Régi? Elborult agyú férfiak háborúznak - jó, nem egy új, rájuk szabott alkotmányért, hanem athéniak és spártaiak a jó ég tudja már, miért -, amikor egyszer csak a nõk veszik kezükbe a haza sorsát. Viszont nem veszik kezükbe a férfiak semmiféle testrészét mindaddig, amíg abba nem hagyják ezt az õrültséget. Hát abbahagyják. Nyafognak, vinnyognak egy kicsit odaveszett macsó felsõbbrendûségükért, de aztán gyorsan gyõz a nagy hím meglöttyenés. Hát, ez ma már nem fordulhat elõ. De ettõl eltekintve nagyon a helyén van itt minden szó és fordulat.
Pedig mindkettõbõl akad bõven olyan, amit a tegnap és a ma szült. Lüzisztratét, az asszonyok találékony és eltökélt vezérét Sándor Erzsi játssza - és tényleg játssza, nem pedig alakítja -, aki színésznõbõl réges-rég rádiós lett már, aminek a produkció számos hasznát látja, a napi poénokon túl a frappáns szerkesztésben is.
Van zene - ismert dallamok átírt szöveggel -, van pofátlan, vicces és nagyon komoly bemondássorozat, befér ide a tegnapi tüntetés vezérszólama és a holnapi újabb aljas húzás megtippelése. A kocsma terét - pulttól asztalig és vissza - bejátssza-bemozogja a kilenc játékos, akik közt lelkes amatõrök és csiszolatlan gyémántok is akadnak; utóbbiak közt föltétlenül meg kell említeni Szále Nórát, aki úgy énekel, hogy beleremegnek a falak, és lendületesen, hitelesen játszik is.
Hát akkor irány a kocsma, ahol Vajda Róbert rendezésében kabarét, mai, napi kabarét csinálnak Arisztophanészból. Nem unatkozunk egy percet sem, viszont eluralkodik rajtunk a "jól együtt vagyunk" érzése. Itt tartunk megint.
Menta Terasz, november 3.
****
