokat. Alkimistával konyvasztat medicinát, épp bombázott ócskásboltból szerez oxigénpalackot, teveháton érkezik a várostól tisztes távolságban állomásozó Vöröskereszthez, majd antibiotikumokkal felpakolva rozzant motoron teper vissza a bagdadi kórházba, ahol Allahhoz intézi a Miatyánk szavait. Egyszóval emberfeletti áldozatot mutat be a szerelem oltárán.

Benigni tudja jól, hogy a háború borzalmainak érzékeltetéséhez nem feltétlenül kell sokkolni a mozinézőt keménykedő politikai drámával, és arra sincs szüksége, hogy haldokló embereket mutogasson dokumentarista stílusban. Mindössze két cimboránk van: a muszlim Fuad és a keresztény Attilio Szaddám Huszein lefejezett szobra alatt, a diktátor fején csücsülve bámulják Bagdad csillagos egét. Felvillanó vörös fények: a várost éppen bombázzák, s ők az arab költészetről és a bibliai Bábel tornyáról csevegnek.

Az ilyesmire fogékonyak vigyenek magukkal százas papírzsebkendőt, hasznos lehet - könnyesre röhöghetik és/vagy sírhatják magukat.

Bánky Bea

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.