Meglátni és megszeretni: giccsforgatókönyv, mégis ez történt Simone de Beauvoirral, amikor 1947 végén Chicagóban megismerkedett Nelson Algrennel. Különbözõbb embereket nem is lehet elképzelni. Beauvoir ekkor már világszerte egyre ismertebb filozófus és író, a párizsi tudós- és mûvészvilág meghatározó alakja (ráadásul Sartre élettársa), Nelson pedig egy játékszenvedéllyel megáldott hallgatag, elvonultan alkotó amerikai. A filozófusnõ, közel a negyvenhez, mégis belezuhan ebbe a szerelembe, melyet az óceán és a két gyökeresen más, egymáshoz közelíteni sem tudó életforma választ el egymástól. Maradnak hát a ritka találkozások és a tizenhét éven át tartó levelezés. A könyvben feltárul a komoly egzisztencialista másik arca, egy humoros, játékos, gyakran érzelgõs, mégis kemény és következetes nõ portréja. A párizsi mûvészvilág életébõl is érdekes képek villannak fel, többek között Vianról, Koestlerrõl, Chaplinrõl. A kötetben csupán az írónõ leveleit találjuk, Algrenéit (bár az örökös, Sylvie Le Bon de Beauvoir birtokában vannak) nem lehetett megjelentetni, csupán néhány lábjegyzetben értesülhetünk tartalmukról. Maradnak hát a kérdések, például a szakításról, hiszen Algren kétszer vetett véget kapcsolatuknak, és haláláig nem volt hajlandó beszélni róla.
A fordító, Szécsi Noémi remek munkát végzett. Megtartotta az írónõ döcögõ stílusát, nyelvi sutaságait (Beauvoirnak nyilván tanult nyelv volt az angol, tudása az évek folyamán - és ez is szépen tükrözõdik a magyarra ültetett szövegben - egyre tökéletesedett), miközben megtartja a levelek sokszor feltûnõ költõiségét. Letehetõ könyv, le is kell néha tenni, mert egyszerûen megfekszi a gyomrot a sok vallomás. Aztán elõ kell venni újra. És akkor úgy olvashatjuk a következõ sorokat, mintha mi is rég várt levelet kapnánk kézhez.
Fordította: Szécsi Noémi. Jaffa, 2009, 608 oldal, 3900 Ft
****
