Esemény

Múzeum+

  • - karafiáth -
  • 2012. február 7.

Interaktív

A Múzeum+ sorozat idei nyitóeseményén borítékolható volt a nagy érdeklődés. Témája, a divat már tavaly elkezdte hódító útját múzeumainkban, gondoljunk csak vissza például a PIM nyári tárlatára, Zoób Kati Textúra című kiállítására, vagy az Iparművészeti Múzeum hasonló kezdeményezéseire.

A Szépművészeti fel is készült a rohamra, bár utólag azt kell mondjam, nem eléggé. Az egyik ruhatárostól megtudom, hogy négyszáz főre terveztek, de már hatszáz kabát van beadva. A jelmezpróbán (a Nemzeti Színház jelmezeit lehet felvenni, amiben kérésre le is fotóznak) harci állapotok dúlnak, egy idős hölgy visít, majd kikapja egy gyerek kezéből a szalagos kalapot, menekülök a gyöngyfűzőkhöz. Nincs hely, sebaj, kezdődik a vezetés. Fokozódó káosz: az egyik önkéntes felküld az emeletre, a fent posztoló másik vissza a hallba, keringek egy ideig, végül belesodródom a csoportba, amely eltorlaszolta a Régi Képtár bejáratát. Beverekedtem magam, de látszott, reménytelen az ügy, kétszáznál is többen szorongtunk a teremben. Cser Judit, a tárlatvezető is felmérte a problémát, figyelmeztetett mindenkit, hogy háromnegyed nyolctól újra indul ez a csoport, de senki nem mozdult. Maga a vezetés jó lehetett volna, csak az vett vissza némiképp az izgalmakból, hogy egyszerűen nem láttuk a képeket, amikről szó volt. Hátulra pedig - mivel nem volt hangosítás - a szavak sem igazán juthattak el. Gondoljunk csak bele: még a kis mikrofonos tárlatvezetések is maximum negyven főre vannak kalibrálva, így duplán sansztalan lett az ügy. A feléig sem bírtam, pedig a kis sztorik - honnan is ered például a nagy lábon él kifejezés, vagy hogy a fátylas kalap (hennin - mint megtudtam), amit mostanában csak farsangokon látunk, valós ruhadarab volt - tudtak volna szórakoztatni. Később a vágy, hogy Zoób Katira bejussak, már a gyülekezésnél szertefoszlott. Talán az ilyen rendezvényeket célszerű lenne regisztrációhoz kötni.

Szépművészeti Múzeum, január 12.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.