- kk -

Dennis Ross amerikai békeközvetítő a hírek szerint úgyszólván el is indult már, és két hét múlva a térségbe érkezik, továbbá David Levy izraeli külügyminiszter Brüsszelben tárgyalt Arafattal, lehet miben reménykedni. Illetve lehetne, ha egy 65 lakásos társasház vagy lakópark, vagy ahogyan ezeket nevezik, tervei el nem homályosítanák a horizontot.

Az idén februárban lelőtt, felrobbantott vagy csak úgy röptében a történelem kereke alá került hat áldozattal együtt sem sokat változott a statisztika, mit számít nyolcszáz halott esetében hat ide vagy oda. Márpedig 1968 óta - mikor a kilenc évvel korábban alakult ETA felveszi a fegyveres harcot - több mint nyolcszázan hagyták ott a fogukat a baszk kérdés kapcsán, illetve az ETA közreműködésével. Vannak továbbá azok, akiket a spanyol csendőrség égisze alatt szárba szökkent halálbrigádok vaporizáltak alulról építkező állampolgári kezdeményezés formájában.

Az ünnepség nagy volt és szép, habár korántsem akkora, és nem is annyira szép, mint amennyire a résztvevők várhatták volna. Ennek ellenére nem valószínű, hogy csalódottan széledtek volna szét, arrafelé ritkaságszámba megy az utcabál.

Hidrogén és oxigén, hajóroncs és vízihulla, megtört szív és kiszolgált óvszer, fegyver és áldozat, hullámok tört tükrén táncoló fénypászma és iszapba fúlt sóhaj, továbbá botrány, pitiáner és sunyi, és ettől persze csak még gyalázatosabb az egész.

Délkelet-Ázsiával nem tanácsos viccelni. 1999-ben, amikor Makao visszakerül Kínához, Ázsia az ázsiaiaké lesz ától cettig, mint régen, és már most is egyedül ott van tényleges gazdasági növekedés. A nyugati már hosszabb ideje inkább szinten tartás, a keleti meg nincs.

A csúcstalálkozók a nyolcvanas évek második felében jöttek divatba, amikor Reagan és Gorbacsov egzotikusabbnál egzotikusabb helyeken keresték egymás társaságát, és - mint utóbb kiderült - tényleg tettek valamit a világ megváltoztatásáért, feltehetően jóval többet annál, mint akár maguk is hitték volna.

A történet Mexikóban kezdődik, írja az ismertető, azt azonban már nem teszi hozzá, hogy viszont nem folytatódik sehol, szétfolyik Los Angeles elővárosainak futóhomokjában, ahogy az már általában a családregényekkel történni szokott.

"A helyzet bonyolult." Nem akárhonnan: Warren Christophertől, a minden idők legsavanyúbb arckifejezését viselni képes amerikai külügyminisztertől származik az értékelés. És természetesen - külügyminiszternek elvégre nem vesznek fel akárkit - találó is. A helyzet valóban bonyolult, még akkor is, ha az amerikai hivatalos elemzés a Jó, a Rossz és a Csúf, sok kicsi Csúf harcaként igyekszik leírni az Irakban, Irak felett és Irak környékén lezajlott eseményeket.

A történészek előtt - akiknek érdemei nemcsak a magyar rendszerváltás levezénylésében bizonyultak maradandóknak - az északír válság gyökerei sem ismeretlenek. Az északír történelemmel többnyire falusi protestáns lelkészek foglalkoznak behatóan és osztják meg ismereteiket a reájuk bízott nyájjal, amelynek egyfajta világi vezetői is. Napra pontosan meg tudják állapítani, mi mikor és miért lett elkoncipiálva, és feltehetően azzal is tisztában vannak, mi a megoldás. De bizonyára szégyellik hangosan kimondani, ilyesmiről csak Kelet-Európában illik hangosan beszélni.

- kk -

- kk -

- kk -