Huszonéves társasággal mentem sajtóútra. A témák adottak voltak: mindenki magányos, sehol egy jó pasi, a munkák rémesek, egyik hónapban még itt dolgozol, de nem tudod, mikor repülsz - és persze a közösségi site-ok. Mit mondjak, vénségesen vénnek éreztem magam fél órán belül. Épp a legjobbkor került a kezembe Tari Annamária könyve. Az alcím (Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalmi összefüggések az információs korban) talán jobban eligazítja az olvasót, mirõl is van szó pontosan, bár Douglas Coupland X generáció címû mûve sokaknak fogalom. Az x-ek kábé a mai negyvenesek, akiknek már szembe kellett nézniük az információs kor nehézségeivel, szorongásaival, de akik még nem születtek bele. Az y generáció tagjai a mai huszon-harmincévesek. Kérdés csak az, hogy ezek a fiatalok hogyan tudják érzelmileg követni a felgyorsult világot. Tari Annamária célja ezzel a könyvvel nem csupán egy új generáció sajátosságainak bemutatása, hanem a különbözõ korosztályok közötti megértés elõsegítése is. Jól példázza ezt az elsõ fejezet elõtti képzelt dialógus is (ilyen illusztrációt minden nagyobb egység elõtt találunk), melyben a legidõsebb generáció próbál szót érteni a legfiatalabbal - hiába. Tari könyve érthetõ és olvasmányos, anélkül, hogy ez a taglalt téma felhígításához vezetne. Ez nem újdonság, a szerzõt jól ismerhetjük a különbözõ magazinokból, televíziós mûsorokból, ahol szintén ugyanezzel a könnyedséggel (de nem felületességgel) szól hozzá a legkülönfélébb témákhoz.
Talán sosem volt ilyen gyors és követhetetlen a változás, a mostani y-okat viharos sebességgel követik majd a z-k, csak majd gyõzzék utolérni magukat. Közben pedig mi, x-ek is elgondolkodhatunk. Engem csak az vigasztal, hogy megértettem: nem én vagyok öreg, csak éppen õk nagyon fiatalok.
Jaffa, 2010, 298 oldal, 2940 Ft
*****
