Április 13-án, vasárnap délután elhunyt Mario Vargas Llosa, a Nobel-díjas perui író, aki kulcsszerepet játszott a latin-amerikai irodalom nemzetközi fellendülésében – közölte a család, az író gyermekei, Álvaro, Gonzalo és Morgana Vargas Llosa. „Mario Vargas Llosa békésen hunyt el Limában, családja körében” – olvasható a közleményben. „Távozása mély szomorúsággal tölti el hozzátartozóit, barátait és olvasóit szerte a világon, de reméljük, vigaszt jelent számukra – ahogy nekünk is –, hogy hosszú, kalandos és termékeny életet élt, és olyan életművet hagyott hátra, amely túléli őt.”
Több mint fél évszázados pályafutása során Vargas Llosa a hatalom és korrupció természetét vizsgálta regényeiben, mint A város és a kutyák, a Beszélgetés a katedrálisban vagy A Kecske ünnepe. Élete legalább annyira színes volt, mint az írásai, például indult a perui elnökválasztáson, évtizedekig tartó rivalizálásban volt Gabriel García Márquezzel, 2010-ben megnyerte a pálya csúcsát jelentő irodalmi Nobel-díjat.
Mario Vargas Llosa 1936-ban született Arequipában. Tizenöt évesen bűnügyi tudósítóként dolgozott, négy évvel később megszökött és feleségül vette harminckét éves nagynénjét, Julia Urquidit – apja ezt „férfias tettnek” nevezte. 1958-ban Párizsba utazott, ezzel megkezdődött tizenhat éves európai kalandja, élt Madridban, Barcelonában, Londonban és a francia fővárosban is. Regényeiben azonban egyre gyakrabban tért vissza Peruba. Első regénye, A város és a kutyák 1963-ban jelent meg Spanyolországban. A Leoncio Prado katonai akadémián történt gyilkosságról és annak eltussolásáról szóló történet – amelynek maga Vargas Llosa is diákja volt – olyannyira megbotránkoztatta Perut, hogy az iskola udvarán ezer példányt égettek el a könyvből.
További híres művei a Panteleón és a hölgyvendégek, a Julia néni és a tollnok és A diszkrét hős. Hamarosan a latin-amerikai irodalom legfőbb alakjává vált Julio Cortázar, Carlos Fuentes és García Márquez mellett. 1976-ban, amikor Márquez üdvözölte őt egy mexikóvárosi moziban, Vargas Llosa ököllel válaszolt. Emlékezetes volt, hogy még 2017-ben, riválisa halála után sem akart beszélni a kolumbiai íróról.
Vargas Llosa később politikai pályára lépett, 1987-ben 120 ezer embert mozgatott meg Limában egy tüntetésen a perui pénzügyi rendszer államosítása ellen, majd elnökválasztási kampányba kezdett. 1990-ben, a második fordulóban Alberto Fujimori legyőzte, és Vargas Llosa röviddel később elhagyta az országot. „Azt mondtam, radikális reformokra és társadalmi áldozatokra van szükség – mondta egy évtizeddel később az ígéreteiről. – De jött a mocskos kampány, és az én reformjaimat úgy állították be, mint amelyek munkát fognak megszüntetni. Latin-Amerikában jobban szeretjük az ígéreteket, mint a valóságot.”
1993-ban spanyol állampolgárságot kapott. A Kecske ünnepe hátborzongató pontossággal mutatta be Rafael Trujillo dominikai diktátor belső világát, 2006-os regénye, A rossz kislány kalandjai, egy négy évtizedes viszontagságos szerelmet mesél el. Amikor 2010-ben a Svéd Akadémia értesítette Nobel-díjáról, azt hitte, tréfáról van szó.
„Egy hétig tündérmese volt, aztán egy évig rémálom”
– mondta, mivel az interjúk és könyvvásárok miatti nyomás miatt alig tudott írni. Az akadémia „a hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért” ítélte oda neki a díjat.
Maria Vargas Llosa rendszeresen felhívta a figyelmet a média manipulációjára, az orosz propagandára és Donald Trump – szerinte – káros politikájára. Furcsa módon 2022-ben mégis úgy nyilatkozott, hogy Brazíliában „ostobaságai ellenére is” Jair Bolsonarót támogatja Lula da Silvával szemben.
„A politikai tapasztalatokból megtanultam, hogy író vagyok, nem politikus. Azért éltem ilyen kalandos életet, mert izgalmakra vágytam, de a legnagyobb kalandjaim mindig irodalmiak voltak.”
A Nobel-díj után még négy regényt publikált. 2023-ban bejelentette, hogy legutóbbi könyve, Le dedico mi silencio (Csendemet ajánlom neked) lesz az utolsó.
Első feleségétől 1964-ben vált el, majd unokatestvérét, Patricia Llosát vette feleségül, akitől három gyermeke született. 2015-ben, ötven év házasság után elhagyta őt Isabel Preyslerért – az énekes Enrique Iglesias édesanyjáért –, de kapcsolatuk 2022-ben véget ért.
Mario Vargas Llosa 2003-ban volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, akkor ő kapta a Budapest Nagydíjat.
