Könyv

Durvább dolgok

Leena Lehtolainen: Az első gyilkosságom

  • - karafiáth -
  • 2012. május 12.

Könyv

 


Az írónő a finn irodalom különös figurája, első (ifjúsági) regénye 12 éves korában jelent meg, és neki sikerült először az északi krimiszcénában női nyomozóból kultfigurát csinálnia. Maria Kallio, a fiatal nyomozó és jogász ebben az egészen személyes, olvasmányos, de az olcsó megoldásokat elkerülő könyvecskében debütált - hogy aztán elinduljon diadalútjára. (Lehtolainen azóta számos regényt és novellát megjelentetett, amúgy meg irodalomtörténész és kritikus.)
Maria Kallio helyettesként dolgozik a rendőrség kötelékében, ám főnöke alkoholizmusa és munkaképtelensége miatt rögtön a dolgok közepébe: egy gyilkossági ügybe csöppen. Hogy a dolog még szebb legyen, rögvest kiderül, hogy az áldozat nem idegen számára: egykori lakótársának pasija, a fiatal és szívdöglesztő Jukka Peltonen, akire saját nyaralójának stégjénél mérnek halálos ütést. A gyanúsítottak köre eleinte igen szűknek tűnik, a nyári lakban ugyanis a Keleti Finn Diákszövetség Énekkarának tagjai pihennek és próbálnak. Ez, ugye, nagyon idillikusan hangzik, ezért is áll tehetetlenül mind a nyomozónő, mind a társaság többi tagja a brutális és első pillanatban érthetetlen gyilkosság előtt. Ám fejezetről fejezetre szépen kibomlik, hogy a látszólag egynemű és intim csoport tagjai között szenvedélyek dúlnak, szerelmi és szakmai rivalizáció, sőt durvább dolgok is közrejátszanak: prostitúció, drogok, egyszóval az alvilág. A kulcsfigura persze a nagyon is emberi és szimpatikus nyomozónő, akinek - mint ahogy a cím is jelzi - ez az első igazi esete. De lesz még több is.

 

Fordította: Varjasi Csilla. Animus, 2012, 272 oldal, 2980 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.