Az írónő a finn irodalom különös figurája, első (ifjúsági) regénye 12 éves korában jelent meg, és neki sikerült először az északi krimiszcénában női nyomozóból kultfigurát csinálnia. Maria Kallio, a fiatal nyomozó és jogász ebben az egészen személyes, olvasmányos, de az olcsó megoldásokat elkerülő könyvecskében debütált - hogy aztán elinduljon diadalútjára. (Lehtolainen azóta számos regényt és novellát megjelentetett, amúgy meg irodalomtörténész és kritikus.)
Maria Kallio helyettesként dolgozik a rendőrség kötelékében, ám főnöke alkoholizmusa és munkaképtelensége miatt rögtön a dolgok közepébe: egy gyilkossági ügybe csöppen. Hogy a dolog még szebb legyen, rögvest kiderül, hogy az áldozat nem idegen számára: egykori lakótársának pasija, a fiatal és szívdöglesztő Jukka Peltonen, akire saját nyaralójának stégjénél mérnek halálos ütést. A gyanúsítottak köre eleinte igen szűknek tűnik, a nyári lakban ugyanis a Keleti Finn Diákszövetség Énekkarának tagjai pihennek és próbálnak. Ez, ugye, nagyon idillikusan hangzik, ezért is áll tehetetlenül mind a nyomozónő, mind a társaság többi tagja a brutális és első pillanatban érthetetlen gyilkosság előtt. Ám fejezetről fejezetre szépen kibomlik, hogy a látszólag egynemű és intim csoport tagjai között szenvedélyek dúlnak, szerelmi és szakmai rivalizáció, sőt durvább dolgok is közrejátszanak: prostitúció, drogok, egyszóval az alvilág. A kulcsfigura persze a nagyon is emberi és szimpatikus nyomozónő, akinek - mint ahogy a cím is jelzi - ez az első igazi esete. De lesz még több is.
Fordította: Varjasi Csilla. Animus, 2012, 272 oldal, 2980 Ft
