színház - JEVGENYIJ SVARC A SÁRKÁNY

  • - ki -
  • 2010. október 28.

Zene

című darabját Parti Nagy Lajos átiratában bábjátékos formában adja elő a KoMa társulata, méghozzá iskolában, egy szimpla tanteremben, néhány asztal és egy tábla kell csak hozzá. Ülnek a kamaszok a földön meg a padokon, és eleinte fecsegnek, vihorásznak, aztán szépen elhallgatnak. A Vékes Csaba rendezte előadásban flottul mozgatják a bábokat a színészek, és ötletesen, szellemesen használják az alkalmi teret - nagyjából-egészében vidáman, a humoros vetületet erősen kidomborítva mondják el az igencsak aktuális mesét.
címû darabját Parti Nagy Lajos átiratában bábjátékos formában adja elõ a KoMa társulata, méghozzá iskolában, egy szimpla tanteremben, néhány asztal és egy tábla kell csak hozzá. Ülnek a kamaszok a földön meg a padokon, és eleinte fecsegnek, vihorásznak, aztán szépen elhallgatnak.

A Vékes Csaba rendezte elõadásban flottul mozgatják a bábokat a színészek, és ötletesen, szellemesen használják az alkalmi teret - nagyjából-egészében vidáman, a humoros vetületet erõsen kidomborítva mondják el az igencsak aktuális mesét. A Sárkány diktatórikus uralma ellen a népnek csöppnyi lázadhatnékja sincs, és amikor Lánc L. Ottó, a "hivatásos szabadságharcos" legyõzi nekik a diktátort, elpusztítja a Sárkányt, maguk és magukból termelik ki a következõ uralkodót. A nép nem érett a szabadságra, Lánc L. Ottóra nincs szükség. Nahát. Uralkodóra van szükség, aki mondja a tutit, ha beledöglünk is.

És a fiatalok szép fokozatosan megértik, mirõl szól ez a vicces történet, amelynek szereplõi bájos-humoros, karakteres kis figurák, akik mögé úgy áll oda a színész, hogy szinte összeolvad vele. Mohai Tamás, Szabó Vera, Lass Bea, Polgár Péter, Valcz Péter, Derzsi Dezsõ, Jaskó Bálint és Fekete Zsolt (maguk is mind fiatalok, alig idõsebbek a közönségüknél) nem egyszerûen színházi nevelést - régiesebb kifejezéssel népmûvelést - játszanak, hanem a leginkább kezükre álló eszközzel, a színházzal mondják el, mit gondolnak arról a világról, amelyben élünk. És miközben a fejük felett, õket tán észre sem véve hangzatos lózungokkal épp azt dübörgik, hogy a fiataloké a jövõ, õk a jelenrõl beszélnek. Akinek van egy kis esze, odafigyel rájuk. Akinek van egy kis pénze, adjon nekik!

KoMa Társulat, különbözõ gimnáziumokban, október 1.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.