- ki -

a tízéves Maladype működésének nagyszabásúra tervezett összefoglalója; pontosabban első része az Isteni színjáték két másik fejezete előtt. Csak remélhetjük, hogy akik megnézik, iskolai tanulmányaik részeként már abszolválták az alapművet, anélkül ugyanis egy vak hangot nem fognak érteni az egészből. És nemcsak azért nem, mert hallani sem igen fogják.

című szatírája egy kocsmában talált új helyre, és öltött új formát; bár ami ez utóbbit illeti, pontosabb úgy fogalmazni, hogy talált vissza a régihez. Szöveggel és színházzal is másképp bánik a Salto Mor(t)ale Társulat előadása; szabadon, de inkább szabadosan futtatja meg mai közegben a régi történetet. Régi? Elborult agyú férfiak háborúznak - jó, nem egy új, rájuk szabott alkotmányért, hanem athéniak és spártaiak a jó ég tudja már, miért -, amikor egyszer csak a nők veszik kezükbe a haza sorsát.

című darabját Parti Nagy Lajos átiratában bábjátékos formában adja elő a KoMa társulata, méghozzá iskolában, egy szimpla tanteremben, néhány asztal és egy tábla kell csak hozzá. Ülnek a kamaszok a földön meg a padokon, és eleinte fecsegnek, vihorásznak, aztán szépen elhallgatnak. A Vékes Csaba rendezte előadásban flottul mozgatják a bábokat a színészek, és ötletesen, szellemesen használják az alkalmi teret - nagyjából-egészében vidáman, a humoros vetületet erősen kidomborítva mondják el az igencsak aktuális mesét.

- ez a címe annak a produkciónak, amely az AKKU Kulturális Egyesület és a Thália Színház együttműködéséből született, és valójában Madách Az ember tragédiája című művéről jutott az alkotók eszébe. Dömötör András rendező és Horgas Péter látványtervező vezetésével állt össze zenészekből és színészekből az a csapat, amely jeleneteket kerekített Madách veretes szentenciái köré. Persze, hogy ezek a szentenciák milyen veretesek, hogy ne mondjam, emelkedetten fellengzősek, az éppen e jelenetekből derül ki, noha az alkotók szándéka semmiképpen sem Madách égetése volt. Nem is ég, csak kissé lepucérodik, akárcsak a különféle Ádámok, akik kezükkel takarva szemérmüket szerencsétlenkednek a színpadon, hogy elérjék valahogy a felülről belógatott almát, hátha megváltozik a világ folyása, amely egyébként még el sem kezdődött. Éva bekavar, Lucifer bekavar - sokáig hezitálnak, harapjanak-e, vagy sem, aztán harapnak, és az Úr nem is dühös, inkább kárörvendő - könnyű neki.

című művét rendezte meg Andrej Süerban a Kolozsvári Állami Magyar Színházban - színpadra vitte a filmet. Ennek kockázatáról maga is vall a műsorfüzetben - mi meg látjuk magunk előtt, a vendégjáték helyszínén, a Pesti Magyar Színház stúdióvá alakított színpadán.

című vígjátékát Debrecenben Szergej Maszlobojscsikov rendezte, aki önmagát kérte fel a díszlet megtervezésére is. Ha nem így lenne, azt mondanánk, hogy a díszlettervező erősen fúrta a rendezőt: a monumentális faépítmény ugyanis alig hagy helyet a játszóknak, és olyan hangos, hogy vagy mozogni lehet rajta, vagy beszélni. A fa rusztikus hangulata amúgy passzol az előadáséhoz (és Balla Ildikó természetes, nehéz anyagú jelmezeihez is).

című darabja a színdarabság csimborasszója, a tökéletes opus, a gondos kotta, amit csak el kell muzsikálni, és nemcsak a siker, de a jóság is garantált. Ebben a darabban mindennek pontosan kijelölt helye van, meg van mondva, mikor kinek mit kell csinálni - és azt kell csinálni. Galambos Péter rendező nem bízott Molnár Ferencben, és nem bízott a színdarabban sem, ezért aztán valami lebegő keretjátékot bigygyeszt köré, ami pont arra jó, hogy agyoncsapja az elejét meg a végét.

című drámáját legutóbb Oskaras Korsunovas rendezésében láttam - és még mielőtt bárki dicsekvésnek vélné a litván előadás megtekintését, elmondom, hogy Budapesten láttam, a Bárka Fesztiválon, szerencsére szép ház előtt. Korsunovas-rendezést könnyű nézni, mert képei expresszívek, lendülete sodró, figurái sűrűek.

című darabját hozta el hozzánk a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata, Tompa Gábor rendezésében. A produkciót jóval megelőzte a híre: fesztiváldíjak, hangos sikerek kísérik a bemutató óta. Tompa a műsorfüzetben érdekes koncepcióról számol be, de az előadás izgalmasabb.

című darabját a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata mutatta be a POSZT-on. Darab, rendező és társulat szerencsés találkozása az előadás: Bérczes László mindig a felszín alatti rétegeket-motívumokat kutató rendezői módszerében kivirul Háy darabja, melyben egy autista fiatalember beilleszkedési zavarokból álló életének rövidke epizódja tárul elénk.

című darabja nem is örökzöld, hanem örökvirágzó. Rusznyák Gábor Kaposváron bekeretezi a klasszikus történetet: a kisföldalatti állomásán gyűjti össze a szereplőket.

című színdarabját egy "jó tanuló" írta: a háromfelvonásos családi darabba belepakolta nemcsak az amerikai drámai hagyomány majd' összes előzményét, de egy rakás konfliktust is. A Vígszínházban Eszenyi Enikő kissé eltúlzott, klasszikushoz vagy remekműhöz illő lélegzettel állt neki a színrevitelnek; Árvai György lenyűgözően lepukkant, egyszersmind grandiózusan valósághű háromszintes amerikai házat rakott a színpadra, ahol az utolsó kispárnáig igazi kellékek segítik a színészi játékot és a nézői belefeledkezést.