színház - JEVGENYIJ SVARC A SÁRKÁNY

  • - ki -
  • 2010. október 28.

Zene

című darabját Parti Nagy Lajos átiratában bábjátékos formában adja elő a KoMa társulata, méghozzá iskolában, egy szimpla tanteremben, néhány asztal és egy tábla kell csak hozzá. Ülnek a kamaszok a földön meg a padokon, és eleinte fecsegnek, vihorásznak, aztán szépen elhallgatnak. A Vékes Csaba rendezte előadásban flottul mozgatják a bábokat a színészek, és ötletesen, szellemesen használják az alkalmi teret - nagyjából-egészében vidáman, a humoros vetületet erősen kidomborítva mondják el az igencsak aktuális mesét.
címû darabját Parti Nagy Lajos átiratában bábjátékos formában adja elõ a KoMa társulata, méghozzá iskolában, egy szimpla tanteremben, néhány asztal és egy tábla kell csak hozzá. Ülnek a kamaszok a földön meg a padokon, és eleinte fecsegnek, vihorásznak, aztán szépen elhallgatnak.

A Vékes Csaba rendezte elõadásban flottul mozgatják a bábokat a színészek, és ötletesen, szellemesen használják az alkalmi teret - nagyjából-egészében vidáman, a humoros vetületet erõsen kidomborítva mondják el az igencsak aktuális mesét. A Sárkány diktatórikus uralma ellen a népnek csöppnyi lázadhatnékja sincs, és amikor Lánc L. Ottó, a "hivatásos szabadságharcos" legyõzi nekik a diktátort, elpusztítja a Sárkányt, maguk és magukból termelik ki a következõ uralkodót. A nép nem érett a szabadságra, Lánc L. Ottóra nincs szükség. Nahát. Uralkodóra van szükség, aki mondja a tutit, ha beledöglünk is.

És a fiatalok szép fokozatosan megértik, mirõl szól ez a vicces történet, amelynek szereplõi bájos-humoros, karakteres kis figurák, akik mögé úgy áll oda a színész, hogy szinte összeolvad vele. Mohai Tamás, Szabó Vera, Lass Bea, Polgár Péter, Valcz Péter, Derzsi Dezsõ, Jaskó Bálint és Fekete Zsolt (maguk is mind fiatalok, alig idõsebbek a közönségüknél) nem egyszerûen színházi nevelést - régiesebb kifejezéssel népmûvelést - játszanak, hanem a leginkább kezükre álló eszközzel, a színházzal mondják el, mit gondolnak arról a világról, amelyben élünk. És miközben a fejük felett, õket tán észre sem véve hangzatos lózungokkal épp azt dübörgik, hogy a fiataloké a jövõ, õk a jelenrõl beszélnek. Akinek van egy kis esze, odafigyel rájuk. Akinek van egy kis pénze, adjon nekik!

KoMa Társulat, különbözõ gimnáziumokban, október 1.

*****

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.