A "hibás" ember "hibátlan" környezetében csupa jó ember él: ki-ki a maga módján jó, és senki nem árnyalatlanul, mesésen az. Bérczes nem rendíthetetlenül és vakon optimista; szeme éles és kutakodó: egyszerû, iszákos, irigy emberek szeretik ezt a Gézagyereket, és a szeretetük következtében zárják be végképp a konyha pepitájába.
A nézõk karéjából kihasított szeletekben létezik az anya, a falu rosszlánya, a boltos, a szomszéd, az ivócimborák. A színészek épp oly alaposak és mélyek, mint a rendezõ: tûnõdõ-töprengõ aprólékossággal kidolgozott alakításuk koherens és az egyetlen célra tör: a szeretet, a jóság vezérelte élet elkerülhetetlen csapdáira. Mégis higgadt és "elviselhetõ" a vég: ezt a Gézagyereket továbbra is félteni-szeretni fogják. De neki már nincs több esélye.
Pálfi Ervin minden ízében intenzív és pontos játéka ritka ajándék: Gézagyerek tökéletes. Vicei Natália az anya szerepében a szeretet szomorúságát is megmutatja, de nem hajlandó beledõlni a melankóliába - szerencsére. És megannyi hibátlan karakterformálás: G. Erdélyi Hermina rosszlánya, Csernik Árpád és Mess Attila munkása, Kovács Frigyes "rezonõr" iszákosa és a többiek is felsõfokon játszottak - nagy élmény volt. b>
Pécs, június 9.
*****
