színház - MOLNÁR FERENC LILIOM

  • - ki -
  • 2009. május 21.

Zene

című darabja nem is örökzöld, hanem örökvirágzó. Rusznyák Gábor Kaposváron bekeretezi a klasszikus történetet: a kisföldalatti állomásán gyűjti össze a szereplőket.
címû darabja nem is örökzöld, hanem örökvirágzó. Rusznyák Gábor Kaposváron bekeretezi a klasszikus történetet: a kisföldalatti állomásán gyûjti össze a szereplõket. Csúcsforgalmi élet közepette kimerevedik egyetlen figura: Kelemen József veti magát a közeledõ szerelvény elé. Az öngyilkosok névben, idõben, társadalmi státusban és egyéni indokokban gazdag tablója késõbb is fölvillan - végtére is közéjük tartozik ez a mogorva, erõszakos, de legbelül érzõ szívû hintáslegény, a Liliom is. Fodor Viola díszlete mozgékony: az állomás padja maga a lizsé, s a kitáguló térben elfér minden, az egymás mellé sodort emberpár szegényes életterétõl a nyomorult rablási kísérlet helyszínén át a túlvilági ítélõszékig. Ez a földalatti-állomás erõs fókusz - még ha két "körhintaló" kúszik is be a síneken.

Apró ötletek és gondosan elemzett helyzetek-viszonyok jellemzik az elõadást; a tempó viszont túlságosan komótos. Mintha a fõszereplõ Julika csöndes rezignációja uralná az elõadás egészét: lassú és kijátszott minden, holott az elhallgatásoknak, az elfojtásoknak pörgéssel és sodrással kellene váltakozniuk. Kocsis Pál Liliomja próbál olykor nagyobbat taszítani a történet ritmusán - az inkább izgágára, semmint durvára vett figura fölhevülten kiabál be az állomás pénztárfülkéjének ablakán, amikor megtudja, hogy gyereke lesz... Kocsis mellett Téby Zita e. h. Julikája szépen játssza el a felnövés folyamatának állomásait: a játékos gyereklánytól a befelé szenvedõ asszonyig. Varga Zsuzsa Muskátnéja szintén alapos alakítás: a csábítási kísérlet kétségbeesett, a magány hangos, az önérzet karcos. A szerencsés felkapaszkodást választó Marika szerepében Grisnik Petra ügyesen mutatja az örökös cselédlányt; Znamenák István pedig parádésan levezényli a túlvilági jelenetet.

Kaposvári Csiky Gergely Színház, május 12.

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.