könyv - TARI ANNAMÁRIA: Y GENERÁCIÓ

  • - karafiáth -
  • 2010. július 8.

Zene

Huszonéves társasággal mentem sajtóútra. A témák adottak voltak: mindenki magányos, sehol egy jó pasi, a munkák rémesek, egyik hónapban még itt dolgozol, de nem tudod, mikor repülsz - és persze a közösségi site-ok.
Huszonéves társasággal mentem sajtóútra. A témák adottak voltak: mindenki magányos, sehol egy jó pasi, a munkák rémesek, egyik hónapban még itt dolgozol, de nem tudod, mikor repülsz - és persze a közösségi site-ok. Mit mondjak, vénségesen vénnek éreztem magam fél órán belül. Épp a legjobbkor került a kezembe Tari Annamária könyve. Az alcím (Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalmi összefüggések az információs korban) talán jobban eligazítja az olvasót, mirõl is van szó pontosan, bár Douglas Coupland X generáció címû mûve sokaknak fogalom. Az x-ek kábé a mai negyvenesek, akiknek már szembe kellett nézniük az információs kor nehézségeivel, szorongásaival, de akik még nem születtek bele. Az y generáció tagjai a mai huszon-harmincévesek. Kérdés csak az, hogy ezek a fiatalok hogyan tudják érzelmileg követni a felgyorsult világot. Tari Annamária célja ezzel a könyvvel nem csupán egy új generáció sajátosságainak bemutatása, hanem a különbözõ korosztályok közötti megértés elõsegítése is. Jól példázza ezt az elsõ fejezet elõtti képzelt dialógus is (ilyen illusztrációt minden nagyobb egység elõtt találunk), melyben a legidõsebb generáció próbál szót érteni a legfiatalabbal - hiába. Tari könyve érthetõ és olvasmányos, anélkül, hogy ez a taglalt téma felhígításához vezetne. Ez nem újdonság, a szerzõt jól ismerhetjük a különbözõ magazinokból, televíziós mûsorokból, ahol szintén ugyanezzel a könnyedséggel (de nem felületességgel) szól hozzá a legkülönfélébb témákhoz.

Talán sosem volt ilyen gyors és követhetetlen a változás, a mostani y-okat viharos sebességgel követik majd a z-k, csak majd gyõzzék utolérni magukat. Közben pedig mi, x-ek is elgondolkodhatunk. Engem csak az vigasztal, hogy megértettem: nem én vagyok öreg, csak éppen õk nagyon fiatalok.

Jaffa, 2010, 298 oldal, 2940 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.