- karafiáth -

A Szépművészeti sorozatának múlt csütörtöki alkalmán a gasztronómia volt a hívószó. Legutóbbi látogatásom tumultuózus jelenetei, nézhetetlen-hallhatatlan tárlatvezetései után volt bennem némi szorongás: vajon szeretnék-e belekóstolni mindebbe megint.

A Múzeum+ sorozat idei nyitóeseményén borítékolható volt a nagy érdeklődés. Témája, a divat már tavaly elkezdte hódító útját múzeumainkban, gondoljunk csak vissza például a PIM nyári tárlatára, Zoób Kati Textúra című kiállítására, vagy az Iparművészeti Múzeum hasonló kezdeményezéseire.

A babarózsaszín, tükrös (természetesen puncit formáló) díszítésű könyvre véletlenül figyeltem fel. Két nő olvasta egyszerre, és stílusosan szólva majd kiestek a bugyijukból a nevetéstől.

Huszonéves társasággal mentem sajtóútra. A témák adottak voltak: mindenki magányos, sehol egy jó pasi, a munkák rémesek, egyik hónapban még itt dolgozol, de nem tudod, mikor repülsz - és persze a közösségi site-ok.

A norvégok hírhedt zenészevők - ennyit mindenképpen megtanultunk róluk. De mit tudunk a fjordok népének kortárs irodalmáról? Dermesztően keveset.

Tavaly decemberben jelent meg az anBlokk első két (összevont) száma. Az új folyóiratot az anBlokk Kultúra- és Társadalomtudományi Egyesület adja ki, tagjai (így a lap szerkesztői és írói) nagyrészt doktoranduszok, fiatal tudósok, akiknek az a küldetésük, hogy fontos közéleti problémákhoz szóljanak hozzá a publicisztika eszközeivel.

Meglátni és megszeretni: giccsforgatókönyv, mégis ez történt Simone de Beauvoirral, amikor 1947 végén Chicagóban megismerkedett Nelson Algrennel. Különbözőbb embereket nem is lehet elképzelni.