A Vékes Csaba rendezte elõadásban flottul mozgatják a bábokat a színészek, és ötletesen, szellemesen használják az alkalmi teret - nagyjából-egészében vidáman, a humoros vetületet erõsen kidomborítva mondják el az igencsak aktuális mesét. A Sárkány diktatórikus uralma ellen a népnek csöppnyi lázadhatnékja sincs, és amikor Lánc L. Ottó, a "hivatásos szabadságharcos" legyõzi nekik a diktátort, elpusztítja a Sárkányt, maguk és magukból termelik ki a következõ uralkodót. A nép nem érett a szabadságra, Lánc L. Ottóra nincs szükség. Nahát. Uralkodóra van szükség, aki mondja a tutit, ha beledöglünk is.
És a fiatalok szép fokozatosan megértik, mirõl szól ez a vicces történet, amelynek szereplõi bájos-humoros, karakteres kis figurák, akik mögé úgy áll oda a színész, hogy szinte összeolvad vele. Mohai Tamás, Szabó Vera, Lass Bea, Polgár Péter, Valcz Péter, Derzsi Dezsõ, Jaskó Bálint és Fekete Zsolt (maguk is mind fiatalok, alig idõsebbek a közönségüknél) nem egyszerûen színházi nevelést - régiesebb kifejezéssel népmûvelést - játszanak, hanem a leginkább kezükre álló eszközzel, a színházzal mondják el, mit gondolnak arról a világról, amelyben élünk. És miközben a fejük felett, õket tán észre sem véve hangzatos lózungokkal épp azt dübörgik, hogy a fiataloké a jövõ, õk a jelenrõl beszélnek. Akinek van egy kis esze, odafigyel rájuk. Akinek van egy kis pénze, adjon nekik!
KoMa Társulat, különbözõ gimnáziumokban, október 1.
*****
