színház - MOLNÁR FERENC LILIOM

  • - ki -
  • 2009. május 21.

Zene

című darabja nem is örökzöld, hanem örökvirágzó. Rusznyák Gábor Kaposváron bekeretezi a klasszikus történetet: a kisföldalatti állomásán gyűjti össze a szereplőket.
címû darabja nem is örökzöld, hanem örökvirágzó. Rusznyák Gábor Kaposváron bekeretezi a klasszikus történetet: a kisföldalatti állomásán gyûjti össze a szereplõket. Csúcsforgalmi élet közepette kimerevedik egyetlen figura: Kelemen József veti magát a közeledõ szerelvény elé. Az öngyilkosok névben, idõben, társadalmi státusban és egyéni indokokban gazdag tablója késõbb is fölvillan - végtére is közéjük tartozik ez a mogorva, erõszakos, de legbelül érzõ szívû hintáslegény, a Liliom is. Fodor Viola díszlete mozgékony: az állomás padja maga a lizsé, s a kitáguló térben elfér minden, az egymás mellé sodort emberpár szegényes életterétõl a nyomorult rablási kísérlet helyszínén át a túlvilági ítélõszékig. Ez a földalatti-állomás erõs fókusz - még ha két "körhintaló" kúszik is be a síneken.

Apró ötletek és gondosan elemzett helyzetek-viszonyok jellemzik az elõadást; a tempó viszont túlságosan komótos. Mintha a fõszereplõ Julika csöndes rezignációja uralná az elõadás egészét: lassú és kijátszott minden, holott az elhallgatásoknak, az elfojtásoknak pörgéssel és sodrással kellene váltakozniuk. Kocsis Pál Liliomja próbál olykor nagyobbat taszítani a történet ritmusán - az inkább izgágára, semmint durvára vett figura fölhevülten kiabál be az állomás pénztárfülkéjének ablakán, amikor megtudja, hogy gyereke lesz... Kocsis mellett Téby Zita e. h. Julikája szépen játssza el a felnövés folyamatának állomásait: a játékos gyereklánytól a befelé szenvedõ asszonyig. Varga Zsuzsa Muskátnéja szintén alapos alakítás: a csábítási kísérlet kétségbeesett, a magány hangos, az önérzet karcos. A szerencsés felkapaszkodást választó Marika szerepében Grisnik Petra ügyesen mutatja az örökös cselédlányt; Znamenák István pedig parádésan levezényli a túlvilági jelenetet.

Kaposvári Csiky Gergely Színház, május 12.

****

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.