Ázsia, országok: Família Kft.

  • - kk -
  • 1996. december 5.

Külpol

Délkelet-Ázsiával nem tanácsos viccelni. 1999-ben, amikor Makao visszakerül Kínához, Ázsia az ázsiaiaké lesz ától cettig, mint régen, és már most is egyedül ott van tényleges gazdasági növekedés. A nyugati már hosszabb ideje inkább szinten tartás, a keleti meg nincs.

Délkelet-Ázsiában a növekedés nemcsak számokban imponáló, hanem ténylegesen életformákat teremt, illetve pusztít el, ki honnan nézi, az ázsiai termelési módnak mindenesetre annyi. Bangkokban már nem lehet cselédlányt kapni,

mind elmentek

a gyárakba, a Singapore Airlinesnál se mindenki szingapúri már a lányok közül, az ottani szülőknek a kisebb gondjuk is nagyobb, mint kiszaporodni a légitársaság igényeit, amely ezért indonézekkel, malájokkal kénytelen felhígítani a felhozatalt, és a felsőbb szinteken sem sokkal jobb a helyzet. Nincsenek menedzsereik - kárörvendenek európai gazdasági szakértők, akik első blikkre nemigen látnak mást, ami ellenállhatna nekik, a délkelet-ázsiaiaknak. Volna még az, hogy az ipari beruházások tempójához képest az általában állami pénzből finanszírozott infrastruktúra-kiépítés nem tart úgyszólván sehol: Kínában alig van út- és vasúthálózat, 16 milliós városok, mint például Dzsakarta, élnek komolyan vehető csatornázás nélkül, és ez még hosszú ideig így is marad. Állami beruházások nem szoktak messzire vezetni, Délkelet-Ázsiában sem.

A baj

azonban mégsem ez, hanem a munkaerőhiány, illetve az ezzel persze összefüggő korrupció és hozzá nem értés.

Az Economist a Wall Street Journalt idézi, hogy azok honnan szedték, ki tudja: egy rágógumi-szállítmányt kísértek végig úgyszólván az amerikai gyár kapujától a kínai fogyasztó ajakáig, és ahogy egyre közelebb kerültek Ázsia partjaihoz, úgy sűrűsödtek a visszásságok, ráadásul egyre kisebb volumenűek: eleinte magával a hajóval volt a baj, később a konténer okozott fennakadásokat, végül valami ládikó körül volt valami kalamajka, de az már messze benn a kínai lápon.

Ahol, ez szép lassan kezd most már körvonalazódni, jó ideig nemigen lesz helye másnak, mint kínainak, még ha mindjárt tengerentúlinak is. A hihetetlen méreteivel kecsegtető

piac, amelynek puszta víziója

is az emberi jogokról való lehátrálásra bírta a nyugati politikusokat, legfeljebb a középosztálynak készülő fogyasztási javak, tehát szappanok, gyógycukorkák, rénszarvascsont karácsonyfadíszek szegmensébe engedi be az idegent, az igazán nagy falatok, az építkezés, az energiaszektor és a nehézipar a helyi viszonyokat ismerő, abba oldalágon bele-belecsöppenő dinasztiák és klánok kezében marad.

Velük együtt kerül a képbe és jut következésképpen a világ jó része feletti gazdasági-politikai hatalomhoz az a garnitúra, amelyik tehetségével és szorgalmával megvetette a távol-keleti gazdasági fejlődés alapjait, és rákapott arra, hogy az eddig bevált módszerekkel, a kormányok és hadseregek megvásárlásáig menő korrupcióval ellensúlyozza a gazdasági innováció és fantázia terén mutatkozó hiányosságait.

Legalábbis európai szemmel nézve afféle Família Kft. jellegű, vagyis

morbid és ostoba szappanopera

képe látszik a délkelet-ázsiai sikerek hátterében: meglehet, onnan nézve mindez természetesnek hat, mint ahogy Dél-Korea felemelkedése is az volt, és még az ottani helyzet lehetett a legelviselhetőbb. Az ottani társadalmi feszültségek legalább publikussá váltak; hogy a komolyabb cenzúrával megáldott többi kis- és nagyhatalom kulisszái mögött mi folyik, csak elképzelni lehet. Például abból, hogy a példásan szigorú Kínából, abból az országból, amelynek sorsától az elkövetkező évtizedekben a térségé, tehát a világé is függ, minden szigorú ellenőrzés ellenére már két éhséglázadás híre szivárgott ki. Persze csak két kisebb, eldugott városkából, valahonnan belülről: de előbb vagy utóbb majd csak szó lesz a többi nyolcszázmillió gondjáról-bajáról is, és aznap lesznek problémák a tőzsdéken, de világszerte.

- kk -


Tiszta Ázsia

Lett amerikai elnök, régi-új, az első út persze Ázsiába vezet. És lám, nicsak, APEC-csúcstalálkozó éppen. Ázsiai-csendes-óceáni gazdasági együttműködés. Na és vajon mi lehet az új alap? Megértés meg tolerancia, továbbá a nulla vám az elektronikapiacon. Mely utóbbi elvettetett, és még ők magyarázkodtak, hogy úgy vannak már csak: ami nyilatkozatban leírva, nos, az azt jelenti, nem belepofa, közben meg igyekezet.

Szerencse, hogy ott van Burma - menyem is értse. Tiporva ember és joga. Kínának meg hülyeség is volna mondani, hiszen ez beavatkozás a népi államba, mely szuverén. De viszont ott a piac. Megállta (Clinton) négy teljes évig, de most aztán lesz majd csúcstalálkozó.

Célozgatni viszont a jó példával is lehet. Nézzük: Thaiföld, egy útközbeni vendéglátó, mégiscsak egy amerikai elnök ment oda. Választások egyenlő demokrácia. A demokratikus (úgymond) idők legocsmányabb, -korruptabb választási kampánya, hete se, érdekes, nem volt meglepetés. Fagyos mosoly, kínkeserv. Pekingnek meg lett mutatva. Meg az is, mindenkinek, hogy szabad az út, kipécézni kisebb potenciálokat érdemes. És lészen jó, világ, kisebbik rossz, gazdasági együttműködés.

- kyt -

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.