Esemény

Múzeum+

  • - karafiáth -
  • 2012. február 7.

Interaktív

A Múzeum+ sorozat idei nyitóeseményén borítékolható volt a nagy érdeklődés. Témája, a divat már tavaly elkezdte hódító útját múzeumainkban, gondoljunk csak vissza például a PIM nyári tárlatára, Zoób Kati Textúra című kiállítására, vagy az Iparművészeti Múzeum hasonló kezdeményezéseire.

A Szépművészeti fel is készült a rohamra, bár utólag azt kell mondjam, nem eléggé. Az egyik ruhatárostól megtudom, hogy négyszáz főre terveztek, de már hatszáz kabát van beadva. A jelmezpróbán (a Nemzeti Színház jelmezeit lehet felvenni, amiben kérésre le is fotóznak) harci állapotok dúlnak, egy idős hölgy visít, majd kikapja egy gyerek kezéből a szalagos kalapot, menekülök a gyöngyfűzőkhöz. Nincs hely, sebaj, kezdődik a vezetés. Fokozódó káosz: az egyik önkéntes felküld az emeletre, a fent posztoló másik vissza a hallba, keringek egy ideig, végül belesodródom a csoportba, amely eltorlaszolta a Régi Képtár bejáratát. Beverekedtem magam, de látszott, reménytelen az ügy, kétszáznál is többen szorongtunk a teremben. Cser Judit, a tárlatvezető is felmérte a problémát, figyelmeztetett mindenkit, hogy háromnegyed nyolctól újra indul ez a csoport, de senki nem mozdult. Maga a vezetés jó lehetett volna, csak az vett vissza némiképp az izgalmakból, hogy egyszerűen nem láttuk a képeket, amikről szó volt. Hátulra pedig - mivel nem volt hangosítás - a szavak sem igazán juthattak el. Gondoljunk csak bele: még a kis mikrofonos tárlatvezetések is maximum negyven főre vannak kalibrálva, így duplán sansztalan lett az ügy. A feléig sem bírtam, pedig a kis sztorik - honnan is ered például a nagy lábon él kifejezés, vagy hogy a fátylas kalap (hennin - mint megtudtam), amit mostanában csak farsangokon látunk, valós ruhadarab volt - tudtak volna szórakoztatni. Később a vágy, hogy Zoób Katira bejussak, már a gyülekezésnél szertefoszlott. Talán az ilyen rendezvényeket célszerű lenne regisztrációhoz kötni.

Szépművészeti Múzeum, január 12.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.